Lenézték őket, sztárok lettek: 8 színész, aki horrorfilmmel vált világhírűvé

Jamie Lee Curtis

Film: Halloween – A rémület éjszakája (1978)

Jamie Lee Curtisnek két beceneve van a szakmában. Az egyik A Test, ami nyilvánvaló módon a nem mindennapi testi adottságaira utal, a másik pedig A Sikolykirálynő. Mert ő nemcsak egy sikolykirálynő volt a sok közül, hanem ő volt A Sikolykirálynő. Státuszát leginkább annak köszönheti, hogy összesen négyszer menekülhetett meggyőzően sikoltozva a maszkos sorozatgyilkos, Michael Myers elől, aki sokat tett azért, hogy Haddonfield városában piszok nehéz legyen babysittert szerezni. Janet Leigh és Tony Curtis lánya sosem szégyellte horrorfilmes múltját, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy édesanyját is a Psycho kapcsán ismeri a világ. A színésznő idén novemberben tölti be a hatvanat, de még most is örömmel szerződött le egy újabb, immár az ötödik Halloween filmre, ami majd ősszel érkezik a mozikba.

Anthony Hopkins

Film: A bárányok hallgatnak (1991)

Azt semmiképp se mondanám, hogy Anthony Hopkins Hannibal Lecter doki eljátszása előtt zöldfülű színészpalánta lett volna, hiszen már a hatvanas évektől kezdve folyamatosan dolgozott a tévében, és látható volt sok mozifilmben is, de ha nincs a kannibál doki szerepe, könnyen lehet, hogy egy életre megmarad megbecsült, de nem túl sokak által ismert karakterszínésznek. A játékáért Oscar-díjat kapott, ráadásul maga a film is Oscar-díjas lett, márpedig egy horrortól ez hihetetlen és totálisan váratlan teljesítmény. A szerepbe még kétszer (Hannibál, Vörös sárkány) belebújhatott, de azok már csak halovány utánérzései voltak az első remeklésnek. Rengeteg filmben szerepelt, de a gazdag különcök szerepét azóta is örömmel osztják rá a rendezők.

Naomi Watts

Film: Mulholland Drive (2001), A kör (2002)

Oké, azon talán lehet vitatkozni, hogy David Lynch Mulholland Drive-ja besorolható-e a horrorfilmek közé, de azon már nem, hogy ebben van minden idők egyik legfélelmetesebb jelenete (igen, a gyorsétterem mögött játszódóra gondolok). A film igazi jutalomjáték volt az Ausztráliából Amerikába költöző színésznőnek, aki pont egy frissen Hollywoodba költözött színészpalántát alakított, vagyis egy tökéletesen testhezálló szerepet. Már itt is frászt kaptunk néha, de az igazi rettegés egy évvel később, A körrel érkezett meg, és ha ma eszünkbe jut a tévéből kimászó Samara képe, egyáltalán nem érezzük, hogy már tizenöt éve annak, hogy láttuk ezt a filmet. Még most is legszívesebben kimenekülnénk a világból.

Anthony Perkins

Film: Psycho (1960)

Alfred Hitchcock azért pont Anthony Perkinst választotta a Psycho főszerepére, mert meglátta benne a fiatal James Stewartot, és úgy érezte, a belőle sugárzó ártatlanságot kihasználva alaposan meg tudja lepni a nézőket. A hatás nem maradt el, és ezt Perkins is megérezte, de nem feltétlenül pozitív értelemben. Bár a külseje pozitív hősök eljátszására predesztinálta, a Psycho után Hollywoodban szinte csak Norman Batesként tudtak rá gondolni, egy életre beskatulyázták a pszichopata szerepkörbe. Ez ellen sokáig küzdeni próbált, évekig nem volt hajlandó Norman Batesről beszélni senkivel, de egy idő után belenyugodott a dologba. Idős korában már úgy nyilatkozott, hogyha visszamehetne az időben, akkor sem utasítaná vissza a Psycho főszerepét, mert inkább emlékezzenek rá az utókor egyetlen mestermű miatt, mint hogy ne emlékezzenek rá egyáltalán.

Anya Taylor-Joy

Film: A boszorkány (2015), Széttörve (2016)

2015 januárjának elején még senki sem ismerte Anya Taylor-Joy nevét, a hónap végén pedig már a fél Hollywood róla beszélt. A 19 éves színésznő ugyanis teljesen elbűvölte a Sundance Filmfesztivál közönségét A boszorkány című film főszerepében, amiben egy ártatlan lányt, Tomasint alakítja a 17. századi Amerikában, akit az erdei tanyájuk körüli furcsaságok hatására a saját szülei vádolnak meg boszorkánysággal. Taylor-Joy alakítása a film őrületének igazi motorja, és a tehetségét azonnal kiszúrta M. Night Shyamalan is, aki a Széttörve fogságba esett főhősnőjének szerepét bízta rá, akinek túl kell járnia a sokszemélyiségű sorozatgyilkos eszén. Érdekes, hogy a színésznő folyton sötét sorsú karaktereket alakít a vásznon csöppet sem vidám filmekben, miközben az interjúiból az jön le, hogy nála jókedélyűbb és vidámabb lányt nehezen lehetne elképzelni.

Daniel Kaluuya

Film: Tűnj el! (2017)

Nem tudta ugyan megismételni Anthony Hopkins sikerét, és nem nyert Oscart egy horrorfilm főszerepében, azért Daniel Kaluuya így is óriási bravúrt vitt véghez azzal, hogy a Tűnj elben nyújtott alakításáért Oscarra jelölték. A korábban leginkább a Black Mirror egyik epizódjából ismert színészt sokan támadták azért, hogy angolként nem tudta igazán átélni az amerikai feketék problémáit, és nem ismeri annyira az országban jelen lévő társadalmi feszültségeket, amikre a Tűnj el! épült, de Kaluuya rácáfolt a károgókra egy érett és magabiztos alakítással. Egy csapásra keresett színésszé vált: idén már láthattuk őt a Fekete Párduc című Marvel filmben, és még év végéig benne lesz a Holtodiglan írónőjének új krimijében, az Özvegyekben Liam Neeson, Colin Farrell és Robert Duvall oldalán, a 12 év rabszolgaságot jegyző Steve McQueen rendezésében.

Sigourney Weaver

Film: A nyolcadik utas: a Halál (1979)

Ridley Scott rendező borzasztóan bizonytalan volt, amikor az első Alien film főszereplőjét kereste. Rengeteg tesztfelvételt forgatott, és miután nem tudott dönteni, megmutatta őket a produkciós cégében dolgozó irodistáknak, hogy mondják el a véleményüket a látottakról. Az ott dolgozó nők egyből Sigourney Weaverrel szimpatizáltak, akit többen is a fiatal Jane Fondahoz hasonlítottak. A szerepet végül már csak azért is ő kapta, mert a másik esélyes, Meryl Streep épp akkor veszítette el a partnerét, John Cazale színészt, és a gyásza miatt nem akart forgatni. A többi pedig már történelem. Ellen Ripley karaktere még három filmben tért vissza a nyolcvanas- és kilencvenes években, az utolsó részért Weaver a legnagyobbaknak kijáró húszmillió dolláros gázsit harcolta ki magának. Nemrég úgy volt, hogy ötödször is visszatérhet, de a 20th Century Fox stúdió inkább Ridley Scott folytatására szavazott, amiben nem írtak szerepet Sigourney Weavernek.

Haley Joel Osment

Film: Hatodik érzék (1999)

„Halott embereket látok”. Miután az alábbi mondatot elsuttogta egy tündéri arcú kisfiú a Hatodik érzék című M. Night Shyamalan horror előzetesében, a nézők úgy rohantak a moziba, mintha kötelező lenne. A rendezőt a kis színészsrác két dologgal fogta meg a válogatáson: azzal, hogy ő volt az egyetlen gyerek, aki nyakkendőben érkezett, és azzal, amikor elárulta, hogy előző éjszaka háromszor végigolvasta a film forgatókönyvét. Miután a filmért Oscar-díjra is jelölték, Haley Joel Osmentet afféle csodagyereknek kiáltották ki Hollywoodban, és olyan rendezők álltak sorban nála, mint Steven Spielberg. Osmentet azonban pár év alatt utolérte sok gyerekszínész végzete: felnőve megszűnt cukinak lenni, és a szereposztók már nem tudtak mit kezdeni a teljesen megváltozott színésszel. Ő azonban nem adta fel: ha nem is főszereplőként, de karakterszínészként ma is sokat foglalkoztatják, és igazából ez az, ami számít.