Esztergályos Cecília nagy becsben őrzi az elismeréseket akár a szakma, akár a közönség részéről is – mindig boldoggá teszi, ha megszólítják az utcán. „Nemrég éppen az orvosi rendelőből való távozáskor szólítottak le: egy hölgy megállított, mert szerette volna elmesélni, hogy 1977-ben látta a Thália Színházban a Mester és Margaritát, amiben Kozák Andrással játszottam. Azt mondta, olyan csodálatos volt, nem felejti el soha. Na, pedig ez nem ma volt, hanem lassan ötven éve!” – idézte fel a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A 2023-ban a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjával elismert művésznek számos hobbija van, legyen szó akár rongybabakészítésről vagy festésről, az alkotás közben úgyszintén a mennyországban érzi magát. „Kikapcsol, feltölt, fantasztikus érzés: az életre készülődés.”
„Akármilyen rossz, borzalmas kedvem van, akkor is az történik a világban, ami, nem tudok beleszólni semmibe. Ha az ember súlyokkal merül le a víz alá, nem tud feljönni. Ha elfogadom, hogy ez van kimérve, és megpróbálok ebben valahogyan evickélni, jobban járok. De senkinek sem lehet tanácsot adni ebben a kérdésben, mert ami nekem bevált, az lehet, hogy másnak nem. Mindenkinek meg kell találnia a saját boldogságát” – mondta az InStyle magazinnak, majd azt is elárulta: amíg csak teheti, dolgozni fog. Ami igazán fel tudja tölteni egy munkanap után, az pedig az alvás. „Bessenyei Ferenc mondását követem: »ha játszom, ha nem, hétkor alszom«, tehát korán lefekszem, nem éjjeli bagoly, sokkal inkább hajnali pacsirta típus vagyok” – mondta Esztergályos Cecília.