Rita Hayworth szerelmei

Margarita Carmen Cansino néven született Brooklynban, 1918-ban, 95 éve. Attól kezdve, hogy talpra állt, egyetlen tánclecke volt az élete: spanyol táncospár szülei kiskorától együtt léptek fel vele. Zsarnok atyja még első és egyetlen randevújára sem engedte el egyedül: a szomszéd asztaltól tartotta szemmel. Ebből a szigorú fogságból akart minél előbb kitörni, és kapóra jött, hogy érdekli a filmeseket. Tizenévesen már statisztált, táncos szerepekben is feltűnt, Rita Cansino néven. Hogy ennél többre vigye, kész volt alávetni magát egy kétéves, fájdalmas procedúrának. Sűrű, fekete haját ritkították, tiziánvörösre festették, a nevét Rita Hayworthre változtatták. Rövidesen ő lett Hollywood új szexistennője, a vágyak titokzatos Végzet Asszonya, aki fékezhetetlen szenvedélyeket képes kirobbantani a mozinézőkből.

Viharos házasságok, botrányos válások

Minden filmje hatalmas siker lett, mind az öt házassága kész katasztrófa. Volt egy furcsa, „szűzies” szokása: csak azzal bújik ágyba, akihez vonzódik, de csak akkor, ha feleségül veszi, és kizárólag az esküvő után. Mivel ezzel sem tudta eltántorítani a lovagjait, ötször ment férjhez. Tizenhét évesen Edward Charles Judsonhoz, negyvenhét éves menedzseréhez, aki élete legjobb befektetésének tekintette a frigyüket. Igaza lett. A csóró kis Rita Cansinóból nagy sztár lett, de első dolga volt kitenni a szűrét pénzéhes férjeurának. Orson Wellesszel, a zseniális színész-rendezővel már óvatosabban viselkedett. Tizenkilenc hónapig hagyta könyörögni, míg beadta a derekát. Hamarosan megszületett kislányuk, Rebecca, és Hollywoodban úgy emlegették őket, mint álomcsaládot. Pedig ez csak a látszat volt. Hayworth zokszó nélkül költött milliókat iszákos férje filmrendezői passzióira, de egyre nehezebben tűrte, hogy az elhanyagolja a családját. Válni akart. Erre férje széltében-hosszában kezdte híresztelni, hogy felesége olyan hideg az ágyban, mint a jégcsap. Utolsó bosszúja, válásuk előtt, hogy az általa rendezett Sanghaji asszonyban levágatta és kiszőkíttette felesége emblematikus, vörös hajkoronáját. A közönségnek szerencsére így is tetszett. Azután, amiket volt férje terjesztett róla, fényes elégtétel lett következő házassága Ali Aga Khannal, a dúsgazdag arab herceggel. Mintha a szigorából is engedett volna: kislányukat, Yasmint, házasságuk hetedik hónapjában hozta világra… Ali diszkréten hallgatott, tenyerén hordta híres és gyönyörű feleségét, aki visszavonult a filmezéstől. Boldogságuk három évig tartott. Egy lesifotós leleplezte Aga Khant, amint éppen összebújva táncol Hitchcock új felfedezettjével. Margarita hercegnő – házasságuk után ez a megszólítás illette meg – feldúltan távozott a gyerekével. Elege volt mindenből, kivált lányai apjából, egyik sem fizetett tartásdíjat. Aga Khan azzal a feltétellel ígért egymillió dollárt, ha Yasmint muszlimnak nevelteti. Ha azt hitte, pénzért minden megvásárolható… Tévedett. Ezután Dick Haymes argentin énekes lépett a képbe. Éppen két válása anyagi terheit nyögte, illetve bujkált a behajtók elől. A filmsztár együtt érezve vele, szíve után a kezét is felajánlotta – így könnyebben szerezhetett új szerelme amerikai útlevelet –, és kifizette az énekes tartozását. Amíg a pénz tartott, az érzelmek is hevültek, utána mintha elvágták volna. Hayworth mégsem siettette a válást, mígnem a férje egy nyilvános helyen szájon vágta. Nem járt jobban James Hill-lel sem, a menő filmproducerrel, aki még a latin dalnokon is túltett durvaságban. Ötödik, egyben utolsó válása után feladta a próbálkozást.

Atombomba és kesztyűsztriptíz

Benne volt a hiba, vagy azokban a csúnya, rossz fiúkban, akik kihasználták, megalázták, és persze szerették is, a maguk módján? „A helyzet az – vonta le annak idején szerelmi életének tanulságát –, hogy jó ember vagyok, aki gonosz, elvetemült férfiakhoz vonzódik.” Valóban jólelkű, szerény, egyszerű teremtés volt, ezt Münchenben élő olvasónk, Ronald Leslie Iles, a filmsztár jó barátja is tanúsítja. Információi sokat segítettek a cikk megírásában, egyebek között annak a tévhitnek az eloszlatásában is, hogy a csendes-óceáni Bikini-szigeten kísérleti céllal felrobbantott hidrogénbombára a filmcsillag bikinis fotóját ragasztották. Kizárt eset, életében nem viselt bikinit, még szolid fürdőruhában is csak privát képen látható. És arról sem volt tudomása, hogy az egyik sztárfotóját felhasználták volna. Csak azért nem indított pert, mert ártott volna a népszerűségének, ha emiatt hazafiatlansággal vádolják meg. Az ellen pedig, hogy címkéinek hosszú listájára rákerült az Atomkorszak Vénusza is, igazán nem lehetett kifogása. Jellemző rá, hogy amikor Kertész Mihály felkérte Humphrey Bogart partnerének a Casablanca című filmben, azért nem fogadta el, mert előbbre valóbbnak tartotta a beütemezett frontlátogatásokat. Így lett a szerep Ingrid Bergmané. Őt pedig hősként ünnepelték honfitársai, többen neki tulajdonították – erős túlzással –, hogy megnyerte Amerikának a második világháborút. Hayworth híres volt arról is, hogy soha nem vetkőzött, nem pózolt meztelen fotókon, nem bújt ágyba egyetlen rendezővel, filmmogullal sem. Saját erejéből, született tehetségével tisztességesen jutott fel a csúcsra, ami Hollywoodban nagy ritkaság. Legnagyobb sikerét a Gildában aratta – nálunk is bemutatták 1945-ben –, egyetlen filmje, amiben bukott nőt játszik és megerőszakolják. Ezt persze csak sejttették a nézőkkel, akkor még híres „kesztyűsztriptíze” is nagy port vert fel. Nem a ruháját vetette le, hanem a hosszú szárú, fekete kesztyűjét. Ám azt úgy, hogy az maga volt a tömény erotika. Ezután minden férfi a kárhozatos, vörös démont látta benne, meg is jegyezte keserűen: „Gildával fekszenek le, és mellettem ébrednek fel.” Évtizedeken át szexistennőként uralta a filmvásznat, még csak 54 éves, amikor az Alzheimer-kór véget vetett pályafutásának. Még évekig harcolt, hősiesen a gyilkos kór ellen, lánya, Princess Yasmin Aga Khan van végig mellette, karjai közt lehelte ki a lelkét. 1987-ben, 69 éves korában hunyt el, New York-i otthonában. Ronald Reagan elnöki üzenetet intézett az amerikai néphez, méltatva az elhunyt érdemeit. Yasmin máig ápolja anyja emlékét: évente rendez Rita Hayworth-gálákat New Yorkban és Chicagóban, ezek bevételéből támogatja az Alzheimer-kutatásokat. Saját életét így összegezte a már súlyosan beteg filmsztár: „Nem kaptam meg mindent az élettől. Túl sokat kaptam.”