A kórházi szülészetek bizony nagy intézmények, ahol lényeges szempont a logisztika, a tempó, a hatékonyság. Csupa olyasmi, ami sokszor távol áll a vajúdás és szülés természeténél fogva lassú, intim folyamatától. A legtöbben mégis kórházban szülünk, és csak bízni tudunk benne, hogy az ott dolgozók nemcsak a testünkre, de a lelkünkre is odafigyelnek majd. Többek között ezért a célért dolgozik Andrek Andrea pszichológus, az ELTE PPK perinatális szaktanácsadó képzés egyik kidolgozója és oktatója.

A hazai statisztikai átlag: tíz szülésből négy császármetszéssel végződik. Véletlenszerűen kiválasztott három kismamánk a szülés előtti utolsó hetekben nyilatkozott arról, milyen nagy napra számít. Hogy mi történt végül a szülőszobán? Az eredmény minket is meglepett.

Milyen testhelyzetben lehet szülni? A szülések hány százaléka végződik császármetszéssel? Azonnal elviszik a kisbabát, vagy megélheti az édesanyjával az aranyórát? Többek között ezeket a kérdéseket tette fel az ország összes szülészeténél a vezetőknek Maróy Ditta, aki a Szülészetválasztó adatbázissal abban segíti a kismamákat, hogy tisztán lássák a lehetőségeiket, és fel tudjanak készülni arra, hol mi várja őket.  

Legyen szó ételallergiáról, hordozós tornáról, a családot érintő jogi kérdésről, vagy arról, hogy hol aludjon a kisbaba, az „Édesanyák – Szakértői csoport” hiteles útmutatást ad a szülőknek. Az ötletgazdák nem csak a szülés körüli kérdéseket látják át, hanem azt is, hogy a gyermekvállalás mennyiféle kihívással szembesíti a nőket.

Fájáserősítő gyógyszer, burokrepesztés, gátmetszés, a természetesnek induló szülés befejezése vákuummal vagy császármetszéssel – csak néhány dolog azok közül, melyeket a kismamák nagy része szeretne elkerülni. A szülészeket rendre az a kritika éri, hogy túl gyakran vagy indokolatlanul nyúlnak ezekhez az eszközökhöz. Dr. Gidai János szülész-nőgyógyász szakorvos most válaszol a bírálatokra.

Kórházi menü helyett á la carte, legalább háromszori főétkezés, frissen szült szobatársak helyett összkomfortos családi fészek szállodai körülményekkel, ahol persze nem a folyosó végén van a zuhanyzó – ez csak néhány a magánszülészeteken elérhető szolgáltatások közül. Hol, mit és mennyiért kaphatnak meg azok, akik az állami kórházak helyett a privát egészségügyi ellátást választják?

Az életben adódik olyan, hogy nem pontosan látjuk át, mi miért történt, és nem tudunk szabadulni a gondolattól, mi lett volna, ha… Mikor a gyermekünk születéséről van szó, különösen fontos, hogy utólag ne kelljen ezen gondolkodnunk. Csakhogy kiszámíthatatlan eseményről van szó, amiben sokszor mások döntésein, tapasztalatán múlnak dolgok, és kicsit kiengedjük a kezünkből a kontrollt még mi, öntudatos, tájékozott nők is. Nem tudunk mást tenni, mint bízni az orvosunkban. A szakemberben, de az emberben is. És a végén megnyugodni abban a tudatban, hogy itt van velünk egy egészséges gyerek. Akkor az, hogy az élmény szebb is lehetett volna, talán már nem is olyan fontos. Kivéve, ha… – az NLCafé munkatársai mesélik el egyik legszemélyesebb történetüket.

Természetes úton vagy oxytocinnal, császár- vagy gátmetszéssel, hasba könyökléssel vagy anélkül: így vagy úgy, de minden baba megszületik. Mi úgy gondoljuk, nem mindegy, hogyan. Kórházban vagy otthon? Biztonságban vagy békésen? Jó lenne, ha nem kellene választanunk. Jó lenne, ha mindenhol teljesülne ez. A te szülésed milyen volt? Kérjük, mondd el nekünk! Íme, az NLCafé Nagy Szülés Felmérése - töltsd ki te is, és terjeszd a kérdőívet, hogy minél több nő élményei adják ki a végeredményt!

A szülés nemcsak fizikai, hanem lelki folyamat is – ez utóbbiról viszont könnyű megfeledkezni egy hetente sok világrahozatalt „lebonyolító” kórházban. Mindennél fontosabb a baba és a mama egészsége – ez nyilvánvaló. De vajon mindenképp kompromisszumot kell kötni ahhoz, hogy ez megmaradjon? Aki esetleg máshogy szülne, mint ahogy az adott intézményben szokás, az feltétlen veszélyezteti a gyermeke épségét? Léteznek ugyan szakmai protokollok, de a különböző szülészeti osztályoknak és orvosoknak ezeken belül nagy a mozgásterük, persze nagy felelősséget is viselnek. Vakon bízunk bennük, miközben bizonytalanok vagyunk abban, nekik is számít-e, hogy a szülést ne csak túléljük, de megéljük a maga teljességében. A nők ma már mernek kérdezni, de a válaszok nem mindig meggyőzők. A válaszok, amiket zömében férfiaktól kapnak – saját szülésükről.

Három nagyszerű szakember összefogásából jött létre az a szülésre és gyermekágyra felkészítő program, amelyen ingyenesen vehetnek részt Érden a gyermeket váró párok. Hogy mekkora felelősséget vállalnak, ráadásul teljesen önkéntesen, az számomra is csak akkor derült ki igazán, miután mindhármukkal beszélgettem. Ez ugyanis nem egy egyszerű tanfolyam, hanem egy igazi, szemléletformáló, a családokat megerősítő összefogás.

Hegedüs-Szarka Dóra hat éve, pályakezdő védőnőként került Öreglakra, amelyhez Barátihegy is hozzátartozik, kétszázhetven lakójával. Errefelé sokan már tizenöt-tizenhét évesen szülnek. Nem az a gondjuk, kérjenek-e epidurált, mert azt sem tudják, hogy tehetnék. Az sem aggasztja őket, hogy a mentő odaér-e velük a kórházba, mert télvíz idején is odaér. Az már inkább kérdéses, hogy a tinédzser anyukákat hazaengedik-e a babájukkal. Dóra körzetében ettől ugyan – pusztán a szegénység és a fiatalság okán –– nem kell tartaniuk, de azért a szülés nem mindig alakul úgy, ahogyan várták.

Ahogy az orvosok, úgy a szülésznők szemléletmódja is elég különböző, ezért aztán nem árt, ha szülésznőként az ember ügyesen kommunikál a kollégáival. Továbbá akkor is hasznos, ha jártas a konfliktuskezelésben, amikor a kismamák érdekeit kell védeni akár a doktorokkal szemben – tudtam meg Edittől, aki több mint két évtizede dolgozik szülésznőként egy vidéki nagyváros kórházában.

Méltatlanul keveset beszélünk arról, hogy egy baba érkezésével nemcsak egy anya, de egy apa is születik. A férfiakat legalább annyi kétség és kérdés gyötri az új jövevénnyel kapcsolatba, mint a nőket, csak ők valahogy a háttérbe szorultak. Eddig...

Nagy bátorság kell a fentiek kimondásához. Fontos, hogy minden anya tudja, a nehéz érzései is kimondhatók. Ebben és az érzések feldolgozásában nyújtanak támogatást az EMMA Vonal lelkisegély-szolgálat önkéntesei, köztük Nagy Melinda.

Szülésznővel, otthon vagy a hagyományos szülőágyon, szigorúan az orvos instrukcióit követve. Körbekérdeztünk jó néhány országban: hogyan szülnek a nők? A válaszokat hallgatva, nos, mintha nem is ugyanarról az eseményről beszéltek volna...

Sok szülésélményem van, pedig nem szültem. Hivatásomra készülve (amit aztán végül nem gyakoroltam) számos újszülött világra jötténél lehettem ott. Mindent láttam, talán többet is a kelleténél, ráadásul gyerekfejjel. Aztán a sors végül mégis anyává tett.