Egy éve még arról írtam, hogy a világszintű otthomaradás hatására nők milliói döntöttek úgy, megadják kebleiknek azt a szabadságot, mely már rég járt nekik, és száműzték mindannpi ruhatárukból a melltartókat. Az elpakolásuk okozta felszabadító érzés szinte tapintható volt a közösségi médiában, a márkák pedig pechükre hallgattak a nép szavára: most, egy évvel később tele vannak a boltok aligpántos, mélyen kivágott ruhákkal, melyekhez melltartót ízlésesen viselni több mint lehetetlen.
„Van bárki az interneten, aki javasolni tud nyári ruhát olyanoknak, akik viselnek melltartót?”
E segélykiáltás Priyanka Mattoo Los Angelesii újságíró klaviatúrájából szaladt ki egy szép májusi napon, miután pedig posztolta a Twitteren, tízezrek reagáltak rá villámgyorsan, jelezvén, osztják érzéseiket a témában. Vagyis, szívesen viselnék a trendi nyári ruhákat, ha azok bármilyen módon lehetővé tennék a melltartó viselését. Csakhogy, nem teszik.
„Sajnálattal néztem az idei ruhafelhozatalt, mert amúgy nagyon tetszettek volna a hosszú, majdnem földig érő, lenge anyagú csodák, de ez, hogy egy cérnavékony pánt, lehetőleg az is lehetetlen helyzetben tartsa az egészet, lelombozott, mert ilyeneket nem vehetek fel. Melltartóval bénán nézne ki, ahogy kilóg a pántja a ruha alól, az átlátszó pántos melltartók nem tetszenek, a nulla melltartó pedig mellméretem miatt nem opció. Úgyhogy le kellett mondanom a menő ruhákról idén, még jó, hogy nem követem a divatot, így lényegesen kisebb lelki fájdalommal járt ez a lemondás (azaz túltettem magam rajta öt perc alatt és fejben kiszámoltam, milyen sok pénzt spóroltam így).”
Ezek már Gabi szavai, amik vélhetően sokatoknak idézik fel a cut out, a szexiskedő szatén, vagy az aligpántokon libbenő puplin ruhák látványát. Ha picit is kiszakadnánk a klasszikus A-vonalú ruhák, ingruhák és finoman testhezálló cuccok bűvköréből, nem sok opciónk marad, ez a három trend az, ami meghatározza a nyarat.
2020 a divatipar számára katasztrófális volt, 90 százalék körüli mértékben csökkent a gazdasági profit, zuhanórepülést vettek az értékesítési adatok, de a McKinsey piacelemző cég és a The Business of Fashion online szaklap közös tanulmánya szerint Európára nézve még az idei évben is 2-7 százalék közötti értékesítéscsökkenésre számítanak a 2019-es adatokhoz képest. Ebben a helyzetben a márkáknak igencsak át kellene gondolniuk a mennyiség-minőség arányát, és kevesebb típusú, ám előnyösebb kialakítású ruhákkal lenne érdemes versenybe szállniuk a vásárlók kegyeiért. Ezek nem az én szavaim, hanem az elemzők javaslatai, akik szerint nem várható egyelőre, hogy visszatérnek a pandémia előtti állapotok. A vásárlóknak kevesebb a pénze és több a gondja, e körülmények közt jobban megválogatják, mire költenek. A csak első látásra hordhatónak tűnő, hibáikat olcsóságukkal kompenzáló ruhák csábereje lecsökkent.
Az idei nyár ráadásul egy roppant fontos időszak a divatmárkáknak, hogy eladásaikat valamiképp megtolják. Ha nem is mindenhol egyforma mértékben, de lazultak a korlátozások, több lehetőség van kimozdulni, szórakozni, bulizni, ami persze, hogy előcsalogatja a vásárlói kedvet is. Mégis, amit látunk, az a valóságban csak egy nagyon szűk kör számára számít előnyös, bevállalható viseletnek. Tomcsányi Dóri divattervező is úgy látja, számos márka jött ki olyan ruhákkal, melyek „nagyon jól néznek ki a modelleken, de a hétköznapokban ezek az alig tartó ruhák nem igazán realisztikusak. Mivel anyuka vagyok, olyan nincs, hogy nem hordok melltartót, számomra nem kényelmes, nem jó érzés nélküle mozogni, tenni-venni napközben. Éppen ezért saját ruhaterveimnél is figyelek erre a szempontra.”
Cut out ruhák: Zara, H&M, Bershka
„Életemben egyszer vettem hátul keresztpántos felsőt, ’99-ben a józsefvárosi piacon 500 forintért. Évekig őrizgettem, de csak otthon mertem felvenni, mert tinilányként sem volt már komfortos a mellbimbóvillantás, úgyhogy végül inkább elajándékoztam. Imádtam a fazonját, de hát ezeket a ruhákat nem nekem találták ki. Másokon nagyon jól állnak, és mindenkinek respect, aki fel mer venni egy felsőt és aztán villant is vele, de én meztelennek érzem magam. Legalább egy vékony anyagnak kell lennie köztem és a ruha között” – méséli Anett, akivel Orsi is egyetért. Mint mondja, „mellméret szempontjából akár hordhatnám is ezeket a ruhákat, de borzasztóan feszélyezne a gondolat, hogy nincs rajtam melltartó. Mintha pucér lennék. Persze ez a ruha anyagától is függ, de ezek a nyári ruhák olyan vékonyak, hogy minden átlátszik rajtuk.”
Eszter ezt a szempontot szem előtt tartva megengedőbb, úgy van vele, „ha olyan a ruha kialakítása, hogy elől van benne „anyag”, akkor simán felvenném, van is egy ilyen nyári rucim, aminek nagyon jó a szabása, viszont előnytelen lenne melltartóval, mert nagyon kivágott hátul.”
Kis mell kis gond, nagy mell nagy gond?
Bár a mellméret alapvetően nem függ össze testalkatunkkal, kétségtelen, hogy a ruhák mellrész kialakítása hasonló problémákat mutat, mint általában amikkel a plus size ruháknál találkozhatunk. Vagyis, ami kis méretekben működőképes fazon, az van, hogy már 42-es méretnél sem megfelelő. Gabi tökéletesen megfogalmazta a helyzet problematikáját: „A kis méret felnagyítása teljes bolondság, csak az a gyártó csinál ilyet, aki még életében nem látott plus size embert. A combok, karok, hasak és bizony a mellek is máshogy állnak, máshogy működnek a plus size embernél, úgyhogy nem is az, hogy nem fog neki jól állni a kicsiből felnagyított ruha, hanem egyszerűen nem fog jól működni a testén, kényelmetlen lesz a létezés benne, akkor meg kell a fenének. Olyan ruháért nem adok ki pénzt, amiben nemcsak szarul nézek ki, de még nem is kompatibilis a testem domborulataival és mozgásával.”
Olyan ruháért nem adok ki pénzt, amiben nemcsak szarul nézek ki, de még nem is kompatibilis a testem domborulataival és mozgásával.
Ahogy azt Marielle Elizabeth Terhart fotós-újságíró elmondta egy Vogue-nak adott interjújában, „A márkáknak jobban kellene dolgozniuk azon, hogy kínálatuk találkozzon a nagyobb mellű vásárlóik igényeivel.” Terhart maga is 40HH-s melltartót visel, így tisztában van vele, sok esetben mennyire átgondolatlan a nagyobb méretekben kínált ruhák kialakítása. “Bizonyos méret felett” igenis szükség van a melltartók formázó, tartó funkciójára, a ruhakínálat azonban hiába inkluzív, ha a fazon nem teszi ezt lehetővé. A vásárlók többsége pedig valóban keresi is ezeket a fazonokat. Ahogyan a divattervező látja, a custom made ruhák esetén például kifejezetten kérik, hogy a ruha fazonja illeszkedjen ahhoz a kedvelt melltartójához, amivel majd azt a vásárló viselni szeretné. Nemcsak a mellrész kialakításánál, de a pántok tervezésénél is figyelni kell erre.
Nagy méret van, de vajon a ruha szabása megfelelő? (Ruha: H&M)
Arról tehát nincs szó, hogy ne lehetne olyan ruhákat találni, melyek nagy mellmérettel is csinosan állnak. A gond inkább abban van, hogy a melltartó nélkül viselendő ruháknak a kialakítása, anyaghasználata nagyon sok esetben nem nyújt megfelelő tartást a melleknek. A kicsiknek sem, a nagyoknak pedig pláne, miközben szükség lenne rá. Persze kivételek mindig vannak. Tomcsányi Dóri divattervező elmondta, „Én sem tudok azonosulni a melltartó nélküli ruhatrendekkel, kollekcióim esetén is igyekszem úgy kialakítani a ruhák hátkivágását, hogy a melltartóvonal teteje még aláférjen. Saját tapasztalatból is tudom, és a visszajelzések is megerősítik, ha ez alá ha lemegyünk, az sokaknak probléma lehet. Pántos ruha esetén ha vékony, megkötős pántot tervezek, ügyelek rá, hogy a mellrész dupla legyen, olyan anyagból készüljön, mely megfelelő tartást tud biztosítani.”
Van még tehát feladat az inkluzitivás terén, ám kérdés, hogy a tömeggyártás szintjén mennyire lesznek képesek a márkák ezeket a részletkérdéseket megfelelő mértékben kidolgozni. Addig is, míg ez kiderül, nekünk vásárlóknak még mindig adott a lehetőség, hogy a mennyiség melyett a minőség irányába mozduljunk el. Jobban megválogassuk, mit veszünk fel, és lehetőségeinkhez mérten inkább költsünk többet egy valóban igényes, minőségi ruhára, hisz azt hordani is jóval tovább tudjuk majd.