Mióta megszületett a kislányunk, szép hagyománnyá nőtte ki magát nálunk, hogy az ünnepek előtt készíttetünk pár családi fotót, amikkel megajándékozzuk karácsonyra a nagyszülőket, dédszülőket. Idén azonban meg vagyunk lőve, a a karácsonyi fotózás ugyanis elmarad. Az oviban nem lesz, szokásos fotósunk a járványhelyzet miatt nem szervez, és a helyzet az, hogy mi is úgy döntöttünk, inkább megoldjuk eská, otthon a képkészítést. A netes fórumokat olvasgatva úgy láttam, ezzel nem vagyunk egyedül, mint ahogy azzal a kérdéssel sem, mégis, hogy álljunk neki egy vállalható karácsonyi díszletet összedobni, amikor ezek a minimum elvárások:
- legyen szép, ízléses – naná, ki akarna rondát?!
- legyen egyszerűen kivitelezhető, értsd: a nappali komplett átrendezésére ne legyen szükség,
- a díszlet legyen megoldható az évek óta halmozódó karácsonyi dekorokból, vagy
- ha venni kell valamit, az ne legyen horribilis összegű tétel és
- profi fotós felszerelés helyett egy átlag mobillal elkészíthetők legyenek a képek.
A kérdést Neményi Márton, az nlc fotósa segítségével válaszoljuk meg, mutatjuk a tippeket és tanácsokat, amiket ha megfogadunk, idén is készülhetnek cuki családi képek a fa alá.
De
Rögtön az elején van egy rossz hírünk: tudjuk jól, hogy ma már mindenki fotós (nagyon helyes, tesszük hozzá, fotózni ugyanis hatalmas buli), a hatásos, jól komponált és exponált (leegyszerűsítve: nem túl sötét, nem túl világos) képek készítéséhez azonban szakértelem és gyakorlás szükséges. Cserébe van két jó hírünk is: mindez tanulható, a fotózáshoz ugyanis sokkal inkább felkészülés és kitartó gyakorlás kell, ezen múlik a „fotós szem”, nem az őstehetségen, ami egyébként is inkább városi legenda, mint valódi, megfogható tényező. A másik jó hírünk, hogy a lakásod, a fényképeződ (értsd: a mobilod) és a háztartásodban fellelhető eszközök szinte biztos, hogy alkalmasak a karácsonyi fotózásra, legfeljebb kreatívan és nem feltétlenül rendeltetésszerűen kell őket használni. Ez utóbbi egyébként az (amatőr) fotózás legszórakoztatóbb része. Vágjunk is bele!
Ilyen a tökéletes helyszín
Az első és legfontosabb,
legyünk tisztában a képességeinkkel.
Képességek alatt most a felszerelést és az eszközöket értjük, nem feltétlenül a tapasztalatot és az elhivatottságot. Abból indulunk ki, hogy nem lakásnyi műteremben fotózunk távvezérelt stúdióvakukkal és méteres fényformálókkal, hanem családi körben, otthon. Nézegessük bátran a Pinterestet ihletadó képekért, de a saját fotóinkat igazítsuk a lehetőségeinkhez. Legtöbbünk otthona nem egy lakberendezési katalógus nyitóképe, ha tele van cuccal a nappali és örülünk, ha egy kis sarkot át tudunk szabni „műteremmé”, a képek tartalmát is szabjuk ehhez. Vagyis készüljenek inkább közeli fotók, mint a teljes szekrénysort magába foglaló kompozíciók.
Ami nélkülözhetetlen:
használj természetes fényt!
Nemcsak azért, mert a legszebb és legerősebb fényforrás az, ami kintről jön (ne feledjük: a tiszta, éles, zajmentes fotók azért tiszták, élesek és zajmentesek, mert rengeteg fény áll a fotós rendelkezésére), hanem azért is, mert nincs is nagyon más választásod.
A lakásban található fények mind túl melegek és pontszerűek; ez alól talán csak a magyar belsőépítészetből a rendszerváltás óta kiirthatatlan gömb alakú, papír lámpaernyők a kivételek, ezek képesek egy kicsit szórni a fényt. A pontszerű fény, különösen, ha felülről jön, kijavíthatatlan, csúnya árnyékokat fest a szemek, az orr alá és úgy emeli ki a bőrhibákat, hogy szelfiszűrő legyen a talpán, ami az eredménnyel bármit kezdeni tud. Az pedig legalább ilyen rossz, amikor a különböző hőmérsékletű (esetünkben: a kültéri természetes és a beltéri izzókból érkező) fények keverednek: ilyenkor a fényképező/mobiltelefon képtelen eldönteni, hova helyezze a fehéregyensúlyt, a végeredmény pedig egyszerre sárgás-lilás és kékes lesz, olyan természetellenes bőrtónussal, mintha éppen zombifilmben kaptunk volna statisztaszerepet.
A megoldás: kapcsolj le minden belső fényforrást és hagyatkozz kizárólag a kinti fényre! A kinti fényben az a jó, hogy (általában) oldalról, az ablakokból érkezik, nem felülről, az ablakaink tehát alkalmi stúdiófényekként működnek majd.
Igaz, családunk pozicionálásakor résen kell lennünk: a jó fény oldalról-elölről érkezik, hogy miként a legelőnyösebb és mely szög kelt drámai, vagy éppen kiegyensúlyozott hatást, azzal kísérletezzünk bátran, forgassuk, ültessük ide-oda, instruáljuk modelljeinket, ne hagyjuk, hogy a halászlétől és bejglitől ellustulva fotóművészetünk útjába álljanak! Nagyon fontos, hogy sose hátulról érkezzen a fény; az emberi szem képes kompenzálni a kinti és a benti fényerő különbségét, a fényképező azonban nem, a végeredmény ilyenkor pár sötét sziluett lesz az ablak előtt.
Csak hogy egyszerűbb legyen: nem elég a kinti fény, szórtnak is kell lennie, a közvetlenül besütő napfény nagyon-nagyon kevés kivételtől eltekintve többet árt mint használ. (Ezért tesznek a fotósok fényformálókat, áttetsző derítőlapot, ernyőt a vakuk elé.) A közhiedelemmel ellentétben a tűző nap a fotós legnagyobb ellensége. A megoldás szerencsére egyszerű: fotózzunk akkor és ott, amikor és ahol nem süt be a nap, ha pedig felhős az idő, nyert ügyünk van. Ha besüt az ablakon a nap, és van áttetsző függönyünk, használjuk bátran, kis gyakorlással így lesz a legszebb az eredmény. Külön fejezetet írhatnánk az árnyékok úgynevezett derítéséről: ez az, amikor a fotósok a főfényen túl további fényeket használva, vagy a főfényt derítőlapokkal visszaverve fényt csiholnak oda, ahova elvileg nem jutna, így megmutatva a részleteket az árnyékos területeken. A helyzet az, hogy erre kiválóan alkalmasak a falaid, azaz, ha betartod a fentieket, derítésre nem különösebben lesz szükséged.
Tipp
Ha közeli portrékat, részletfotókat készítesz, megkérhetsz valakit, hogy egy minél nagyobb rajzlapot, vagy egy kinyitott könyvet (főleg a fehér első oldalát) tartson a modell árnyékos oldalához, visszaverve a fényt.
A legfontosabb azonban, hogy legyen elég fény. Az emberi szem csodálatos szerkezet, a vaksötétet kivéve bármihez alkalmazkodik; a mobilok, de még a profi gépek dinamikatartománya és érzékenysége azonban sokkal rosszabb, ha elkezd lemenni a nap, feladják. Négy óra után tehát már ne akarjunk nekiállni fotózkodni.
Erre figyelj a dekorációnál
Bár szívünk azt mondatja, mindenki rendezze be úgy a fotózási helyszínt, ahogyan az neki, családjának a legjobban tetszik (és megoldható), mégis kikívánkozik belőlünk az élet oly sok területén bevethető vezérelv:
A kevesebb több.
Értjük ez alatt, hogy ha a háttérben van egy komplett feldíszített fenyő, egy LED-füzér, 30 gömböt szórtál szét random a szőnyegen és biztos ami biztos, még két kartondobozt is beöltöztettél ajándéknak, legalább ti, a főszereplők viseljetek valami egységesen visszafogott öltözéket és nem, nem kell, hogy mindenki szorongasson még egy diótörő figurát a kezében.
Mi több, a karácsonyi hangulathoz az is elég lehet, ha a háttérben eligazgatunk egy LED-es égősort, ami elmosott háttérként világít. Ezeket a karácsonyi fényeket amúgy is bátran belekomponálhatjuk a háttérbe: bármit is mondtunk a tiszta, erős fényekről pár bekezdéssel feljebb, az nem vonatkozik a színes LED-izzókra. Nem elég erősek, hogy „bezavarjanak” a kintről érkező fénybe, cserébe csodálatos háttér- vagy keretmotívumot alkotnak. Ha kreatív kedvedben vagy, használhatod őket főfényként: vidd közel a fához a gyereket, próbáld ki, milyen hatást kelt, ha a színes fények világítják be az arcát!
Használhatjuk a dekorációnak szánt izzókat is (Fotó: Getty Images)
A dekoráció összeválogatásakor vegyük számításba, melyek a szobának azok az adottságai, amik biztosan látszódni fognak a fotókon: a falszín, a szekrény vagy egy kanapé színe, és minden karácsonyos dekort hozzá illően válogassunk össze. Például egy élénk narancssárga falhoz szerencsésebbek a natúr dekorok, az egyszínű égősor, mint az önmagában is élénk piros-zöld karácsonyi mintakavalkád.
Amúgy se essünk túlzásba, bőven elég, ha 2-3 meghatározó díszítőelem szerepel, például a háttérben egy LED-füzér, a gyerek kezében egy szép üveggömb, rajta egy cuki karácsonyi mintás ruha. Az összes többi tárgy legyen letisztult: jöhetnek az egyszínű kötött plédek, a hófehér műszőrmék, ezek már textúrájukkal is bőven dobnak a képen.
Tipp
Jól bevethető, könnyen beszerezhető, kölcsön kérhető karácsonyos dekorációk lehetnek: fa szánkó, klasszikus hintaszék, hintaló, puha pléd, égősor, karácsonyfa díszek (minél klasszikusabb, annál jobb), színes papíros ajándékdobozok (becsomagolhatjuk a kissámlit is, senki meg nem mondja, ellenben elbírja az aprónépet a fotózáson), karácsonyi mintás párnák.
Ruhakérdés
Ha egyértelmű, hogy nem tudunk profi műtermi miliőt rittyenteni, ne erőltessük azt sem, hogy apa öltönyben, mi tűsarkúban feszítünk a díszlet közt (nem mintha a műtermi fotózásnál alapvetés lenne a kisestélyi), az otthoni környezetből nagyon ki fog lógni a szett, legalábbis sanszosabb, hogy erőltetett, kényszeres lesz a végeredmény. Helyette vegyük lazára a figurát – ami nem egyenlő az igénytelennel! Viseljünk farmert, jöhetnek az egyforma flanelingek, a karácsonyi csúnyapulcsik, sőt, akár téli egyenpizsiben is nyomhatjuk, de akkor az legyen tisztességes, frissen vasalt darab. Ha az elegáns vonalat szeretnénk tartani, akkor is legyen a casual a cél, koktélruháig, pláne estélyi ruháig nem érdemes elmenni.
Nem kell erőltetni a szép, de kényelmetlen ruhát (Fotó: Getty Images)
A ruhák kiválasztásánál fontos, hogy
- legyen mindenki egy stílusra, színvilágra hangolva.
- vegyük figyelembe, milyen a díszlet: ha minimál, mondjuk egy fehér kötött pléd és egy szép égősor, leheveredhetünk rá nyugodtan tiritarka karácsonyi mintás ruhában is, ellenben ha egy teljes rénszarvashad vonul háttérképen Mikulással a nyomukban, az öltözékünk legyen minél letisztultabb.
- húzzunk cipőt vagy legyünk mezítláb. A lezser, tényleg otthoni hangulatú fotóknak jól áll, ha mezítláb vagyunk, egyáltalán nem lesz fura az összhatás. Persze dönthetünk úgy is, hogy cipőt húz a csapat (pizsihez azért inkább ne), lényeg, hogy a zoknis-nejlonharisnyás verziót kerüljük – vagy vegyük nagyon, nagyon poénra a figurát (mindjárt mutatjuk, hogyan).
Fényképezőgép vagy mobil beállításai
A díszlet elrendezése során érdemes próbafotókat készíteni, akár néhány termetes plüssállat bevonásával, akik bírják majd az előkészületeket, és ellenőrizzük, nincs-e furcsán belógó, a képbe nem illő berendezési tárgy (tévékapcsoló vagy egy komplett tévé), ami ronthatja az összhatást.
Alapvetően érdemes mindig az arc magasságából fotózni, de próbálkozzunk bátran más szöveggel, nézőpontokkal, ott a szelfibot, kapjuk elő azt is. Szerencsére már a mobilok is tudnak időzítővel fotózni, beállított képek megmentője ez, de mellette nyugodtan kattintgassunk random is – úgyis az elcsípett pillanatok a legjobbak.
Nem kell azon sem megfeszülni, hogy minden ráférjen a fotóra. Nem a háttér a lényeg, hanem mi, akik rajta vagyunk, ezért nem szükséges mindenáron a padlótól a plafonig belefoglalni a szobát a képbe, hozzuk közelebb a kamerát.
A fotószűrők világában élünk, tucatnyi app áll rendelkezésünkre, hogy kedvünkre filterezgessük az elkészült remekműveket. Tehetünk rájuk csillámokat, hópihe effektet, állíthatunk a fényeken, árnyékokon, színtónusokon is. Nem kötelező, de néha egy átlagos fotót is látványosabbá tud tenni egy kis effekt.
Annyira azért ne vegyük komolyan
A fentiekből úgy tűnhet, mintha a közös családi fotó óriási tudást, felkészülést és fotográfiai érzéket kívánna, és ez persze így is van, ha valaki véresen komolyan szeretné venni a kihívást, mi mégis arra biztatunk mindenkit: ne tegye! Egyrészt azért, mert fotózni buli: rég rossz, ha csak feladatként éljük meg és elfelejtjük élvezni a folyamatot. Sőt: az sem baj, ha az eredmény bénácska lesz (vagy egyáltalán nem is lesz), ha közben a földön fetrengve röhög a család. Még a fotósunk is azt üzeni, hogy a fejünkben lévő emlékek fontosabbak, mint a mobil tárhelyén lévők.
Egyébként is: 2020 van, ne vicceljünk már. Harmincas-negyvenes európaiként biztosan állíthatjuk, hogy ez életünk legrosszabb éve. (Reméljük, ez így is marad.) Brit tudósok kimutatták, hogy 2020 ellen a leghatásosabb fegyver a humor (sőt, valójában az egyetlen fegyver, főleg, hogy a vakcina még várat magára), használjuk hát bátran. Nincs kedvünk eljátszani, hogy nyugodt, meghitt, békés a karácsony, miközben egyáltalán nem az? Szabadjára engednénk a bennünk rejlő dadaista művészt? Vagy egyszerűen megmutatnánk az egész hóbelebancot olyannak, amilyen, mindenféle világítás, komponálás, filterezés és egyéb fotós trükközés nélkül? Csak biztatni tudunk mindenkit.
Éppen ezért így, a végén megmutatjuk, mely karácsonyi családi fényképére a legbüszkébb az nlc fotósa a több száz közül.
Fotó: Neményi Márton