Úgy tartják, az esküvõi meghívó az ifjú pár elsõ hírnöke. Sok mindent elárul róluk már elsõ ránézésre: milyen az ízlésük, a stílusuk, mennyire igényesek. A papír, a választott szöveg, a betûtípus, a nyomtatási szín, az idézet, mind ezekre utal.
Régebben az ember, ha elment egy közönséges nyomdába, talált talán tízféle papírt és háromféle esküvői motívumot, ezek segítségével varázsolhatta „egyedivé” meghívóját. Ma már inkább a bőség zavarával küzdünk. Készüljünk fel lelkileg: órákat, de még napokat is igénybe vehet, amíg sikerül kiválasztanunk a legmegfelelőbbet.
A meghívó tükrözze egyéniségünket, de vegyük figyelembe azt is, hogy kik fogják kapni. Találkoztam már olyan párral, akik külön meghívót készíttettek a fiataloknak, barátoknak, amely humoros szövegezésű, vidám, két szerelmes teknőst ábrázoló meghívó volt. A betűtípus is illett hozzá: vicces, dülöngélőset (H-Kids) választottak és a békák zöld színével nyomtatták. A többi, „komoly” vendég egy romantikus, gyűrűkkel és rózsával díszített meghívót kapott, elegáns borítékban, szép, írott betűtípussal (H-Künstler), aranyszínnel nyomtatva.
Ezek a meghívók persze nem olcsók. Áruk általában darabonként 100-600 Ft. között mozog. A legdrágábbakk a lézerrel csipkézett mintájúak, vagy az egyenként masnival díszítettek, a nagyon különleges papírra készültek. Az árban benne foglaltatik a meghívóhoz illő boríték is. Éppen a drága meghívók miatt fontos, hogy pontosan kiszámítsuk a szükséges darabszámot.
Aki ügyes és nem szán nagyobb összeget a papírárura, maga is elkészítheti meghívóját.
Szép papírkarton kapható sok helyütt és a számítógéppel sem csak feketén lehet nyomtatni már. A legszemélyesebb persze az, ha kézzel írjuk az invitációt, de ezt csak kisebb létszám esetén szokták kivitelezni, és ha a menyasszony vagy a vőlegény szép kézírással rendelkezik.
A menü- és az ültetőkártyákat a meghívóval együtt szokás megrendelni, de ezekre csak az esküvő napján lesz szükség. Menükártyát illik minden vendégnek kapnia, de ha a szükség úgy hozza, elég kettesével is. Nemcsak az ételeket, hanem az italokat is fel lehet benne sorolni, így tudni fogja a násznép, mire számíthat az est folyamán. Az ültetőkártya az egyetlen, amelyet mindenképpen egyesével (kézzel) kell megírni, hiszen a vendégek különböző nevei kerülnek rá. Ajánlott ebből néhány üres tartalékot félretenni, hátha a legutolsó percben derül ki újabb vendég érkezése. Kellemetlen lenne, ha egyedül neki nem lenne ültetőkártyával jelzett helye.
Az esküvő után illik írásban megköszönni az ajándékokat, a jókívánságokat, a résztvételt. A köszönőkártyát lehet nyomtati, de személyesen illik aláírni, és minden vendég örül egy-két pótlólag kézzel hozzáírt, csak neki szánt szónak. Illik továbbá egy esküvői fotót mellékelni az ifjú párról és esetleg még egyet, amelyen a címzett vendég is látható.
Szövegjavaslatok, idézetek
Az alábbi tényeknek ajánlott feltétlenül szerepelniük egy esküvői meghívóban:
Először a menyasszony, majd a vőlegény teljes neve, a házasságkötés (a polgári és a templomi esküvő) pontos dátuma, időpontja, helye. Templomi esküvőnél, amennyiben a templom nevéből nem derül ki, azt is beleírhatjuk a meghívóba, hogy milyen vallás szerint történik az esketés. Vacsorameghívás esetén annak helyszínét is érdemes megírni, ha már tudjuk.
A meghívás végén tüntessük fel elérhetőségünket, ahová a vendégek vissza tudják jelezni érkezésüket, esetleg táviratcímet, hogy a távol maradók gratulálni tudjanak.
Nagyobb esküvőnél (különösen vidéken) a vendégvárás időpontját és helyét is ismertetik. A meghívó szövegezése lehet hagyományos, de vidám, extravagáns is.