Csákányi Eszter két kerek évfordulót is ünnepel ebben az évben: júniusban tölti be a 70. életévét, és 50 éve lesz annak, hogy végzett Nemzeti Színház Stúdiójában. A művész 1971 és 1973 között a Nemzeti Színház Stúdiójának növendéke volt, majd a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának tagja lett. Pályafutását igencsak korán kezdte: először mindössze tízévesen állt színpadon, a Kamara Varietében, a Különleges vidám lap című műsorban. 1974-ben debütált a filmvásznon, a Szikrázó lányok című filmben. Olyan alkotásokban láthattuk, mint a Kopaszkutya, a Szerelmes szívek, a Swing, A revizor vagy a Zárójelentés.
Kevesen tudják, de eredetileg táncosnőnek készült, még a Balettintézetbe is felvételizett, ám végül a jelentkezése sikertelen volt. Az okról így beszélt:
„Tizennyolc éves koromig táncoltam. Akármilyen hihetetlen, törékeny kislány voltam. A szüleim el is vittek a Balettintézetbe felvételizni, de nem vettek fel. Apám visszahallotta, hogy Hidas Hédi, a Balettintézet igazgatója azt mondta, miért küldi oda a Csákányi a mackó lányát. Pedig csak annyi történt, hogy ő már akkor látta, hogy felnőttként erősebb alkat leszek. A tánc szeretete azonban így is megmaradt. Színpadi táncra jártam Heni nénihez és Fini nénihez felnőtt koromig, balettoztam, szteppeltem, akrobatikát tanultam” – nyilatkozta korábban a Blikknek.
Íme pár felvétel a ma 70 éves művésznőről
Csákányi Eszter színésznő és édesapja, Csákányi László. Fotó: Nagy Zoltán
Csákányi Eszter (Fotó: Toroczkay Csaba)
A Swing című film bemutatója. Fotó: Nagy Zoltán
Fotó: Archívum Meglepetés
Csákányi Eszter és Quintus Konrád Fotó: Archívum Meglepetés
Fotó: Sándor Katalin
Fotó: Steindl Gabriella
Kulka János és Csákányi Eszter. Fotó: Archívum Story-Best
Édesapja a híres színész és énekes, Csákányi László volt. Korábban megkérdezték a színésznőtől, hogy édesapja mit szólt, amikor elmondta, hogy ő is művészi pályára lép. Csákányi Eszter ezt válaszolta:
„A szülők arra neveltek bennünket, hogy azt csináljuk, amihez kedvünk van, ami érdekel bennünket, ez nagyon fontos elv volt a családban. Miután engem a színpad érdekelt, egyáltalán nem voltam elkeseredve, még akkor sem, amikor nem vettek föl a színművészetire. Mentem tovább, a Nemzeti Színház stúdiójában tanultam két évig Pós Sándortól és Bodnár Sándortól, majd a marasztalás ellenére elmentem a kaposvári színházhoz. Nagyon céltudatosan szerveztem az életemet, egyetlen pillanatot sem áldoztam fel fölöslegesen. Az érték utáni vágy vitt mindig előre, semmire sem vártam soha, mert 18 éves korom óta tudom, hogy ezt akarom csinálni. Alapvetően a mai napig is csak színész akarok lenni. Nem akarok rendezni, sem színházat csinálni, de szívesen adok tanácsot, és elmondom a véleményemet, ha kérik” – mesélte korábban az Origónak.