Sportol a gyereked? Ez vár rá az orvosnál

1. Mivel foglalkozik egy sportorvos?

A sportorvoslás területén számos orvosi szakterület találkozik: ilyen például az általános belgyógyászat, a kardiológia, a reumatológia, az ortopédia és a traumatológia. A szakemberek többek között fizioterapeutákkal, dietetikusokkal és pszichológusokkal dolgoznak szoros együttműködésben. A sportorvosoknak a prevencióban és a terápiában is fontos szerepük van, munkájuk a sportolók teljesítményére is hatással lehet. Ők állapítják meg azt, hogy alkalmas-e a sportoló vagy sportolójelölt arra, hogy egy adott sportágat versenyszerűen folytasson.   

A sportorvoslásra és a sportegészségügyi hálózatokra hazánkban törvényi szabályozás vonatkozik: a 215/2004. (VII.3.) kormányrendelet rögzíti a sportorvosok feladatait, szabályozza a sportolók és sportszakemberek vizsgálatát, valamint rendelkezik a sportrendezvények és szabadidősport-események körüli feladatokról. A rendelet melléklete a sportorvosi engedély formanyomtatványa: ezen a személyes adatokat, a sportorvosi vizsgálat időpontját, eredményét, érvényességi idejét, valamint a doppingteszt eredményét jelölik.

2. Mi a sportorvosi szűrővizsgálat célja?

Alapvetően a sportolók egészségének védelme. Az alkalmassági és időszakos szűrővizsgálatok célja a fizikai betegségek és sérülések, valamint az ezekre hajlamosító kockázati tényezők felderítése. Fontos felismerni azokat az elváltozásokat, amelyek egy-egy sportág esetében egészségkárosító hatásúak lehetnek.

3. Milyen gyakran van szükség sportorvosi vizsgálatra?

A tizenhat éven aluli versenyzőknek félévente kell sportorvosi vizsgálaton részt venni, az idősebbeknek elég évente egyszer. A rendelőben tett látogatást úgy érdemes időzíteni, hogy az legalább hat héttel előzze meg a versenyt – ha kiderül, hogy valamilyen gyógykezelésre van szükség, akkor így nagyobb valószínűséggel lesz elegendő idő a felépülésre.

4. Mi a vizsgálat tétje?

A legtöbb sportágban a versenyzés feltétele az érvényes sportorvosi engedély megléte. Ha a sportorvos valamilyen betegséget, kóros állapotot észlel a vizsgálat során, több szempontot mérlegel:

●       Az észlelt probléma fokozza-e a sérülés és egyéb megbetegedés kockázatát?

●       A sportoló állapota veszélyezteti-e sporttársai, környezete egészségét?

●       Van-e olyan kezelési módszer, amely biztonságossá teheti a páciens számára a sporttevékenységet?

A múló, jól kezelhető rendellenességek, betegségek, sérülések esetén a sportorvos időszakos kontrollvizsgálatokat rendelhet el a feltételes alkalmassági vagy versenyzői engedély kiadása mellett. Ugyanakkor dönthet úgy is, hogy a sportolótól átmenetileg megtagadja az alkalmassági igazolást, versenyzési engedélyt. Ezt a határozatot a további vizsgálatok, kezelések, rehabilitáció után vizsgálják felül. A végleges eltiltást az észlelt betegségek, elváltozások súlyossága indokolhatja – a sportorvosnak erről értesítenie kell az Országos Sportegészségügyi Intézetet, valamint azon keresztül a sportági szakszövetséget. Ha az derül ki, hogy bizonyos sportágak kockázatot jelentenek a versenyző egészségére, akkor mérlegelni kell, hogy van-e olyan sportterület, amely jobban megfelel az adott sportoló kondíciójának.

5. Hol lehet elvégeztetni a sportorvosi vizsgálatot?

Az Országos Sportegészségügyi Intézet (OSEI, vagy ismertebb nevén Sportkórház) irányítása alatt álló Országos Sportegészségügyi Hálózat orvosainál: a megyei és területi szakrendelésekre ezen a linken lehet rákeresni. Alap szűrővizsgálatot az Országos Sportegészségügyi Intézettel szerződésben álló háziorvosok és házi gyermekorvosok is végezhetnek a körzetükbe bejelentkezett, amatőr sportolókon. A szakemberek az intézet protokollját követik, indokolt esetben kiegészítő vizsgálatokat végeznek megelőzési, kezelési és rehabilitációs célból. Ha a páciens olyan sportágat űz, amelyhez speciális kiegészítő vizsgálatra van szükség, akkor ezeket ugyanúgy be kell szerezni, mintha sportorvos végezte volna az alapvizsgálatokat.

6. Miből áll egy sportorvosi szűrővizsgálat?

Vannak vizsgálatok, amelyeket sportágtól függetlenül kötelező elvégeztetni. Ezek a szűrések az anamnézis (kórelőzmény) felvételével kezdődnek: ebben egy mindenki számára egységes kérdőív jelenti a vezérfonalat.

A fizikai kivizsgálásra ezt követően kerül sor, ez pedig több területet érint:

●       A testalkat felmérése: testmagasság és testtömegmérés hitelesített eszközökkel, a testösszetétel (zsír-izom arány) meghatározása.

●       Szív-, keringési rendszer vizsgálata: vérnyomás- és pulzusmérés, szívhangok meghallgatása különböző testhelyzetekben.

●       Légzőrendszer vizsgálata: a tüdő ellenőrzése nyugalmi helyzetben.

●       Általános mozgásszervi vizsgálat: megtekintéses, mozgatásos vizsgálatok, melyek alkalmasak az ízületi mozgásterjedelem, az izomerő, az oldalaszimmetria, a duzzanat és más alaki eltérések, jelentős sérülések megállapítására.

●       Idegrendszer vizsgálata: reflexek, egyensúly, fájdalomérzet ellenőrzése.

Műszeres, laboratóriumi vizsgálatok:

●       12 elvezetéses EKG: ha a rendelőben nem állnak rendelkezésre a feltételek ehhez, akkor a sportolót olyan helyre kell irányítani, ahol ez megoldható.

●       Vizeletvizsgálat: megfelelő felszereltség esetén a rendelőben történik, ennek hiányában laboratóriumi elemzésre van szükség. A teljes vizeletteszt részei a gyorstesztes tájékozódó vizsgálatok, valamint a mikroszkópos üledékvizsgálat.

Ha az anamnézis felvétele vagy a kötelező vizsgálatok során olyan kórkép, gyanú merül fel, amely specialistát igényel, akkor a sportorvos kérheti a páciens pulmonológiai, ortopédiai, kardiológiai stb. kivizsgálását.

7. Mikor van szükség speciális kivizsgálásokra?

Sportágtól függ, hogy van-e szükség plusz vizsgálatra, és ha igen, milyen típusúra.

●       Szemészet: a szemvizsgálaton a versenyzés megkezdésekor minden sportoló átesik, ugyanakkor vannak olyan sportágak, ahol rendszeres szemészeti szűrésre van szükség. Ilyenek például labdás csapatsportok és a küzdősportok, valamint a jó látásélességet igénylő sportok – többek között a lövészet és az íjászat.

●       Fül-orr-gégészet: a légutakat különösen igénybe vevő sportágak – például az autó-motorsport, az úszás, a búvárúszás, a műugrás, a vízilabda és a hegymászás – kapcsán szükséges.

●       Neurológia: az idegrendszer átfogóbb vizsgálata autó-motorsportok, küzdősportok esetén kötelező.

8. Lehet-e krónikus betegséggel versenyszerűen sportolni?

Az ismert krónikus betegségekről be kell számolni az anamnézis felvétele során, de az is előfordulhat, hogy pont egy sportorvosi vizsgálat, illetve az azt követő speciális kivizsgálás során derül fény egy-egy tartós egészségügyi problémára. A helyzet súlyosságától és az adott sportágtól függően ilyenkor egyéni elbírálás dönt arról, hogy versenyezhet-e a páciens.

9. Milyen szabályok vonatkoznak az idősebb sportolókra?

●       35 év felettiek: a kötelező vizsgálatok vérvétellel egészülnek ki. Teljes vérkép, vércukor-, összkoleszterin-, triglicerid-, húgysav-, GFR-elemzés készül. Szív-érrendszeri rizikófaktorok esetén kardiológiai szakvizsgálat történik.

●       65 éves kor felett félévente történik a vizsgálat, az éves kardiológiai kivizsgálás kockázati tényezők nélkül is kötelező.

Manapság reneszánszát éli a tömegsport – gondoljunk csak az egész városokat megmozgató futóversenyekre. Az amatőr sportversenyeken nem követelmény az alkalmassági vizsgálat a megmérettetésben való részvételhez, ugyanakkor fontos a tudatos felkészülés, nem szabad rendszeres edzés nélkül, divatból rajthoz állni.