Azok a nagy ajtócsapkodások kamaszkorunkban, amikor senki mással nem tudtunk olyan hatalmasat veszekedni, mint anyával. Az egyik pillanatban ádáz ellenségnek láttuk, a másikban viszont a szövetségesünk volt, aki átölelt, ha épp fájt a szívünk. Hozzá fűz a legintenzívebb kapcsolat, ami idővel, jó esetben megszelídül, és felnőttként már partnerként tudunk egy családban létezni.
Senki más nem tud annyira felidegesíteni és annyi szeretetet adni, mint az anyukánk.
Érezzük, hogy hálával tartozunk neki az életünkért, de közben lázadunk ellene, mert nem akarjuk, hogy irányítsa az életünket, és kisbabaként kezeljen még húszévesen is. Fogadkozunk tiniként, hogy sosem leszünk olyanok, mint az anyánk, aztán mikor nekünk lesznek gyerekeink, akkor egyre több mondatunkban halljuk vissza ugyanazt, amit ő mondott gyerekkorunkban. Nem tudjuk kikerülni, hatással van ránk, a sok hibájával együtt is példaként áll előttünk, öntudatlanul másoljuk azt, ahogy anyaként létezik.
Az anya-lánya kapcsolatok bonyolultak, és ahány ház, annyiféle létezik belőlük. Néhányan a legjobb barátnőkké válnak. Mások heti egyszer beszélnek csak telefonon. Vannak, akiknél a vasárnapi közös ebéd szentírás, míg olyanok is léteznek, akik inkább nem találkoznak, hogy ne legyen köztük konfliktus. Egyvalamiben azonban megegyeznek: az anyukák nem szűnnek meg anyának lenni az után, hogy felnőtt a lányuk, és a lányok állandóan anyának szeretnének megfelelni. A legszerencsésebbek pedig olyan kapcsolatban lehetnek az anyukájukkal, amelyben mindent meg tudnak beszélni, részt vesznek egymás életében, de mégsem telepszenek rá a másikra. Vannak vitáik, amelyeket jól tudnak kezelni, és azt érzik, nincsenek egyedül ebben a világban, mert számíthatnak egymásra.
“Tőled tanultam“Ők vannak ott az első lélegzetvételünknél, vigyázzák az első léptünket és az összes többit is a háttérből, amíg csak élnek. Közben bölcsen, szinte észrevétlenül pakolják a felbecsülhetetlen értékű útravalót a hátizsákunkba. Az anyai tanácsok igazi kincsek, melyek elkísérnek minket egy életen át. Nem lehetünk elég hálásak értük! És nektek mit tanított az anyukátok? Írjátok meg a toledtanultam@centralmediacsoport.hu e-mail-címre a legfontosabb intelmet, amit valaha tőle kaptatok! A legjobb mondatokat az NLCafé szerkesztőségi zsűrije fogja kiválasztani, és majd ti szavazhatjátok meg, melyik a tíz legjobb anyai tanács. A tíz nyertes mondat beküldői NLCafé-s ajándékcsomagot kapnak. |
Ha neked is ilyen anyukád van, akkor ismerős lesz ez a 10 dolog, ami jellemző egy remek anya-lánya kapcsolatra.
Megosztjátok egymással a titkaitokat
Nem úgy, mint a legjobb barátnők, hanem úgy, mint akik feltétel nélkül elfogadják és szeretik egymást. A kapcsolatotok olyan erős alapokon nyugszik, hogy fel sem merül, hogy őrizni kellene a másiktól a titkaitokat, hiszen teljesen biztosak vagytok benne, hogy sosem élnétek vissza a másik bizalmával.
Az anyukádat hívod, ha valami izgalmas történik az életedben
Nemcsak a titkokat, de életed nagy eseményeit is vele osztod meg először, hogy örüljön az örömödnek, veled sírjon bánatodban és tanácsot adjon, ha szükséged van rá. Anya a kőszikla, akihez mindig visszatérhetsz, bármi történik veled.
Nem hiányozhat a nagy eseményekről
És te sem maradhatsz távol élete nagy pillanataitól. Az elsők között hívod meg, ha ünneplésre van okod, legyen szó esküvőről vagy előléptetésről. Nem hagynád ki a világért sem, hogy lásd, milyen büszke rád, az elismerése többet jelent neked minden trófeánál.
Ha veszekedtek, összedől a ház
Így volt ez már kamaszkorodban is, senki sem tudott úgy felhúzni, mint az anyukád, és senkivel sem tudtál olyan nagyokat veszekedni, mint vele. Annyira meg akarjátok győzni a másikat a saját igazatokról, hogy maximálisan kiborultok, ha épp nem értitek meg egymást.
De mindig kibékültök pár órán belül
Esetleg pár napig vártok maximum, amíg fegyverszünetet sikerül kötni. Hosszú távon nem tudtok haragot tartani, mert annál sokkal mélyebb a kötődés köztetek, mindig rájöttök, hogy nem éri meg egy konfliktus miatt kockáztatni a kapcsolatotokat.
Ha sírsz, anya is sír
Nincs számára nagyobb fájdalom, mint amikor boldogtalannak lát téged. Ezért kínálja fel a vállát, hogy bármikor kisírd magad rajta, hátha az anyai ölelés ragtapaszként segít a lelki sebeiden. Megőrjíti a tehetetlenség, ha azt érzi, nem képes kihúzni téged a gödörből.
Ha pedig nevetsz, anya is nevet
Mindent megadna azért, hogy boldog legyél, ezért számára a nevetésed és mosolyod sokkal többet jelent, mint hinnéd. Ilyenkor újra látja maga előtt azt a kicsi lányt, aki egykor voltál, aki kacagva szaladt hozzá, amikor megérkezett érte az oviba. A nevetésed elönti melegséggel, és úgy érzi, elvégezte a legfontosabb feladatát, és remek nőt faragott belőled.
Ha szeretsz valakit, anya is szereti
De ha utálsz valakit, akkor együtt utálja veled. Az számít neki, hogy olyan emberekkel legyél körülvéve, akik örömet szereznek neked, ezért ha valaki bánt, pletykál rólad, ellenségeskedik veled, akkor teljes mellszélességgel kiáll melletted. Ahogy régen a homokozóban megvédett attól, hogy fejbe verjenek a többiek vödörrel, úgy védelmez lelkileg felnőttként is. Ez pedig oda-vissza működik, mert ha valaki bántja az anyukádat, akkor veled gyűlik meg a baja.
Az anyukád mindig megérzi, milyen hangulatban vagy
Mindegy, hogy mennyire el akarod előle rejteni, anya tudja, ha épp magad alatt vagy, és általában addig nem is hagy békén, amíg ki nem szedi belőled, mi bajod van. Ellenkezhetsz vele, mondhatod ezerszer, hogy “semmi gond”, nem tágít, amíg ki nem derül, hogy valójában mi zajlik a lelkedben. Felesleges erőlködni, kifejlődött direkt erre egy antenna benne, ami azonnal jelez, ha rosszul érzed magad.
Anya ölelésétől szebb lesz a világ
Abban az ölelésben benne van az a biztonság, amit utoljára pici gyerekként éreztél, amikor lehorzsoltad a térdedet, és anyához szaladtál, hogy megvigasztaljon.