Miután sikerült átküzdeni magunkat Zeuszon, az óriási kanári-szigeteki kutyuson, amely egy felnőtt mellkasáig fel tud ágaskodni, és nagyon szeretne játszótársakat, leülünk az étkezőben a Becze házaspárral, Józseffel és Erikával, hogy a nevelőszülőségről beszélgessünk. A társalgást folyamatos események akasztják meg. Megjön Kitti, a 23 éves nagylány, majd a postás fut be a 16 éves Milán erkölcsi bizonyítványával, aki focibíró szeretne lenni, ehhez kell neki az igazolás, ezután maga Milán is hazajön. A nyüzsgést még a tejet vásárló környékbeli lakók szokták fokozni, a család ugyanis teheneket, birkákat tart egy tanyán, és a tejet árulja. A legidősebb fiú, a 26 éves Lóránd már nem lakik otthon.
“Tőled tanultam“Ők vannak ott az első lélegzetvételünknél, vigyázzák az első léptünket és az összes többit is a háttérből, amíg csak élnek. Közben bölcsen, szinte észrevétlenül pakolják a felbecsülhetetlen értékű útravalót a hátizsákunkba. Az anyai tanácsok igazi kincsek, melyek elkísérnek minket egy életen át. Nem lehetünk elég hálásak értük! És nektek mit tanított az anyukátok? Írjátok meg a toledtanultam@centralmediacsoport.hu e-mail-címre a legfontosabb intelmet, amelyet valaha tőle kaptatok! A legjobb mondatokat az NLCafé szerkesztőségi zsűrije fogja kiválasztani, és majd ti szavazhatjátok meg, melyik a tíz legjobb anyai tanács. A tíz nyertes mondat beküldői NLCafé-s ajándékcsomagot kapnak. |
Egyet vártak, de három fiú érkezett egyszerre
A család öt éve vágott bele a nevelőszülőségbe, de előtte már masszív tapasztalatot szereztek “a más gyerekének” nevelésében. Egy családi tragédia (válás és a férfi halála) miatt hozzájuk került Erika öccsének két fia, épp a kamaszkorban, ugyanakkor, mikor Erika a harmadik gyerekükkel volt terhes. “Egyet vártunk, és három fiú érkezett egyszerre” – viccelődik József. A két unokaöcsit felnevelték a saját költségükön, mára elköltöztek, a saját életüket élik, és mikor Lóránd fiuk is saját családot alapított, akkor jött az ötlet, hogy van még helyük és energiájuk gyereknevelésre: “jobban esik az étel is, ha öten ülünk le enni” – mondják.
A fiúkkal már megtapasztaltak nehézségeket, ezért ezúttal lányt kértek. Józsefnek saját élménye is van: óvodáskorában három évet élt intézetben. A szülei elváltak, apjának nem volt munkája, az anyja nem tudott egyedül négy gyereket eltartani, a gyámhivatal elvette őket. Hatévesen került vissza a családba, mikor az anyuka új házasságot kötött.
Két kislány érkezett Beczéékhez, testvérek. Bea épp akkor fejezte be, Bernadett pedig kezdte az ovit. Ma egyikük elsős, a másik negyedikes. A lányok előtte már eltöltöttek másfél évet a kecskeméti SOS Gyermekfaluban egy belső nevelőszülőnél, akinek felszámolták a házát, iroda lett belőle. Nála még együtt nevelkedett öt testvér, Bea és Berni a második és a negyedik a sorban, de a pszichológus javaslatára így látták jónak szétszedni őket.
“Egy állat nem tesz ilyet a kölykével”
A gyerekek viharos és zavaros családi körülmények közül érkeztek, anyjuk maga is nevelt lány volt egy családnál, akivel a nevelőapa kikezdett, és tőle születtek a gyerekei, majd nemrég a nevelőapa visszament a nagymamához, aki pereskedik a gyerekek visszaszerzéséért. A kislányokat szexuálisan bántalmazhatták: “Berni félt tőlem, ha bejöttem az ajtón, a pici lány felrohant az emeletre, az első hónap így zajlott. Talán azért, mert én is bajuszos vagyok, mint az apjuk” – meséli József. Erikát könnyen elfogadták, aztán egy idő után József felé is megenyhültek. József állattartóként ezzel a hasonlattal él: “Egy állat nem bántja tovább a másikat, ha az lefekszik, megadja magát, egy felnőtt állat nem kezd fajtalankodni egy kölyökkel. Legalább az állatok színvonalára el kéne jutnunk.”
Elhanyagolt, rossz állapotban kerültek be a testvérek, egymást is marták. Az első hónapban bepisiltek. Mikor egyszer a gyerekeket a faluban cukorral kínálták, Bea az egész zacskót felkapta és elszaladt. Farkastörvényekhez szokott. Az első időkben mindkét lány nagyon agresszív volt, ezért beíratták őket dzsúdóra, hogy le tudják vezetni a dühüket. “Az elején Bea mindenáron meg akarta nyerni a versenyt, kapart, harapott, ha máshogy nem ment. Mikor idekerült, maga akarta megoldani a problémáját, nem bízott bennünk.” A szülőket is megpróbálta irányítani, és a húgának a mai napig próbál parancsolni. Ezt persze a felnőttek leállítják. “Beácska, nekem nem főnök kell, hanem pici lány” – mondta József a próbálkozásokkor. Bea jár pszichológushoz is, már a harmadikat fogyasztják.
Nincs probléma, csak megoldandó feladat
Három hónap után Bea beilleszkedett, épp akkor kezdte az iskolát, ahol a tanítónő is szerette, dédelgette, és a kislány vérszemet kapott: pénzt kezdett lopni otthonról, a tejért kapott bevételekből emelt el, és barátokat “vásárolt” rajta az iskolában. “A tanítónő azt mondta, azért lop, mert mi nem adunk neki elég szeretetet. Javasoltam, hogy vezessük egy füzetbe a problémákat, mi az itthoniakat, ő az iskolait.” Pár hét múlva kiderült, hogy az iskolában sokkal több gondot észleltek a lánnyal, mint otthon. Persze, ehhez József és Erika hozzáállása is kell: ami máshol rettenetes probléma, az náluk megoldandó feladat. “Bevezettük, ha kér pénzt, adok, persze nem tízezreket” – mondja József. A kislánynak tanulság volt az is, hogy mikor a szülők leállították a lopást, és megszűnt a pénzforrás, az addigi barátok elfordultak tőle, és mindennek elmondták. Akkor Erikáék leültek vele megbeszélni, hogy igazi barátokat nem lehet vásárolni.
A gyerekeknek csodálatos az állatok közt felnőni, ha szép az idő, kimennek a tanyára, játszanak a kisborjúval, mezei virágokat szednek. “Rajonganak a kutyáért, versengenek, ki viszi ezt a nagy szamarat sétálni. Képzeljétek el, mikor a 30 kilós lány elviszi a 30 kilós kutyát sétálni.” Zeusz ki tudja nyitni a kaput, volt már, hogy az apa rászólt: “Zeuszkám, engedj már be, mert nem találom a kulcsomat.”
Amikor a szülő a példakép
Mit szólnak a saját nagy gyerekeik a jövevényekhez? “Megbeszéltük velük a döntést, őket is vittük az első megtekintésre.” Elfogadják, testvérüknek tekinti a két lányt. A 23 éves Kitti, aki most biztonsági őrként dolgozik, maga is nevelőszülő szeretne lenni, nem rémítette el a küzdés a lányokkal.“Felfogás kérdése. Én úgy fogom fel, hogy valakinek segítek, hogy normális családban nőjön fel.”
Kitti annyira része a gyereknevelésnek, hogy ha csapatépítő tréning van az SOS-ben, ő is elmegy. Egyébként azért a férfi lett a nevelőszülő, mert Erika elhelyezkedett egy konyhán, így hivatalosan József lett a nevelőapa. Ennek nem volt semmilyen akadálya, együtt végezték a tanfolyamot, és mindketten el tudják látni a gyerekeket, ha a másik távol van. “Elvesztettem az őstermelői kedvezményt emiatt, viszont kellemes meglepetés, hogy a családi adókedvezményt kapjuk a nevelt gyerekek után.”
Mára teljesen beilleszkedtek a lányok, idetartoznak, anyunak, apunak szólítják a szülőket, Bea már megkérdezte Józsefet, hogy miért nem veszi a nevére. Ebben van kockázat is, hisz a lányok jövője még mindig bizonytalan. A vér szerinti apa négy éve pereskedik értük, ezért máig nem lettek örökbe fogadhatóvá nyilvánítva, holott láthatás nincs, a szülőket eltiltották a gyerekektől. A nagymama ugyan perrel kapott láthatást, de mikor kiderült, hogy nem az ő házába vinnék el a gyerekeket, hanem neki kéne bejönni az SOS-be, azonnal lemondott róla. A szexuális bántalmazást a bíróság nem tudta bizonyítani. Hamarosan pedig már “túlkorosak” lesznek a gyerekek ahhoz, hogy végleges családba kerülhessenek. Három testvérük egy másik nevelőcsaládnál él, velük kéthetente találkoznak hol itt, hol ott. Mint cseppben a tenger, benne van a történetben a magyar gyermekvédelem minden búja-baja.
El se tudják képzelni, hogy elváljanak
Józsefék mindenesetre szeretettel nevelik, sajátjukként tekintik őket, azt el se tudják képzelni, hogy elváljanak. “Abba belepusztulnának a lányok, de mi is.” Bea kettes-hármas tanuló, Berninek pedig, aki pár hónapja kezdte az elsőt, “megtelt a memóriája”, jelenleg egyáltalán nem tudja befogadni az újonnan tanultakat. József és Erika sokat foglalkoznak velük, járnak külön korrepetálásra is. “Azt nem lehet elvárni, hogy miniszter lesz belőle, ha már harmadikban kettes, de azt el fogjuk érni, hogy a világban boldoguljanak, legyen családjuk, normális szakmájuk.”
A kemény történeteket viszont nekik kell majd tálalniuk a két lánynak, hisz ők nevelik őket. “A lányok tisztában vannak vele, hogy az apjuk kicsoda, de nincs jó emlékük róla.” A tárgyalásra be kellett volna menniük, de ettől is megrémültek. A fejükben sokszor keverednek a vér szerinti családnál, az első nevelőszülőnél és az itt töltött idők. Az első időben Berni azt mondta az óvodában, hogy penészes kenyeret adnak neki otthon enni, ami persze a régi családra vonatkozott. Ennél keményebb helyzet volt, mikor a gyerekek egymást lökdösték le egy farakásról, majd az iskola meglátta Bea fenekén a zöld foltokat, és jelentette az SOS-nek, hogy verés történt. József és Erika teljes nyugalommal alávetették magukat a kivizsgálásának, míg végül az orvos megállapította, hogy nem történt bántalmazás.
“A két lány megerősítette a kapcsolatunkat” – jegyzi meg Erika. “Nálunk a család bajban összefog.” A nehézségek mellett rengeteg az öröm a két kisgyerekkel, büszkén mutogatják a kislányok fotóit. “Visszajött minden emlék, mikor az én gyerekeim voltak picik, megint úgy érzem magam” – teszi hozzá József.
Több hasonló történetet is olvashattok a gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak által működtetett a Gyereksorsok blogon.
További cikkek az SOS Gyermekfalvaktól az NLCafén:
- Iskolába sem jártak, mert nem volt rendes ruhájuk
- “Többet tanultam a lányomtól, mint bárkitől” – Éva és lánya, Dóri is nevelőszülő az SOS Gyermekfalvaknál
- “Az volt a legnehezebb, amikor visszatettem az autóba az üres bébihordozót, és elindultam haza”
- “Egy koszos cumisüveg volt az összes tulajdona, meg a rajta lévő kis ruha” – nevelőszülők mesélnek