Csobot Adél: „Szeretem, ha spontán történnek a dolgok, de két gyerekkel ennek már vannak határai”

Kutya vagy macska?

Kutya.

Az egyéniségedhez jobban passzolnak a kutyák?

Nem tudom, ez ösztönösen jön. Világéletemben kutyás voltam. Persze ezt kissé furcsa kimondanom egy Cicaverzum című film sajtónapján. (nevet)

Végül is nem te játszod a filmben a lányt, aki beleszeret a macskába.

Bocs, Rozi (Szeleczki Rozália, a film rendezője – a szerző), de én tényleg nem kedvelem a cicákat. Persze ettől még ámulattal néztem, milyen pompásan működtek a forgatáson, ahogy azt is elképesztő volt látni, ahogy a trénereik rávették őket a jelenetekre. Ez a része nagyon izgalmas volt.

Akkor a forgatási szünetekben nem simogattad őket?

Nem, nem, sőt. Még egyfajta félelem is van bennem velük szemben.

Hogy kerültél a Cicaverzumba?

Rozi hívott fel, hogy lenne számomra egy filmszerepe, én pedig boldogan mondtam igent a castingra, miután láttam, hogy mi a film témája, és milyen a forgatókönyv. Rozin rögtön éreztem, mennyire különleges lány, így nem volt kérdés számomra, hogy amennyiben ő is jónak talál, akkor csináljuk meg együtt ezt a filmet.

A szereped szerint egy főállású, családos influenszert alakítasz. Részben magad is influenszer vagy. Nem tartottál attól, hogy a nézők majd túlságosan azonosítanak Zsanett karakterével?

Egyáltalán nem. Bár sok mindenben hasonlítunk, más dolgokban egyáltalán nem. Zsanett például előszeretettel használja a gyerekeit és a férjét is a social médiában, ezzel szemben mi Bencével eldöntöttük, hogy kihagyjuk a gyerekeket ebből.

Ő a korunk gyermeke, pontosan értem, hogyan gondolkodik. Nekem is vannak social médiás együttműködéseim, és tudtam meríteni abból, hogy értem ennek a világnak a szabályait.

Zsanett nem igazán válogatja meg, milyen termékhez adja az arcát a social médiában, te viszont igen.

Hálás vagyok azért, hogy megválogathatom az együttműködéseimet. Nem mindenki teheti ezt meg. Igyekszem csak olyan együttműködéseket elvállalni, amikkel azonosulni tudok.

Ha régen valahol szóba kerültél, akkor a Csobot Adél név mellett mindig az állt, hogy énekesnő. Úgy tudom évek óta nem álltál színpadon. Még most is rendben van, ha énekesnőként hivatkoznak rád, vagy már másnak tartod magad?

Rendben van az énekesnő is, de akár azt is odaírhatják, hogy színésznő. A kompromisszumos megoldás pedig az előadóművész, végül is annyi mindenbe belekóstoltam már. Eddig az énekesnői karrierem tartott a legtovább, úgyhogy nem csoda, ha azzal azonosítanak.

Nem zavar, amikor megpróbálnak beskatulyázni?

Az efféle skatulyák nem zavarnak. Végül is nem rossz dolgokat mondanak rólam.

Az énekesnői pályádnak vége, vagy csak szünetelteted?

Ha szünet, annak jó hosszú. Nem tudom. Ez nyilván nehéz. A gyerekeim születésével ért véget az életemnek ez a része, de nem tudom, hogy ez szünet vagy sem. Azt viszont tudom, hogy a zenéhez még mindig van közöm. A Cicaverzum utolsó dalát is én énekeltem fel, és ha lesznek még ilyen jellegű énekes feladataim, annak mindig örülni fogok. Az biztos, hogy annak a fajta zenészlétnek, ami állandó országjárással és sok-sok fellépéssel jár, már biztosan vége.

Hiányoznak a fellépések?

Nem. Ma nagyon más rendszerben élem az életemet, mint akkor, szóval kevésbé férne bele.

A főszereplő legjobb barátnőjét játszod a filmben, egy olyan figurát, aki akkor is teljes mellszélességgel támogatja a barátnőjét, amikor éppen marhaságot készül csinálni. Te egy hasonló szituációban inkább támogatnád a barátnődet, vagy megpróbálnád lebeszélni?

Rozi még a forgatás idején jött oda hozzám azzal, hogy mit szólnék, ha kiderülne, hogy egy barátnőm hallja a cicája hangját. Belegondolva az első reakcióm biztosan az lenne, hogy őrültnek gondolnám. Aztán elkezdenék komolyabban foglalkozni vele, hogy miért gondolhatja ezt. Alapvetően olyan embernek tartom magam, aki a barátja mellé áll, ha úgy érzi, hogy ő tényleg nagyon hisz valamiben. Támogató ember vagyok, feltéve, hogy az illető a céljával senkinek sem árt.

És a barátaidtól is azt várod el, hogy egy ilyen helyzetben támogassanak?

Szeretem, ha az emberek őszinték velem. Hosszú távon semmilyen kapcsolatnak nem tesz jót, ha elvakultan vagytok egymás mellett.

Volt már valaha olyan őrült terved, ami kapcsán utólag örülnél, ha valaki akkor megpróbált volna lebeszélni róla?

Nem volt.

Jól látom, hogy elég tervezetten éled az életedet?

Szerintem ez a korral jár. Ahogy telnek az évek, ahogy érek, tapasztalok és átélek különféle élethelyzeteket, egyre tudatosabbá válok.

Elengedhetetlen, hogy tudjak tervezni, és tartani tudjam magam valamihez. Valahol természetes, hogy tudatosabb vagyok, mint tíz évvel ezelőtt: ez az élet rendje.

A Cicaverzum a második filmed. Ha össze kéne hasonlítanod az El a kezekkel a papámtól című első filmeddel a forgatás élményét, mennyire különbözött a kettő? Most már jóval magabiztosabbnak érezted magad?

Mindkét forgatás csodálatos volt, de az első nyilván annyiban volt más, hogy akkor egy teljesen új világba csöppentem bele, valósággal szívtam magamba minden filmezéssel kapcsolatos információt. A Cicaverzumba már tapasztaltabban, magabiztosabban fogtam bele, ismerősebb terep volt. Azt éreztem, hogy de jó, a helyemen vagyok. Most már a világ legtermészetesebb dolgának tartom, amikor jön reggel a hangtechnikus és rám rakja a mikroportot. Minden olyan magától értetődő volt.

A filmben Udvaros Dorottyával is akadnak közös jeleneteid. Nem vagy ideges, ha egy élő legendával forgathatsz?

Nyilván az ember fején átfut, kivel áll a kamera elé éppen, de ideges nem vagyok, inkább csak hálát érzek azért, hogy ilyen nevekkel dolgozhatok. Megtisztelő, felemelő érzés.

A Civaverzum október 19-től látható a magyar mozik műsorán.