Sigourney Weaver Alien-kulisszatitkokat árult el

Sigourney Weaver soha nem akart hollywoodi filmsztár lenni. Ő egyedül arra vágyott, hogy gyakorolhassa a színjátszás iránti szenvedélyét – lehetőleg egy társulatban. Ám mivel már 11 évesen is 180 centi magas volt, a drámaszakkörben annyit mondtak, ha meglátták: „Te lehetnél mondjuk…a fa” – ahogy ezt a Velencei Filmfesztiválon megrendezett Mesterkurzusán elmondta.

A magassága miatt a fiatal felnőtt kezdő színésznőnek további négy évébe telt egyáltalán ügynököt szereznie. Manapság azonban már más a helyzet, hiszen nem elég, hogy Hollywood egyik állócsillagáról van szó, Sigourney Weaver hamarosan a londoni West Enden lép színpadra mint Shakespeare híres karaktere, Prospero női verziója.

„Nem tudom, milyen lesz, de roppant izgatott vagyok. Valószínűleg az egész épp olyan élmény lesz, mint amit Prospero maga átélt: egyedül egy hajón, vitorla nélkül, a kislányával, de valahogy mégis eljutottak a szigetre. Félek és izgulok, de igyekszem mindig olyan projekteket választani, amik megijesztenek, ez a fő motiváló erőm” – magyarázta a színésznő, akit első filmes főszerepéhez is a para-faktor vonzott.

Egy idegen világban

Sigourney Weaver számára a nagy áttörést az Alien jelentette, Ripley pedig azóta is meghatározó ikonja a popkultúrának. Olyannyira, hogy – mint azt a színésznő felidézte – még Winona Ryder hálószobájában is lógott egy Ripley-poszter.

Egy olyan „erős női karakter” ő, akit nem – a mai hollywoodi trendek szerint meghatározott – „erős női karakternek” akartak megírni, hanem csak egy embernek, akinek túl kell élnie a szörnyű helyzetet, amibe csöppent. Weaver megjegyezte, hogy szerinte éppen ez a titka a sokszínű női karakterábrázolásnak:

Weavert azonban nemcsak Ripley alakja vonzotta az Alienhez, hanem Dan O’Bannon és Ronald Shusett forgatókönyve is. A színésznő ugyanis az erős rendezői vízió mellett a sztori a függvényében szokott szerepet választani – úgy gondolja, ezek a legfontosabbak egy film sikeréhez, a többi már megy magától; így az adott karakter megformálása is, aminek szerinte „zsigerből kell jönnie”. Az Alien forgatókönyvét olvasva pedig Weaver egy nagyon sötét, érzéki filmnek tartotta a történetet, így ezzel a felkiáltással vállalta el azonnal a szerepet:

Ijesztgetés mesterfokon

Bármennyire is várta, hogy a frászt hozza a közönségre, és hiába választ direkt olyan szerepeket, amiktől ő maga is tart, a színésznőnek meggyőződése, hogy a félelmet nem lehet eljátszani.

Vagy úgy, hogy Ridley Scott-tal forgatsz, aki egy bárban megismerkedik egy két méter magas színésztanonccal, és felbéreli, hogy alien jelmezbe bújva keltse életre a földön kívüli szörnyet. „A forgatás napján, szerepben láttam először ezt a srácot, a látvány pedig tényleg megrémített” – idézte fel Weaver az első rész munkálatainak egyik emlékezetes pillanatát.

A színésznő természetesen visszatért a folytatásra is, amit izgatottan várt: „Minden oldalon én szerepeltem, még jó, hogy vállaltam a második részt!”. Imádta a szkriptet, ám túl gyorsan olvasta azt, s így a szeme átugrott néhány egészen fontos részletet. Nevesen a gépfegyvereket. Elmesélte, hogy amint Ridley Scott beállított a helyszínre fegyverekkel a kezében, Weaver teljesen megrémült:

A színésznő elmondása szerint Scott azonban tartotta magát az elképzeléséhez, és hogy meggyőzze Weavert az igazáról, elvitte gyakorolni a lőtérre. „Be kell vallanom, sajnos nagyon addiktív…” – ismerte be nevetve a sztár.