Leselkedés az üvegajtón, feltöltött hűtő, külön ágy az apának – más országokban így szülnek a nők

Szülésznővel, otthon vagy a hagyományos szülőágyon, szigorúan az orvos instrukcióit követve. Körbekérdeztünk jó néhány országban: hogyan szülnek a nők? A válaszokat hallgatva, nos, mintha nem is ugyanarról az eseményről beszéltek volna...

Románia: hagyományok és hálapénz

„Romániában az orvos szava a mai napig szent és sérthetetlen – meséli Cosma Sonja (dúla). – A szülésnél az ő szava határoz meg mindent. A hagyományos beavatkozások (oxitocin, gátmetszés, fekvő pózban való kitolás) szinte magától értetődőek. Ha a megadott időn belül nem halad a szülés, akkor automatikusan gyorsítják a folyamatot. A szülésznők szerepe minimális, ők mindenben asszisztálnak az orvosoknak. Dúlából meg olyan kevés van, hogy a szülész-nőgyógyász szakma talán nem is tud a létezésükről. Az emberek többsége igyekszik orvost választani, akinek utána hálapénzt fizet, de szülésznőt nem lehet választani.

Az országban összesen talán két orvos van, akikkel együtt tudnak működni a nők egy természetesebb és beavatkozásoktól mentesebb szülésért.

Sonja szerint az apás szülésre a román orvosok nem túl nyitottak. „A törvény szerint akárkit és akárhány embert be lehet vinni a szülőszobára, a gyakorlatban azonban ezt az orvosok félresöprik. Általában arra hivatkoznak, hogy nincs hely, nem megoldható, illetve zavarhatja a többi nőt. Azt nem tartják problémának, hogy az üvegajtók miatt gyakorlatilag bárki beleláthat egy nő szülésébe.”

Cosma Sonja: „A törvény szerint akárkit és akárhány embert be lehet vinni a szülőszobára, a gyakorlatban azonban ezt az orvosok félresöprik.”

Romániában a szülés utáni aranyórákkal kapcsolatban is meglehetősen maradi a szemlélet. Sonja szerint van olyan kórház, ahol rácsodálkoznak arra a babára, aki a szülés után megtalálva a mellet, nekilát szopizni. A babák általában az újszülöttosztályon vannak, és megadott időszakban lehet őket elvinni.

És mi a helyzet az otthonszüléssel? Se nem tiltott, se nem szabályozza rendelet. Legfeljebb a kórházaktól messze fekvő területeken vállalják a nők, ott is elsősorban azért, mert nem tudnak mivel bejutni. Az orvosok nem vállalják, hiszen komplikáció esetén ők felelnek a történtekért. Nem véletlen, mondja Sonja, hogy – aki csak teheti –, Magyarországon szül, ahol ma már jobb a helyzet. A többiek pedig egyre inkább igyekeznek a magánrendelésekre és a magánkórházakba menni, ahol több beleszólásuk van a saját szülésükbe.

Európában a legtöbb gyerek Izlandon (2,2) és Írországban (2,07) születik, őket követik a franciák (2,03) a svédek és az angolok (1,98). Magyarországon ez az arány 1,25. (forrás: European Perinatal Health Riport 2010)

Belgium: utcai ruha és sárga csekk

Keller Krisztina Belgium keleti részén, egy kisvárosban élt évekig. Első gyermekét is ott szülte. „Belgiumnak ezen a részén a nők nem fogadnak orvost vagy szülésznőt. Általában annál maradnak, akihez először kaptak időpontot a kórházban. Havonta egyszer megyünk kivizsgálásokra, ilyenkor a szülésznő vizsgál meg minket, a testsúlymérést, a tanácsadást, a vérvételt is ők végzik, majd a nőgyógyász vár minket egy hagyományos vizsgálatra és ultrahangra.”

A hálapénz vagy a magánpraxis Krisztina szerint fel sem merül senkiben. Az egyes vizsgálatok után a kismamák kapnak egy csekket, amit befizetnek, majd ennek minimum hetven százalékát visszautalja az egészségpénztár. „Legfeljebb 5-10 euró maradt a saját önrészem vizsgálatonként. A szülés utáni önrész körülbelül száz euró.”

Keller Krisztina: „A szülés utáni aranyórákat Belgiumban nagyon fontosnak tartják.”

„Amikor beindul a szülés, az éppen ügyeletes szülésznő fogad minket, aki egészen a kitolási szakaszig mellettünk marad. Csak ekkor jön be az orvos.

Teljesen mindegy, hogy mennyi időre van szükség a vajúdáshoz, nem avatkoznak bele a folyamatba, gyakran még haza is küldenek az ötperces fájásokig

– meséli. A szülőszobák Krisztina szerint nagyon otthonosak, a bordásfal és a nagylabda az alapfelszereltség része, az egész légkör laza. „A férjem abban a ruhában állt végig mellettem, amit otthon magára vett.”

A szülés utáni aranyórákat Belgiumban nagyon fontosnak tartják. „A kislányomat inkubátorba kellett tenni, majd elvitték a megfigyelőszobába, de kérés nélkül azonnal betolták mellé az én ágyamat. A kórtermekben legfeljebb két ágy van, plusz a babák kiságya. A babák éjjel-nappal mellettünk lehettek, még a vizsgálatokat is ebben a szobában végezték az orvosok, hogy arra a rövid időre se kelljen elválni. Estig az apák is bent lehettek velünk.”

Mindehhez képest Krisztina szerint ellentmondásos és nagyon meglepő a kérdés, amit szülés után tesznek fel az anyáknak: „Szeretne szoptatni, vagy kér egy tablettát?”

A császármetszésekre vonatkozó WHO-ajánlás 15 százalék, vagyis az Egészségügyi Világszervezet szerint bármely egészséges populációban ilyen arányban volna indokolt. Itt Ciprus ugrik ki (52,2%). A legkevesebb ilyen műtétet Finnországban, Svédországban, Norvégiában és Hollandiában végzik. Magyarországon az arány 32%. (forrás: www.who.int)

Hollandia: orvos csak vészhelyzet esetén

„Hollandiában a nők jogait nagyon komolyan veszik. Minden nő szabadon eldöntheti, hogy a saját otthonában, szülőotthonban vagy kórházban hozza világra a gyermekét, és azt is, kit szeretne maga mellett tudni szülés közben” – mondta az NLCafé-nak Szabados Zs. Éva, aki húsz éve dolgozik Hollandiában szülésznőként.

Orvost választani ott nem lehet, de minden várandós választ egy szülésznőt a lakóhelyétől legfeljebb húsz percre. A szülésznő méri fel a kockázatokat, és dönti el, hogy melyik kismama az, akinek erősen ajánlott orvosi felügyelet. A terhesgondozást teljes egészében a szülésznő végzi – ideális esetben orvossal nem is találkozik a kismama a várandósság ideje alatt. Hüvelyi vizsgálatok a vajúdásig nincsenek, CTG-vizsgálat pedig az egészséges kismamáknál egyáltalán nem szerepel a protokollban (kutatások alapján az a véleményük, hogy a CTG növeli a császármetszés esélyét).

Szabados Zs. Éva szülésznő

„A vajúdás első szakasza otthon zajlik. Ha a fájások elkezdődtek, a kismama felhív minket, mi pedig azonnal elindulunk hozzá – folytatja Éva. – Ha úgy látjuk, hogy a vajúdás szépen halad, megkérdezzük, mikor szeretne kórházba vagy szülőotthonba indulni. Nem érdemes túl korán, mert otthon minden jobban megy.  Az otthonszüléssel kapcsolatban az utolsó percig az anya dönthet. A statisztikáink szerint a holland nők harminc százaléka az otthonszülést választja. A mentősök nagyon jól ismernek minket, komplikáció esetén tíz percen belül a helyszínen vannak. Amennyiben a szülés komplikációmentes, mindenhol mi magunk kísérjük, mi végezzük el a gátmetszést is, ha szükséges.

Az orvos csak akkor segít, ha császármetszésre kerül sor, vagy ha valamilyen komolyabb probléma adódik.

A hálapénz fogalmát nem ismerjük, a családok jellemzően egy-egy fényképpel köszönik meg a segítségünket.”

Hollandiában a szülés utáni aranyórákat is magától értetődőnek tartják. Mindenhol késleltetett köldökzsinór-ellátás van, kérés esetén a lótuszszülés is engedélyezett (ez azt jelenti, hogy megvárják, amíg a köldökzsinór magától leesik, addig a baba melletti kosárban helyezik el a méhlepényt). Egy normál szülés után néhány órával mindenki hazamehet, de ez nem jelenti azt, hogy a rendszer magukra hagyná az anyákat. A gyermekágy első nyolc-tíz napjában gyermekágyas nővér jár házhoz, hogy naponta néhány órában segítséget nyújtson a családnak.

Európában az alábbi trendek figyelhetők meg:

1. Folyamatosan nő a születésházak száma.

2. Egyre nagyobb szerephez jutnak a szülésznők.

3. Egyre későbbre tolódik a gyermekvállalás (forrás: European Perinatal Health Riport 2010).

Olaszország: háborítatlan szülés igen, apás szülés talán

Nem kevésbé anyabarát az olasz rendszer sem. Pedig a hetvenes évektől jellemzően ott is kórházban szülnek a nők. „Egészségügyi intézményt nem választhatnak, és általában azzal az orvossal, illetve szülésznővel szülnek, aki épp ügyeletes – meséli az olasz Sonia Patanè, három gyermek édesanyja. – Szicíliában ugyanakkor előfordul, hogy a nők eldönthetik, az adott kórházon belül kit választanak.” Hálapénzt szerinte Olaszországban nem fizet senki (úgy látszik, az csak felénk divat).  Az orvos itt is végig a háttérben marad, vagyis az olaszok is a nőkre bízzák a vajúdás technikáját.

Mindenhol a természetes szülést preferálják, ezért van például az, hogy ma már sehol nem kötelező hanyatt fekve szülni.

Az észak-európai államokhoz hasonlóan az olaszok is mindenről alapos tájékoztatást adnak, valamint minden egyes beavatkozáshoz szigorúan engedélyt kérnek a nőtől.

A szülés háborítatlan jellegére olyannyira odafigyelnek, hogy a szülés utáni órákban békén hagyják a babát és az anyát, még az alapvető méréseket sem végzik el. Ellentétben a belga szemlélettel, itt mindenki szoptatáspárti. Az egyetlen érdekesség vagyis inkább ellentmondás, hogy az apás szülésre nem minden intézmény egyformán nyitott.

Ma minden ötödik nő 35 éves kor fölött szüli meg első gyermekét. Leginkább az olaszok, a magyarok, a csehek és a spanyolok tolják ki ennek az időpontját. (forrás: European Perinatal Health Report 2010)

Finnország: mint egy ötcsillagos wellness

„Ha a magyarországi és a finn szülészet közötti különbséget szeretném érzékeltetni, akkor azt mondanám, hogy a magyar egy kétcsillagos hotel modortalan személyzettel, a finn pedig egy ötcsillagos wellness-szálló, ahol minden gondolatodat lesik” – meséli Franciska, aki kint adott életet Misha fiának. A kórházban napidíjat kell fizetni, 40 eurót naponta. Van lehetőség úgynevezett családi szobát igényelni, ahol az apa is ott aludhat, ez 60-70 euró/nap. Egy problémamentes szülés után két nappal már hazaengednek, de császárosoknak öt nap a minimum. 

A szobák tiszták, az ágynemű rendes. Van tévé, és saját fürdőszoba, vécé. Az ágyakat függöny választja el egymástól. Az étkező olyan, mint egy amerikai konyha.

A konyha hűtője önkiszolgáló, fel van töltve különféle tejtermékekkel, aszalt gyümölcsökkel, felvágottakkal, és kenyér is mindig van kitéve.

A folyosón kikészítve tiszta hálóing, törölköző és babaruhák a kicsiknek a kórházi tartózkodás idejére. Utólag nem is értem, miért aggódtam annyit azon, hogy mit vigyek magammal a kórházba. Elég lett volna egy fogkefe meg a ruha, amiben a fiamat hazavisszük. Minden mást megkaptunk.

„A magyar egy kétcsillagos hotel modortalan személyzettel, a finn pedig egy ötcsillagos wellness-szálló, ahol minden gondolatodat lesik.”

A nővérek normálisak voltak, segítettek mindenben. Mielőtt bejöttek volna a szobába, kivétel nélkül kopogtak, akkor is, ha én nyomtam meg a nővérhívót. Az első találkozáskor a nővér és az orvos is bemutatkozott, elmondta, hogy mi lesz a szerepe a kórházi tartózkodásom alatt, és csak ezután fogott bele a mondandójába. Nem beszéltek el a fejem fölött, nem néztek levegőnek, és sosem mulasztották el megkérdezni, hogy értettem-e mindent.

A szülőszoba tágas volt, és tiszta. Középen egy ágy, mellette monitor, a falon tévé. A fal mellett hintaszék, labda és egy felgöngyölt matrac az apának. A férjem a vajúdás alatt ezen aludt éjszaka pár órát, de ha akart volna, mehetett volna az apáknak fenntartott pihenőszobába is.

Finnországban a szülést szülésznők vezetik. Orvost jobb nem látni, mert ha ő felbukkan, az azt jelenti, hogy valami gond van. Amíg vajúdtam, a szülésznő mindig azonnal jött, ha hívtam. Határozott volt, de kedves, egyszerre volt jelen, és maradt a háttérben. A szülés után a fiamat egyből a mellkasomra tették, és velem maradt végig, amíg engem elláttak. Kaptunk kávét, reggelit, és készítettek rólunk családi fotót is.

Olvass még több cikket a magyarországi “szüléshelyzetről”, arról, mi az, amivel sokan elégedetlenek, és arról, hogyan lehetne jobb az ellátás!

AZ NLCAFÉ BEMUTATJA: SZÜLÉS SEBEK NÉLKÜL

Kanada: saját szülési terv

„Nincs nagy fakszni a terhesgondozás körül egyik országban sem, nem néz meg nőgyógyász, csak szülésznő, és összesen kétszer ultrahangoznak – összegzi Katalin a szülés előtti időszakot. – Kanadában van egy kis könyv, amelynek alapján te állíthatod össze magadnak az úgynevezett szülési tervet. Engem nem érdekelt, hogy vízben szülök, vagy bordásfalon, egyetlen dolgot kértem: egyvalaki kísérjen végig a folyamaton, mert attól érezném magamat biztonságban. Ehhez képest volt olyan időszaka a vajúdásnak, amikor, bár kellett volna, nem volt szakember mellettem, a végén viszont már húszan ugráltak körülöttem, mert baj volt.”

Katalint kétszer is hazaküldték elhúzódó vajúdása alatt (ez itthon is előfordul, sokszor tényleg nincs értelme a gyenge fájdalmakat a kórházban átélni). Van azonban, akit az egész folyamat megrémít, nem mi fog következni, nem biztos abban, hogy a megfelelő időben odaér a szülészetre – ilyenkor jó lenne a szakértő gondoskodás. Magyarországon ezt „vásárolja meg” az, aki választott orvosnál, szülésznőnél szül. 

A vancouveri kórházban Katalin először oxitocint, másodszorra morfiumot kapott, a harmadik alkalommal, amikor bementek a kórházba, újabb lazítószert – hibásan, ügyeletes orvos híján egy nehezen előkerített gyakornoktól. „Annyira ellazultam, hogy belassult a szülés, a baba szívhangja is romlott. Végül fogóval szedték ki a kisfiamat, mert mert már egyáltalán nem tudtam nyomni. Utána kisimult minden, hiszen a kórház szuperül felszerelt, nagyon kulturált intézmény. Saját szobát kaptam, a férjem is bent alhatott velünk. De maga a szülés borzalmas élmény volt.”

Vivien, amikor Montrealban babát várt, már túl volt egy belgiumi otthonszülésen, és meg sem fordult a fejében, hogy kórházban hozza világra második gyerekét. A szülése nem volt könnyű, a családi környezet azonban átsegítette a nehézségeken.

„A fiam hatalmas volt, és nagyon megerőltető volt vele a vajúdás. A végén már nem is akartam szülni, remegtem a kimerültségtől.

A két és fél éves kislányom egyszer csak elkiáltotta magát: »Ábris, gyere ki!« A drukkolása az öccsének hirtelen visszaadta az erőmet.

„Ahogy a férjem ölelő karja és a bábák megértő biztatása is. Végül minden komplikáció nélkül jött világra a közel ötkilós gyerek, és ebben nem kis szerepe volt annak, hogy senki nem sürgetett (ahogy a többi gyerekem, a fiam is majd’ tíz hónapot volt a hasamban), és rajtam kívül mindenki végtelenül nyugodt volt” – idézi fel Vivien, aki egy nagyon felkészült szülésznővel vágott neki a szülésnek. „Különleges asszonyra találtam. Ő az őslakos inuitok közé járt, hogy az utolsó bábáktól tanuljon, és felélessze a mesterség hagyományait.”

Száz európai nőből csak egy szeretne otthon szülni. Markáns kivételt jelentenek a holland nők, ahol ez az arány 30 százalék.

Anglia: nagyfokú figyelem a szülés után is

Angliában pedig olyan szülésznő segítette világra harmadik gyerekét, aki a farfekvéses szülésekre specializálódott. „Ha senki sem próbál egy farfekvéses babát természetes úton világra segíteni, akkor elvész a technikai tudás, fel sem fog merülni, hogy a császár elkerülhető, tehát a természetes szülés ezekben az esetekben lehetetlenné válik. Ez a szülésznő nagyon sokat tanult, hogy ezt a tudást megszerezze és továbbadja – és akár kórházi, akár szülőotthon vagy otthoni szülésnél tudja alkalmazni.”

Vivien nemcsak a szülésznők szakmai felkészültsége miatt érezte magát biztonságban, a figyelmet is megkapta. „Ilyenkor tulajdonképpen egy csapattal kerülsz kapcsolatba, három-négy szülésznővel, hiszen nem tudni, hogy a szülés időpontjában ki ér majd rá. De ettől függetlenül van egy bizonyos személy, aki kiemelten figyel nemcsak rád, de az egész családodra is, mindenben támogat – hetekkel a szülés után is.”

Választott szülésznő hiányában azonban van, hogy fontos dolgokon is átsiklik a figyelem. „Másodjára úgy kellett kikönyörögnöm egy streptococcusvizsgálatot, pedig nagyon fontos volt, mivel az első terhességem alatt kiderült, hogy pozitív vagyok. Ha fennáll az állapot, akkor a szülés alatt antibiotikumot kell kapnia a mamának” – idézi fel Katalin a két és fél évvel ezelőtt történteket. A vajúdása hasonlóképpen zajlott, mint az előző, annyi különbséggel, hogy mire a kórház fogadta, már tolófájásai voltak, a bekerülése után három perccel meg is született a kislánya. 

Katalin: „Biztonságot, kiszámíthatóságot akartam, de ezeken a helyeken nem a kórház jelenti mindezt, hanem az otthonszülés.”

 

Nyitott szemekkel úszott a karjaimba, úgy emeltem ki a vízből, hogy érdeklődve körülnézett, először az apját, aztán a nővérét és a bátyját mérte végig, majd újra engem. Tökéletes pillanat volt

– hangzik Vivientől az egészen másmilyen, harmadik szülésélmény.

„Ma már másként döntenék – mondja Katalin.  – Biztonságot, kiszámíthatóságot akartam, de ezeken a helyeken nem a kórház jelenti mindezt, hanem az otthonszülés. Mert az intézmények túlterheltek, és szakemberhiány van, viszont az otthonszülés feltételei nagyon jól szabályozottak.”

Vivien hét országban élt, ebből háromban szült is. Az ő számára az angliai gyakorlat a legszimpatikusabb, különösen az egyre gyarapodó születésházak adta lehetőség miatt. „Ez remek dolog annak, aki nem tud vagy akar otthon szülni, de mégsem szeretné medikalizálni a dolgot. Biztosított a tárgyi feltételrendszer, és ez nem a ház előtt várakozó mentőautót jelenti, ahogy sokszor tévesen emlegetik, inkább a magas fokú képzettséget. Másrészt… én például vízben szültem mindháromszor, de ez nem mindenki számára megoldható otthon.” 

Bakóczy Szilvia, Donászi Franciska, Kertész Anna

A te babád úgy érkezett, ahogy képzelted? Kattints, és mondd el! 

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése