Családbarát, nem szexel, de szaporodik, enni sem kér és 45 éve imádja a világ

Lehet Alien-filmet forgatni alien nélkül? Ridley Scott egyszer már megpróbálta, és bár nem tagadhatom, hogy a Prometheusnak akadnak hívei, beszédes tény, hogy – állítólag stúdiónyomásra – a következő filmben, az Alien: Covenantben a rendező gyorsan visszahozta a rettegett űrbestiákat. Hiába érdekesek a droidok és a világunk teremtésének története egy távoli civilizáció által, ha Alien-filmre váltunk jegyet, akkor bizony magát a sztárt akarjuk látni, méghozzá teljes pompájában.

Fajok közti nemi erőszak

Ash, az 1979-es első Alien-mozi Ian Holm által játszott droidja a fenti szöveggel írta le a filmtörténet legtökéletesebb és legikonikusabb gyilkológépét, a szörnyek szörnyét, amihez hasonlót mostanáig sem sikerült alkotnia senkinek. Egy rémséget, amitől férfiak és nők ugyanúgy rettegnek.

Dan O’Bannon, a lény egyik megálmodója szerint a nők azért félhetnek az alientől, mert „a film valójában egy fajok közti, idegen nemi erőszakról szól”, a férfiak pedig azért retteghetnek, mert a film szimbolizmusa emlékeztetheti a nézőt a „homoszexuális orális erőszakra”. Micsoda hívószavak, ugye? Ne feledjük, az alien még a hetvenes évek szüleménye.

A kitalálásakor még nem volt meg a lény designja. O’Bannon a hetvenes években a Dűne egyik hamvába holt feldolgozásának munkálatai közben ismerkedett meg a svájci művész H.R. Gigerrel, és megrémisztette az erősen szexuális töltetű, horrorisztikus művészete. Amikor Ridley Scott rendezőnek bemutatta Giger alkotásait, a rendező a Necronom IV című művének szereplőjét választotta ki a film szörnyének, és a döntésével mindenki egyetértett. A lény egyik előnye volt, hogy sem hím-, sem nőneműnek nem tűnt, mégis sugárzott belőle a fenyegető szexualitás.

– mondta róla Ivor Powell line producer.

A mindenen áttörő, mindent magáévá tévő pénisz

A lényt végül H.R. Giger az olasz effect-designer, Carlo Rambaldi segítségével építette meg. Szemet azért nem kapott, mert félelmetesebbnek tűnik, ha nem tudod, milyen irányba néz, a teste pedig úgy néz ki, mint egy biomechanikus testpáncél. Mivel a hetvenes évek végén szóba sem jöhetett a CGI, a lény „jelmezébe” egy több mint két méteres, nyúlánk, vékony férfit öltöztettek.

A fejének és dupla szájának alakja pedig erősen szexuális töltettel bír, és az alkotók szerint azért volt annyira rémisztő, mert egyszerre emlékeztette az embereket a szexre és a halálra. A lény, ami férfit és nőt egyaránt képes megtermékenyíteni, majd a szülés folyamata maga lesz a halál: ez egy olyan erős és eredeti koncepció volt, ami garantálta, hogy nagy hatással lesz a nézőkre.

De nemcsak a pénisz dominál mindent. Az Alien-tojások nyitott állapotban felülnézetből egyértelműen vaginára emlékeztetnek. A korai tervek szerint a hasonlóság még ennél is nyilvánvalóbb lett volna, csakhogy az alkotók tartottak a vallásos országok cenzúrájától, így inkább finomították a terveket. Szintén a lény perverz természetét hangsúlyozza ki a szájából ömlő, ragadós nyála, amivel sosem spórol. Amerre jár, mindenütt nyálnyomokat hagy, amit a filmesek arra szoktak használni, hogy a nyállal találkozva az emberek rájönnek, hogy túl közel kerültek a végzetükhöz.

Mindent a bolygóközi családtervezésről

Az alien bizonyos szempontból rendkívül konzervatív szörnyeteg, ugyanis egész életében csak és kizárólag a családdal és a szaporodással foglalkozik. Valójában a létezésének más funkciója nincs is, az egész élete arról szól, hogy minél hatékonyabban szaporodjon, és közben megvédje a sajátjait, vagyis a családját – természetesen a további hatékony szaporodás érdekében.

Annyira hatékony szaporodógép, hogy bármilyen körülményhez tökéletesen képes alkalmazkodni. Az egyszerű modell szerint az alien királynő szüli az óriási tojásokat, melyek a nyolclábú, pókszerű arctámadóknak adnak helyet. Ezek kizárólag arra szolgálnak, hogy kijőve a tojásból orális behatolás formájában megtermékenyítsék az áldozatot, majd amint végeztek a mag szájon át történő beültetésével, el is pusztulnak. Ekkor az áldozat testében néhány órán belül kifejlődik az alien bébi, vagy ismertebb nevén cherstburster, és amint eléri a megfelelő méretet, kitör az áldozat mellkasából (lásd a filmtörténet legrémisztőbb jelenetét az első részből, ami azért volt annyira hiteles, mert a színészek sem tudtak arról, mi fog történni).

Ekkor rövid időn, néhány órán belül eléri a végleges méretét, ami akár 2 méter fölötti is lehet. Ezt pedig az Alien-szakirodalom alien harcosnak vagy alien katonának nevezi, a xenomorph névvel először az Aliens – A bolygó neve: Halál során találkozhattunk.

A szaporodás folyamata azért tökéletes, mert valójában semmi sem zavarhatja meg. Bármilyen létforma képes arra, hogy kihordja az Alient, amire jó példát láthatunk a harmadik részben, amikor egy kutya testéből „születik meg”. De akkor sincs nagy gond, ha épp nincs Alien királynő a közelben. A xenomorph harcosok maguk is képesek egy-egy arctámadó létrehozására, és ahogy a királynőnek a tojásszüléshez, nekik sincs ehhez szükségük partnerre, saját magukat „ejtik teherbe”.

Érdekességek, hogy nagyban eltér, mennyi idő alatt fejlődik ki a gazdatestben az alien bébi. Míg az első filmben ez hosszú órák folyománya volt, addig később ez jócskán lerövidült. Az Alien: Romulus egy jelenetéből pedig már arra is fény derül, hogy az egész folyamathoz nem kell több 15 percnél, bár ez inkább csak forgatókönyvírói lustaságból, és nem a lény logikájából fakad.

A fontos kérdés: mit eszik egy xenomorph?

Azt gondolhatnánk, hogy ennek a duplaszájú mumusnak az egyik kedvenc hobbija a zabálás és marcangolás, csakhogy ez nincs így. Mielőtt megkerestem volna Gasztro-rovatvezetőnket, hogy adjon recepteket alien-tápláláshoz, rá kellett jönnöm, hogy ez az űrbestia nem nagyon él az evés örömével. Mivel egyfajta tökéletes organizmusról van szó, a táplálkozás nem nagyon játszik szerepet az életében. Valószínűleg emiatt lehet, hogy bár jó néhány filmben nézhettük végig, ahogy embereket öl, táplálkozni még egyszer sem láthattuk. Az Alien: Romulusban elhangzott információ alapján állítólag szokott néha enni, de nagyon-nagyon sokáig kibírja nélküle. Ez mondjuk nem árt, amikor nem épp táplálékban gazdag idegen bolygók kolóniáit tarolja le.

Furcsa módon a savat nem a gyomrában termeli, hanem a vérében van, és akár köpni is tudja. Ez jó szolgálatot tesz olyankor, ha valaki épp el szeretné pusztítani, hiszen a kifröccsenő, savas vére az őt megtámadóval is végezhet.

Nem ő a legrosszabb

Bármilyen lehetetlen bolygón, bármilyen lehetetlen körülmények között képes szaporodni és életben maradni, amit annak is köszönhet, hogy a génállománya mindig alkalmazkodik egy kicsit a gazdatestként szolgált fajhoz. Ezt jól láthattuk az Alien 3-ban, amikor kutyából kibújva a lény kissé kutyaszerűvé vált, és a korábbi két láb helyett itt négyen járt.

Egyébként a számos film alatt számos variációja készült, rengeteg xenomorph változatot láthattunk már, bár a legszembetűnőbb különbség jellemzően az, hogy hány ujja van a szörnyetegnek. A korábban látottak alapján ez a szám valahol egy és hat között van, a karmait pedig arra is tudja használni, hogy pókszerűen a falakon közlekedjen.

Legfőbb szövetségese az űrben a sok szempontból a Teslára emlékeztető Weyland-Yutani vállalat („Jobb világokat építünk”), akik már számtalan film során bizonyították, hogy meg akarják szerezni a lényt, hogy aztán tanulmányozzák és genetikai kísérletek sokaságának vessék alá, hogy a legjobb tulajdonságait felhasználva létrehozzák az ember tökéletes, a világűr meghódítására alkalmas verzióját. És ehhez persze nem sajnálják az emberéleteket sem.

Az Alien-filmek egyik jellemző, visszatérő témája, hogy valószínűleg tényleg az alien a világ legundorítóbb, legfélelmetesebb szörnyetege, de nálunk, embereknél még ő sem lehet rosszabb. Ámen.

Az Alien: Romulus már látható a mozik műsorán.