Az 1984-es Terminátor – A halálosztó egyik ikonikus jelenetében az Arnold Schwarzenegger által játszott gyilkos android, a Terminátor a rendőrség portáján érdeklődik célpontja, Sarah Connor holléte felől. Az ott ülő aktakukac rendőr várakozásra szólítja „emberünket”, aki alaposan megnézi a portát védő golyóálló üveget, és csak annyit mond a maga jellegzetes, osztrák akcentusával, hogy

(Még visszatérek). Nagyjából fél perccel később a gyilkos robot egy autóval hajt be a rendőrség épületébe, kilapítva a portán ülő fickót, majd a fegyvereivel gyilkos ámokfutásba kezd. A jelenetben elhangzó „I’ll be back” mondat véletlenül vált ikonikussá. A forgatókönyvbe még nem azzal a szándékkal került, hogy úton-útfélen ezt idézzék, és a mondatot kimondó Arnold Schwarzenegger még évtizedekkel később, a politikusi pályáján is előszeretettel használja kampányoláskor.

Aki mindig visszatér

Az „I’ll be back” nemcsak az összes későbbi Terminátor-filmben hangzott el, de ilyen vagy olyan formában elhagyta Schwarzenegger száját a Kommandó, A menekülő ember, az Ikrek, a Total Recall – Az emlékmás, Az utolsó akcióhős, sőt az Expendables 2 című filmjeiben is. A mondat ráadásul annyira hozzánőtt, hogy nemcsak a filmes, hanem a civil imidzse részévé is vált. Bármi történjék vele, legyen az egy életmentő szívműtét, egy óriásit bukó film, egy befejezett sportkarrier vagy a politizálás abbahagyása, Arnold Schwarzenegger sosem vonult vissza, hanem egyszerűen újragondolta és újraépítette magát. Visszatért.

A legtöbben az életben a változástól félünk, pedig ha ezt a félelmet legyőzzük, egy egész világ nyílik ki előttünk. Schwarzenegger ezt még egészen fiatalon felismerte, amikor rájött, hogy az ambícióihoz egyszerűen túl kevés, amit a szülőföldje, Ausztria nyújtani tud. Ezért vándorolt ki Amerikába, ahol aztán megvalósította az amerikai álmot.

Közben persze jól tudja, hogy ez a módszer tökéletes ahhoz, hogy az ember nagy pofonokba fusson bele az életben, de szerinte ez az élet velejárója. Csak a merész hozzáállás és a teljes erőbedobás hozhat átütő sikert, ugyanakkor az embernek készen kell állnia a kudarcokra is. Ha pedig kudarcba futunk bele, mindig meg kell tanulnunk újratervezni, ahogy azt Arnold az egész élete során tette.

Fotó: Harry Langdon/Getty Images

Arnold Schwarzenegger, 1967 körül (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)

Schwarzenegger izmai 1966-ból (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)

Arnold Schwarzenegger és Sally Field (Fotó: Getty Images)

Arnold Schwarzenegger, Santa Monica, Kalifornia, 1977. (Fotó: Ian Cook/Getty Images)

A folyton újrakezdő

Persze mindez jól hangzik, de Arnold Schwarzenegger nemcsak beszél erről, hanem tényleg így éli az életét. Egészen meredek pálfordulásokat láthatunk a pályáján, de közben egy pillanatra sem szűnt meg hiteles figurának lenni, ugyanis bármilyen út mellett döntött, azt mindig szívvel-lélekkel képviselte, és láttuk rajta, hogy nemcsak egy újabb pózt vesz fel. Ki gondolta volna, hogy abból a tankmániás izompacsirtából, aki előszeretettel pózolt óriási fegyverekkel és vaskos szivarokkal, valamint a közbenjárásával elérte, hogy az Egyesült Államok hadseregének csapatszállító járműve, a benzinzabáló és útgyilkos Humvee a civil autóvásárlók számára is elérhető legyen, hirtelen megszállott környezetvédő lesz, aki elektromos motorú autókkal közlekedik, és ha csak teheti, mindenhová biciklivel megy, bárhol is járjon a világban.

Schwarzenegger egyik legnagyobb erőssége mindig is a rendkívül nyitott gondolkodása volt.

• Amikor már mindent elért testépítőként, nem a korábbi sikereit akarta újra meg újra megismételni, inkább új utakat keresve a színészet felé fordult.
• Amikor a nyolcvanas években befutott akciósztárként, nem félt attól, hogy a többi, magát halálosan komolyan vevő akciósztár között először forduljon a vígjátékok és a nevettetés irányába az Ikrekkel és az Ovizsaruval.
• Amikor a kilencvenes évek második felében érezte, hogy az a fajta akciófilm, ami naggyá tette őt már kihalófélben van, egy merész gondolattól vezérelve a politika felé fordult, és Kalifornia kormányzójává vált.
• Amikor rájött, hogy a Republikánus Párt tagjaként nehéz dolga lesz az alapvetően demokrata gondolkodású Kalifornia államban, hirtelen ő lett a demokrata gondolkodású republikánus, vagyis egy újdonságokra nyitott konzervatív, bevállalva azt, hogy számos párttársa orrol meg rá ezért.
• Amikor észrevette, hogy a mozikban már nincs nagy kereslet az új filmjeire, probléma nélkül váltott át a Netflixre, és vált a streaming-szolgáltató akciósztárjává.

A pénz nem boldogít, de jó, ha van

Persze a bukások őt is elkeserítik, mint mindenki mást. Megéli ezt az érzést, de nem hagyja, hogy sokáig úrrá legyen rajta. A róla szóló Arnold című doksi-sorozat egyik emlékezetes pillanata volt, amikor James Cameron arról mesélt, hogy Az utolsó akcióhős bukása után felhívta a barátját, és még soha nem hallotta annyira levertnek és elkeseredettnek, mint akkoriban. Mégis összekapta magát, és nem sokkal később ismét egy hatalmas sikerfilmmel rukkolt elő a True Lies – Két tűz között formájában.

Azt is nehezen élte meg, hogy a szívműtétje miatt sérült a sebezhetetlen szuperember imidzse, és részben emiatt fordult a színészet felől a politika irányába. Schwarzenegger láthatóan sokat dolgozik azon, hogy a hibáit ne csak a szőnyeg alá söpörje, hanem tanuljon belőlük, legyen az szakmai kudarc vagy épp magánéleti válság (például a válása).

Schwarzenegger mindig is merész volt, a váltásai pedig tényleg példaértékűek, azt azonban nem árt hozzátenni, hogy sosem kockáztatott mindent, nem tett fel mindent egy lapra. Azt talán sokan nem tudják róla, hogy Arnold már a filmes karrierje előtt dúsgazdag dollármilliomos volt. A testépítő-bajnokként keresett pénzét ugyanis rendkívül okosan fektette be, eleinte főképp ingatlanokba, később pedig különféle vállalkozásokba. Ennek volt köszönhető, hogy nem volt szüksége rá, hogy elvállaljon minden filmes munkát: csak azokra mondott igent, amikről azt gondolta, hogy tényleg előre mozdíthatják a karrierjét. Nem a megélhetésért színészkedett, ő tényleg filmsztár akart lenni.

Bármibe is fogott, mindig volt mögötte egy komoly védőháló a befektetései formájában, amik akkor is fialták a pénzt, ha netán egy új projektje nem aratott sikert. A befektetései közül a legismertebb egyértelműen a Planet Hollywood étteremlánc volt, mert ehhez a nevét és arcát is adta (a kétezres évek elején lépett ki), de a legtöbb bizniszét homály fedi.

Annyifelé tartja a pénzét, hogy még a gazdasági lapok is csak tippelgetni tudnak a vagyona mértékéről, de ez a sáv elég széles. A legkonzervatívabb becslések 150-200 millió dollárról (a válásán sokat bukhatott) szólnak, de egyáltalán nem elképzelhetetlen az sem, hogy ez az összeg valahol a 6-800 millió dolláros tartományban legyen. Mindenesetre a pénzügyeit elég lazán kezeli, amit egy régi idézetével illusztrálnék:

Boldog 76. születésnapot, Arnold Schwarzenegger!