A mindig optimista és pozitív Annoni Zita huszonkilenc éves volt, amikor beiratkozott főiskolára, hogy fotográfiát tanuljon.
Fotó: Birton Szabolcs
„A Budapesti Kommunikációs Főiskolán az első ilyen szakirányú osztályok egyikének voltam a tanulója, nálam tíz évvel fiatalabbakkal, nappali tagozaton. Ez azért elég nagy változás volt ahhoz képest, amit addig csináltam” – árulta el a GLAMOUR magazinnak adott digitális címlapinterjúban, hozzátéve, hogy egy kicsit talán későn érő típus volt ebből a szempontból, de korábban nem volt lehetősége főiskolára járni, a szülei nem tudták volna ezt anyagilag támogatni.
„Régen nagyon boldog voltam, mikor tizenkilenc évesen eljöttem otthonról, és úgy lehettem a magam ura, hogy nem volt bennem szorongás vagy félelem. Nem húztak vissza a családom által kijelölt korlátok, amelyek az ő korlátaik voltak, hanem szárnyalhattam, élhettem, kiteljesedhettem, és ez az önállóság egyben boldogságot is jelentett” – mondta el Zita, hangsúlyozva, hogy ma már teljesen mást jelent számára a boldogság.
Küzdöttem a gyermekáldásért, és nagyon vártam a pillanatot, amikor ez megadatik. Alapvetően ritkán mutatom ki az érzelmeimet, ilyen családból jöttem, de mióta gyerekeim vannak, teljesen új érzéseket élek meg
– mesélte a kétgyermekes anyuka.
„Mindig keresem, mi mindent tudunk együtt csinálni, hogyan tudunk készülni az őszre, karácsonyra, tavaszra és a többire, és mikor látom az arcukon, hogy milyen boldogok, vagy mikor anyák napjára ők készülnek nekem valamivel, ma már ezek a közös dolgok jelentik már számomra a boldogságot.”
A teljes interjú ide kattintva olvasható.
