Legyen minél nagyobb, ellenálló a kártevőkkel szemben, nőjön meg minél gyorsabban – ezek a nagyüzemi mezőgazdaság legfontosabb értékei. A beltartalom, a valódi érettség kevésbé hangsúlyos sajnos. Egyes nemzetközi és hazai vizsgálatok azonban arra figyelmeztetnek, hogy az elmúlt évtizedekben a mennyiségre koncentráló vegyszeres gazdálkodás kimosta a termőföldből a legfontosabb ásványi anyagok nagy részét, így a növényekben is csökkent ezek aránya. A témát itthon dr. Márai Géza, a gödöllői Szent István Egyetem címzetes egyetemi docense vizsgálta.
Vajon tudsz belőlük eleget enni?! (fotó: profimedia)
Csökkent vagy sem?
A kutató a 60-as évektől 2005-ig elemezte bizonyos növények vitamin- és ásványianyag-tartalmát. „Az elmúlt negyven-ötven évben a vegyszeres nagyüzemi termesztés térhódítása és a savas esők miatt megváltozott a talaj összetétele. Kalciumban, magnéziumban és mikroelemek (pl. vas) tekintetében elszegényedett, ami Magyarország termőföldjeinek mintegy hatvan százalékát érinti. Ezt részben tudomásul véve, részben mérve arra voltam kíváncsi, hogy vajon a növények vitamin- és ásványianyag-tartalmát hogyan befolyásolta ez a változás” – mondja dr. Márai. Feltételezte, hogy a növényekben is kialakul ez a hiány, ahogyan az ezeket fogyasztó állatokban (hús, tej) és az emberben is. A vizsgálathoz nem egyedi mintákat, hanem hivatalos országos adatokat használt (ezek úgy születnek, hogy az állam az összes laborból, vizsgálati helyről bekéri az eredményeket és azt átlagolja). Elemzéséből az látszik, hogy vannak olyan növények, amelyeknek drasztikusan csökkent a kalciumtartalma az elmúlt évtizedekben.
A kimutatás szerint ilyen például a paradicsom, aminek 1962-ben még 500 mg/kg, 2005-ben viszont már csak 90mg/kg volt a kalciumtartalma. Ezen anyag mennyisége körülbelül felére csökkent a sárgarépában, a zöldpaprikában, a kukoricában is. A publikált adatok közül a spenót volt az egyedüli, amelyikben napjainkban is majdnem annyi kalcium van, mint a hatvanas években. A vizsgálat szerint a vas mennyisége is kevesebb lett az elmúlt évtizedekben. Míg a 60-as években még 42mg/kg volt például a burgonya vastartalma, addig ugyanez 2005-ben mindössze 5 mg/kg volt, vagyis több mint nyolcadára csökkent. A répafélék esetében ennél is nagyobb csökkenést mutatnak az adatok: 130 mg/kg-ról 8 mg/kg-ra soványodott a vastartalom.
Kevesebb kalcium, több csontritkulásos beteg?
A szakember a kalcium csökkenését összefüggésbe hozta a csontritkulás elterjedésével. A kalcium ugyanis fontos szerepet játszik a csontok, fogak felépítésben, az izmok és idegek működésében, jelentősége van a véralvadásban is, de szinte nincs is olyan folyamat a testben, ami nem a jelenléte mellett zajlana. Testünk a kiválasztás során átlagosan 300 mg kalciumot veszít naponta, amit táplálékkal kell pótolni. Ha kevés kalciumot fogyasztunk, a csont kalciumraktárából lehet fedezni a szükséges mennyiséget a többi létfontosságú életműködéshez. Viszont ha a hiányzó kalciumot huzamosabb ideig a csontraktárakból kell fedezni, a csontok, fogak keménysége, sűrűsége és ellenálló-képessége csökkenhet. A krónikus kalciumhiány nyomán felnőttkorban csontlágyulás, csontritkulás alakulhat ki. A docens szerint az élelmiszerekben (hús, tejtermék, zöldség, gyümölcs) megjelenő kalciumhiány több más tényezővel együtt (például D3-vitamin-hiány) jelentősen hozzájárul a csontritkulás terjedéséhez: „Az orvosi statisztikai adatok szerint a 60-as években évente 130 ezer regisztrált csontritkulásos beteg volt, 2005-ben ez a szám átlépte az 1,2 millió főt, és az adatokból az is kitűnik, hogy azokon a területeken jelentkezik nagyobb arányban, ahol a hivatalos adatok szerint a talaj rosszabb minőségű.”
Márai Géza a Budai Gyerekkórház saját vizsgálatát is említi példaként. Itt 1999 és 2001 között kétezer-ötszáz gyerek táplálkozási szokásait és napi kalciumbevitelét, csontállapotát vizsgálták és arra jutottak, hogy a gyerekek 66 százaléka nem kapja meg a napi szükséges kalciummennyiséget.
Nem hagyják pihenni. (Fotó: MTI/Rosta Tibor)
A német paradicsom sem jobb
A magyar kutató vizsgálata nem egyedülálló, számos nemzetközi vizsgálat is született már az elmúlt évtizedekben, amelyek hasonló eredményt hoztak.
A Texas State University 2004-ben publikálta adatait az American College of Nutrition folyóiratban. A vizsgálat során az USA Mezőgazdasági Minisztériumának 1950 és 1999 közötti adatait tanulmányozták negyvenhárom különböző zöldség és gyümölcs esetében. Jelentős csökkenést találtak a fehérje, kalcium, foszfor, vas, B2-vitamin és C-vitamin tekintetében. Úgy találták, hogy ezt a csökkenést a nagyüzemi mezőgazdaság túlsúlya idézte elő. A Kushi Kutatóintézet is hasonló eredményekre jutott miután 1975 és 1997 közötti adatokat elemeztek 12 zöldséggel kapcsolatban: a kalcium 27 százalékkal, a vas 37 százalékkal az A-vitamin 21 százalékkal, a C-vitamin pedig 31 százalékkal lett alacsonyabb az elmúlt évtizedekben. Dr. Márai Géza a Német Táplálkozási Társaság által készített kutatásra hivatkozott, amelynek során német, dán, angol és svéd adatokat elemeztek. A 2004-ben publikált adatok alapján a paradicsom magnéziumtartalma 78,5, a kalciumtartalma 77, C-vitamin tartalma 74, folsav tartalma 88,5, A-vitamin tartalma pedig 92,4 százalékkal csökkent.
„A különböző forrásból származó vizsgálati eredmények összehasonlításánál nem szabad figyelmen kívül hagyni a vizsgálati körülményeket, a vizsgálatok eredeti célját, az alkalmazott módszertant, és azokat a termesztési körülményeket, termőhelyi adottságokat, ahonnan a minták származnak” – hívja fel a figyelmet dr. Tirczka Imre, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság-és Környezettudományi Karának egyetemi docense. „Úgy gondolom, itt lenne az ideje ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozni.”
Márai Géza szerint az évtizedek alatt sokat fejlődött mérési módszereknek éppen ellenkező eredményre kellett volna jutnia: „A harminc-ötven évvel korábbi, kezdetlegesebb laboratóriumi módszerekhez képest napjaink csúcstechnikája alaposabban és pontosabban képes mérni a termőtalajt vagy a zöldségek, gyümölcsök ásványianyag- és vitamintartalmát. Ha ezek állapotában semmi változás nem történt volna, akkor sorra magasabb értékeket kapnánk. Viszont a valóságos helyzet éppen az, hogy mindezek ellenére bizonyítottan csökkentek ezek az értékek.”
Jobb a biozöldség?
„Egyre több konkrét bizonyíték igazolja, hogy a biozöldségeknek, gyümölcsöknek és gabonáknak magasabb a C-vitamin-, vas-, magnézium-, foszfor-, és kevesebb a nitrát-, és növényvédőszer-maradvány tartalmuk” – mondja dr. Márai Géza, amiről több hazai és nemzetközi kutatás is született már. Ő maga hivatkozik a washingtoni táplálkozási tudós, Worthington kutatására, aki a konvencionális és a biotermények beltartalmi értékét vizsgálta. A biotermékek 27 százalékkal több C-vitamint, 21,1 százalékkal több vasat, 29, 3 százalékkal több magnéziumot tartalmaztak. Tirczka Imre szerint is elgondolkodtató, hogy a hagyományos gazdálkodásban csak a nitrogént, foszfort, káliumot pótolják vissza, a mikroelemek közül nagyon keveset.
Már nem annyi az annyi (fotó: profimedia)
A növényeknek viszont ezekre is szükségük van, mondja: „Kérdés, hogy mennyire tudják ezen igényüket kielégíteni a talajból, milyen készletekkel rendelkezik ezekből a talaj, és mennyit tudunk ebből mi a gazdálkodás során visszapótolni? Az ökológiai gazdálkodásban alapvetően szerves trágyákat használnak, melyek a makroelemeken kívül mezo- és mikroelemeket is tartalmaznak, így a gazdálkodás során keletkező melléktermékek visszaforgatásával ezek az anyagok is visszakerülnek a rendszerbe, és a növények számára újra felvehetővé válnak. A hagyományos és az ökológiai gazdálkodásból kikerülő termékek minősége közötti különbségeket mostanság sokan vizsgálták. A tesztekből kiderül, hogy bizonyos paraméterekben valóban kedvezőbbek a biotermékek.”
Nagy Melinda