A mennyekből a purgatóriumba: így vetette ki magából Hollywood saját teremtményét, Rita Hayworthöt

A mai napon lenne 105 éves Rita Hayworth. Manapság már nem ritka, hogy emberek ezt a kort megélik, de a színésznő hányattatott sorsa szinte borítékolta a korai halálát. Rita gyerekkora nem telt egyszerűen, férjei sem bántak vele a legjobban, és miután Hollywood alaposan megrágta és kiköpte, szinte várható volt, hogy nem lesz egyszerű időskora. Végül nem érte meg még a 70. születésnapját sem, ugyanis az Alzheimer-kór végzett vele.

Született tehetség

Margarita Carmen Cansino spanyol szülők leszármazottja, akiről nem túlzás azt állítani, hogy az anyatejjel szívta magába a szereplési vágyat. Szülei mindketten táncosok voltak, a kis Margarita már ötévesen a színpadon szerepelt, tizenkét éves korára pedig olyan nyilvánvalóvá vált a tehetsége, hogy az apja saját táncduót alapított vele. Az azonban, hogy gyakorlatilag gyerekmunkára fogták, a kisebbik probléma volt. A férfi klubokba vitte őt fellépni, ahol – bár a korhatáros karszalag ismeretlen fogalom volt – nem szívesen láttak gyerekeket. Mit tesz ilyenkor egy valamirevaló apa, a szó legcinikusabb értelmében? Idősebbre sminkeli a lányát, és kihívóan öltözteti, kiemelve annak latin vonásait, hogy mindenhová beengedjék őket. És ha már úgyis tönkreteszi a gyerekkorát, akkor egyúttal szexuális abúzusnak is kiteszi őt.

Rita élete nem indult egyszerűen, de a közös turnénak köszönheti, hogy sikerült kitörnie apja befolyása alól. Egy fellépésük során a Fox stúdió egyik vezetője munkát ajánlott neki a filmiparban, alacsony költségvetésű filmek sokadrangú szereplőjeként. Nem fizetett jól, és rövid időre szólt, de legalább bántalmazó apját hátrahagyhatta. Közben pedig találkozott Edward Charles Judsonnal, akihez 18 éves korában feleségül ment, mert a férfi azt ígérte neki, hogy sztárt farag belőle.

Kiárusítva

Arról nem szól a fáma, hogy Rita – ekkor már ezen a néven – szerelmes volt-e a férfiba, az viszont nyílt titok volt, hogy a férfi nem úgy viselkedett, mint egy szerető férj. Arra ösztönözte a szárnyait bontogató színésznőt, hogy sikeres férfiakkal bújjon ágyba, sőt, ő maga szorgalmazta azt, hogy a Columbia Pictures atyjával, Harry Cohnnal is viszonyt kezdjen. Rita nemet mondott, amitől nem nyíltak meg a remélt kapuk Hollywoodban, így a férje új stratégiát gondolt ki, és Cohnnal karöltve – aki a visszautasítás miatt egész életében megalázóan és tiszteletlenül bánt a színésznővel –szexszimbólumot faragott a nejéből.

Ha egy karrier beindul

1939-ben Hollywood új sztárt köszöntött Rita Hayworth személyében. Anyja lánykori neve után, egy y beszúrásával maga mögött hagyta a Cansino nevet, és Cary Grant oldalán rögtön egy kasszasikerhez szegődött, ez volt a Csak az angyaloknak van szárnyuk. Grant után Fred Astaire és Gene Kelly – a kor legnagyobb férfiideáljai – mellett bizonyított, 1941-re az egész világ ismerte a nevét.

Haywortről a kollégái is elismerően nyilatkoztak, ugyanis nem volt a szó szoros értelmében vett díva, még ha szerették is akként aposztrofálni. Elképesztően tehetséges táncos volt, és az énekhangjára sem volt panasz, mégsem engedték, hogy ő énekeljen a filmekben. Fred Astaire konkrétan a kedvenc táncpartnereként aposztrofálta, mindezt úgy, hogy ő és Ginger Rogers elválaszthatatlan párost alkottak.

„Gyorsabban megtanulta a lépéseket, mint bárki, akit valaha ismertem. Ebéd előtt mutattam neki egy rutint. Közvetlenül ebéd után visszatért, és tökéletesen bemutatta. Nyilvánvalóan evés közben is ezen gondolkodott” – idézte Astaire szavait Barbara Leaming, a színésznő életrajzírója.

Rita gyerekkorában tanulta meg, hogy mit jelent a perfekcionizmus, az apja ugyanis addig gyakoroltatott vele egy-egy mozdulatot, amíg azt tökéletesnek nem ítélte. Az, hogy nem érte be a középszerűvel, innen eredeztethető, ahogyan az is, hogy bár a vásznon ő volt a megtestesült álom, a való életben csendes, visszahúzódó természetű volt. Még Harry Cohnnal szemben is, aki mindent elkövetett azért, hogy pokollá tegye az életét.

Hol vagy nagy szerelem?

1941 augusztusában a Life magazin címlapsztárjának választotta a színésznőt, és egy hosszabb cikket is szenteltek neki. „Láttam ezt a mesés fotót a Life magazinban, ahol térden áll az ágyban. És ekkor elhatároztam: ha visszatérek, lépni fogok” – mondta Orson Welles, aki pont Brazíliában forgatott a lap megjelenésekor. Fogadalmát annyira komolyan gondolta, hogy megismerkedésük után a színésznő elvált Judsontól, 1943-ban pedig kimondta a boldogító igent Wellesnek.

Vidéken telepedtek le, mert Welles rájött, hogy a színésznő gyűlöli a reflektorfényt és sokkal boldogabb, ha a háttérbe húzódhat.

– mesélte később a férfi. Ő azonban szöges ellentéte volt Hayworthnek, nem vetette meg a kicsapongó életet és a szép nőket, ami oda vezetett, hogy idejekorán, felesége várandóssága alatt megcsalta őt. Rita mindent megtett, hogy a férje kedvében járjon, még a védjegyének számító haját is rövidre vágatta és szőkére festette, de ez sem volt elég.

A színésznő évekig tűrte a helyzetet, de valami megtört benne, amikor Welles és Harry Cohn lebeszélték arról, hogy hangot adjon a felháborodásának, amiért az ő képét ragasztották a hirosimai atombombára. Ez 1946-ban volt, a házasságuk innentől még inkább megindult a lejtőn. A férfi volt Hayworth nagy szerelme, 1948-ban azonban elvált tőle.

Sztárból hercegnő

Tündérmesének indult, ami ez után következett Hayworth életében. Párizsba látogatott egy jótékonysági eseményre, ahol Aly Khan herceg azonnal belészeretett a legenda szerint. Bár a színésznő elzárkózott a férfi közeledésétől, az addig ostromolta, amíg a Gilda sztárja bele nem egyezett egy randiba, 1949-ben pedig ismét felcsendültek az esküvői harangok.

A beszámolók alapján a színésznő nem különösebben tűnt boldognak a nagy napján, és hamar bebizonyosodott, hogy a választása ezúttal sem volt a legjobb. Khan herceg nem vetette meg az italt, a szórakozást és a nőket sem, Hayworth pedig egy idő után inkább a szobájába zárkózott, minthogy egy levegőt szívjon a férfival és annak társaságával. Közben kitartóan próbálta elsajátítani a „hercegnőség” alapjait, és akárcsak Welles esetében, megpróbált a férfi kedvében járni, minimális sikerrel. 1951-ben tért vissza Amerikába gyermekeivel, miután ismét a válás mellett döntött.

Harmadik sikertelen házassága nem vette el a kedvét attól, hogy újra próbálkozzon, még kétszer kötötték be a fejét – Dick Haymes és James Hill voltak a szerencsések – ám egyikükkel sem tartott sokáig a kapcsolata. A legendás Charlton Heston a saját memoárjában arról mesélt, hogy egyszer szem- és fültanúja volt annak, ahogy Hill durván szidalmazta a feleségét egy étteremben, miközben a nő tehetetlenül, arcát a kezébe temetve zokogott. Az Oscar-díjas színész úgy hivatkozott az esetre, mint élete legkínosabb élményére.

Mélyrepülés

A tengerentúlon töltött idő Hayworth karrierjében is törést okozott. A szakma teljesen elfordult tőle, és miután sem feleség-, sem gyerektartást nem kapott exeitől, anyagi gondjai egyre nyilvánvalóbbá váltak. Nem maradt ugyan munka nélkül, de az ’50-es évektől már inkább csak mellékszerepeket kapott, a Columbia Pictures úgy adta-vette, mint a tulajdonát, és ő maga is egyre kevésbé élvezte a figyelmet. Utolsó filmjét 1972-ben vállalta, ez volt Az Isten haragja, azonban már korántsem volt annyira egyszerű dolgozni vele, ahogyan arra Fred Astaire utalt.

Miután a gyermekei felnőttek és kirepültek a szülői háztól, a színésznő magánya még szembetűnőbb lett. Az éjszaka közepén kiengedte a kutyáit Beverly Hillsbe abban a reményben, hogy így szóba elegyedhet a szomszédjaival. Sokszor hívott át vacsoravendégeket is, egy alkalommal például Ann Millert és egy barátját látta vendégül. Mikor megérkeztek, henteskéssel üldözte el őket, miközben azt üvöltötte: „Hogy merészeltek behatolni a magántulajdonomba! Nem látom szívesen az autogramvadászokat.” Másnap számon kérte rajtuk, miért nem mentek át vacsorázni.

A színésznő 1987. május 14-én hunyt el, 68 évesen, utolsó éveiben a Khantól született lánya, Yasmin gondozta őt. Rebecca Wellesszel élete utolsó szakaszában már nem tartották a kapcsolatot. Yasmin szerint borzasztóan nehéz volt, hogy az anyja milyen stigmát kapott a világtól, miközben egy gyógyíthatatlan betegség lett rajta úrrá. Ugyanakkor ő volt az, akinek köszönhetően az Alzheimer-kutatás útjára indulhatott, emlékére azóta is minden évben jótékonysági gyűjtést rendeztek, aminek bevételét erre fordítják.

Forrás: 1, 2, 3, 4, 5