A liberális szellemiségű, asszimilálódott német zsidó családban született Anneliese Marie Frank – vagy ahogy mindenki ismeri: Anne Frank – négyéves volt, amikor 1933-ban Adolf Hitler hatalomra került Németországban. A hamar elszabaduló antiszemita indulatoktól való félelmükben Frankék addigi otthonukból, Frankfurtból Amszterdamba menekültek, ahol új életet kezdtek: az írónak készülő Anne és testvére, Margot holland iskolába jártak, apjuk, Otto pedig saját vállalkozást indított. Azonban a történelem hamarosan utolérte őket, a nácik ugyanis 1940-ben lerohanták és megszállták Hollandiát. Az erősödő zsidóüldözés és az 1942-ben megkezdődő tömeges deportálások elől Frankék Otto cégének egyik épületében rejtőztek el, és valamivel több mint két éven át ott is maradtak, amíg egy ismeretlen – és máig nem azonosított – rosszakarójuk fel nem jelentette őket. Anne és Margot a bergen-belseni koncentrációs táborban haltak meg tífuszban, 1945 márciusában, nem sokkal a háború vége előtt, míg anyjuk, Edith Auschwitzban veszett oda. A családból egyedül Otto Frank élte túl a borzalmakat.
Anne a bujkálás ideje alatt, vagyis 13 és 15 éves kora között naplót vezetett, amelyet apja – némi baráti unszolás után – 1947-ben könyv alakban is megjelentetett. A mű szinte azonnal világhírűvé vált: több mint 60 nyelvre lefordították, készült belőle többek közt fim, színdarab és opera, 1980-ban a teljes kritikai kiadása is napvilágot látott, és ma is a 20. század egyik legismertebb és legolvasottabb önéletrajzának számít. Páratlan sikere nem csak annak köszönhető, hogy a történelmi közelmúlt egy legsötétebb időszakában készült, szó szerint a földi pokol tornácán, hanem annak is, hogy a szerző, megrázóan fiatal kora ellenére is rendkívül magával ragadóan, sőt időnként kifejezetten szórakoztató stílusban számolt be a hétköznapjairól, amelyeknek éppúgy része volt a kint tomboló világégés, mint a legbanálisabb kamaszproblémák.
Anne Frank 1940-ben (Fotó: Wikipedia)
Anne Frankot a világon mindenhol ismerik: ám a messze legnagyobb rajongótábora mégsem Hollandiában, Németországban vagy valamelyik másik nyugati országban van, hanem kevésbé kézenfekvő módon Japánban, ahol valóságos nemzeti hősként, vagy afféle nemzeti jelképként tartják számon. A távol-keleti szigetország ugyanis meglehetősen szemérmesen viszonyul a saját második világháborús szerepvállalásához, és inkább szereti magát ártatlan áldozatnak láttatni, semmint agresszornak; a náci haláltáborban meghalt 15 éves zsidó lány alakja pedig mindezt tökéletesen megtestesíti.
Az Anne tampon. Igaz, a csomagoláson nem az ő portréja van (Fotó: jta.org)
A japán Anne Frank-kultusz legkülönösebb, akár még bizarrnak is nevezhető darabja kétségkívül az Anne névre keresztelt tampon, amelyet a hatvanas évek végén dobtak piacra. A helyi nőkre állítólag rendkívül felszabadítón hatott, hogy Frank milyen nyíltsággal és lelkesedéssel írt a saját menstruációjáról, így aztán a havi ciklus első napját is Anne-napként kezdték emlegetni, az o.b. japán leányvállalata pedig egyszerűen csak példás hatékonysággal reagált a fogyasztói igényekre. Tulajdonképpen nincs is ebben semmi furcsa; talán még magának Anne-nek is tetszett volna.
Hasonló furcsaságok Japánból:
- Jézus sírja egy japán faluban van, és a helyi joghurtgyár szponzorálja
- Az internet háromlábú japán sellőket küld hadba a koronavírus ellen
- Lehetetlen túlöltözni a japán tűzoltókat