Hogyan indult a Red Carpet Green Dress, és te hogyan lettél a részese ennek a kezdeményezésnek?
A Red Carpet Green Dress™ (RCGD) egy nők által vezetett, globális változásra törekvő szervezet, amely szeretné ha divatiparban nagyobb hangsúlyt kapna a fenntarthatóság, mint környezeti és társadalmi szempontból. A szervezetet Suzy Amis Cameron találta ki férje, James Cameron Avatar című filmjének sajtóútja során. Én egy tervezői pályázat győzteseként csatlakoztam 2011-ben, ezután lettem kampányigazgató, majd alelnök és végül vezérigazgatóvá léptem elő.
James Cameron és Suzy Amis Cameron (Fotó: RCGD)
Melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek, és mik a terveitek a jövőre nézve?
Őszintén szólva hosszú a lista, az éves Oscar-gálás tervezői versenytől kezdve a globális és a kis luxusmárkákkal való együttműködésen át a fenntartható megoldásokat nyújtó partnerségekig sok mindent fel tudnék sorolni, Megemlíteném például még feltörekvő tervezői közösségekkel folytatott, generációkat átfogó oktatási munkánkat, ami a tanulási lehetőségekre összpontosít workshopok, szakmai gyakorlatok és tervezői verseny kezdeményezések révén. Illetve nemrégiben indult el a kutatási és fejlesztési részlegünk, amely a körkörös tervezési megoldásokra és a regeneratív anyagokra összpontosít. Ez izgalmas, hiszen mindig van valami más, amivel foglalkozhatunk, és ami inspirál. Függetlenül attól, hogy min dolgozunk, vannak fontos sarokkövek, pillérek, ilyen például tekintélyes és ismert szervezetekkel való együttműködés a fenntarthatóság népszerűsítése érdekében, valamint a valódi változást eredményező, hozzáférhető, fenntartható tervezési megoldások kitalálása és megismertetése másokkal. Az motivál minket, hogy segítsünk abban, hogy a divat egy társadalmilag igazságosabb, méltányosabb és diverzebb iparág legyen, szeretnék kivenni a részünket abból, hogy a változáshoz szükséges feltételek adottak legyenek.
Kik voltak a legnagyobb nevek a divatiparban és a showbizniszben, akikkel lehetőségetek volt együtt dolgozni? Könnyű vagy nehéz volt meggyőzni őket, hogy csatlakozzanak a projektedhez, a küldetésedhez? Nektek kellett őket megnyerni az ügynek, vagy fordítva történt, ők kerestek meg benneteket?
Dolgoztunk már befutott sztárokkal, és olyanokkal is, akik még a karrierjük elején állnak, számunkra nem a név a lényeg, hanem az, hogy mit képviselnek és milyen közösséget tudnak megszólítani. Az Oscar-díj kapcsán olyan cégekkel dolgoztunk együtt, mint Louis Vuitton, Vivienne Westwood, Bulgari és még sok más, olyan hihetetlen nagykövetekkel, mint Lakeith Stanfield, Naomie Harris, Emma Roberts, Marlee Matlin, Priyanka Bose, Sophie Turner. Számomra az egyik legnagyobb csúcspont azt volt, amikor Tiffany Haddish eljött és velünk ünnepelt egy évvel ezelőtt. El kell ismernem, hogy az emberek sokkal nyitottabbak lettek a fenntarthatóságról szóló beszélgetésre, így míg kezdetben nehezen tudtuk a művészeket és a márkákat megnyerni, mostanra ez sokkal könnyebbé vált. Most már az emberek szívesen foglalkoznak a fenntarthatósággal, és úgy tűnik, hogy egyfajta trendként tekintenek rá, ami kihívás, hiszen fontos, hogy az érdeklődés őszinte legyen, valóban elhivatottak legyenek.
Léa Seydoux (Fotó: Amy Sussman/Getty Images)
Sophie Turner (Fotó: Todd Williamson/Getty Images)
Zoey Deutch (Fotó: Neilson Barnard/Getty Images)
Camila Alves (Fotó: Kevin Mazur/WireImage)
Kaitlyn Dever (Fotó: RCGD)
Emma Roberts (Fotó: RCGD)
Priyanka Bose (Fotó: RCGD)
Lily Cole Vivienne Westwood ruhában (Fotó: RCGD)
Tingting Chen ruhatervező Jake McDormannel (Fotó: RCGD)
Milyen hatással lehet luxusdivat, az, hogy milyen ruhákban látjuk a sztárokat a vörösszőnyegen a fenntarthatóságról való gondolkodásunkra?
A fenntarthatóság természetesen kéz a kézben jár a fényűzéssel. Sokak számára, beleértve a luxusmárkákat is, akikkel együtt dolgozunk, a fenntarthatóság arról szól, hogy a termékek mögött legyen egy történet és kiállják az idő próbáját. A luxus sokaknak pusztán azt jelenti, hogy valami drága, nem amit óvnak, amivel tőrödnek, aminek más értékei is vannak. És a luxus nemcsak társadalom egy bizonyos csoportjának szól, még akkor sem, ha ez a közfelfogás. De a szó jelentése mindeközben átalakulóban van, már nem annyira nem a fényűzés, a korlátozott hozzáférhetőségről szól, hanem újfajta megközelítésről, amely egy ruhadarab teljes életciklusában tetten érhető. És nemcsak arról van szó, hogy a minőségről és a hosszú élettartam szemben áll eldobható dolgokkal, hanem arról is, hogy a luxusnak egy igazán erőteljes történetet kell mesélnie, hogy igazolja a gyakran magasabb költségeit és létét. Fontos szempont az is, fenntartható divatnak magában kell foglalnia a BIPOC (afroamerikai, indián és más kisebbségekhez – a szerz. ) alkotókat és tervezőket. Szűklátókörűségre utal az a felfogás, hogy a luxus csak a fehér embereknek szól, nagyon sok luxus BIPOC márka van, amelyeknek a mi támogatásunkat is meg kellene kapniuk.
Mennyire változott a márkák, cégek és fogyasztók hozzáállása a fenntartható divathoz?
Változó, ki hogyan áll hozzá. Vannak, akik szerint a fenntarthatóság egyfajta hagyományőrzés, visszatérés a régi időkhöz, olyasvalami, amit mindig is csináltak, és nem várják el, hogy ünnepeljék őket. Szeretem azt a megközelítést, hogy a fenntarthatóság visszatérés ahhoz, ahogyan régen éltünk. Ugyanakkor mások úgy tekintenek rá, mint ami nem jön olyan természetesen, amin dolgozni kell, és amelyhez nemcsak nekünk, hanem a társadalomnak változnia kell. Amiben például fejlődni kell, hogy a különböző méretek és a fogyatékkal élők igényei nincsenek megfelelően képviselve, az iparág mégis úgy tesz, mintha már léteznének megfelelő válaszok ezekre a problémákra. Az is kihívást jelent, hogy hogyan zajlik a diskurzus erről a témáról. A fenntarthatóságról sokszor az olyan közösségek nevében beszélnek, amiket komolyan érint az éghajlatváltozás vagy a hulladéktermelés, ám nem adnak lehetőséget ezeknek az embereknek, hogy hallathassák a hangjukat, így viszont nem fogunk valódi megoldásokat találni.
Samata és Lily Cole (Fotó: RCGD)
A fenntarthatósággal és a környezetbarát kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatban meg kell említenünk a zöld mosdatást (greenwashingot). Mekkora probléma ez? És másrészt miért választják egyes márkák azt, – ahogyan a Guardianen megjelent cikkedben írtad -, hogy ahelyett, hogy fennhangon hirdetnék, hogy ők egy zöld cég, inkább szerényen hallgatnak erről?
A vállalatok bizonyos mértékig mindig is szerették jó színben feltüntetni magukat, ez már az idők kezdete óta így megy, így a greenwashing mint fogalom nem új keletű. Viszont a félrevezetés nagyon veszélyes, rengeteg olyan ember van, aki nem igazán tudja, hogy mikor hallgatnak el előle kulcsfontosságú tényeket, megbízik azokban az információkban, amiket elérhetővé tesznek számára, elhiszi azokat. Úgy gondolom, ez is a kizsákmányolás egy fajtája, és etikailag nem helyes. De az idők változnak, a CMA (Consumer Markets Authority – Fogyasztói Piacokkal foglalkozó Hatóság) nemrégiben például bevezetett egy zöld kódexet, amely azt jelenti, hogy a vállalatok nem szerepeltethetnek a termékek csomagolásán olyan, a fenntarthatóságra vonatkozó állításokat, amelyeket nem tudnak alátámasztani. Szerintem ez nagyon fontos.
Mit gondolsz arról, hogy a márkák, tervezők a műbőrt öko- vagy vegánbőrnek nevezik, és ugyanez a helyzet a szőrmével is? Hogyan látod, milyen anyagok jelentik a jövőt?
Ez egy nagyon fontos kérdés, textilipar nélkül nincs divatipar. Úgy gondolom, hogy szükségünk van a bőr alternatíváira, a szőrme alternatíváira, de nincs EGY jó megoldás, vegyes modellben kell gondolkozni, mert minden anyagnak vannak előnyei és hátrányai. Például tudjuk, hogy a vegánbőr erkölcsi szempontból jó opció, de a vegyi anyagok, amiket az előállításához használnak, erősen szennyezi a vizet. Mindeközben polietilént könnyű újrahasznosítani, és sok hétköznapi termékben megtalálható, de mivel műanyag, azért sokan elutasítóak vele szemben. Persze egyre inkább egyértelmű, hogy a szintetikus anyagokat ajánlott lenne kerülni, hiszen mosáskor egyes ruhákból mikroműanyagok kerülnek a vízbe, és ez évente mintegy félmillió tonnával járul hozzá az óceánok szennyezéséhez. Jelenleg a természetes szálak és a mesterséges anyagok aránya 35:65%, és ezen kellene változtatnunk. Ami még jövőt illeti, az mindenképpen jó cél, hogy próbáljuk újrahasznosítani, mert jelenleg a textíliáknak csak 1%-át használják fel újra. Illetve támogatni kell például az olyan körkörös, zárt rendszert alkalmazó, regeneratív, megújuló forrásokon alapuló megoldásokat.
Samata Pattinson (Fotó: RCGD)
Látsz generációs különbségeket a fenntartható divathoz való viszonyunkban? Sokan úgy vélik, hogy a Z-generáció sokkal tudatosabban fogyaszt, sokkal elkötelezettebbek e kérdéssel kapcsolatban, miközben azért vannak, akik kritizálják őket például azért, mert annyira divat lett körükben használt ruhák viselése, adása-vétele, hogy ezzel felhajtották az árakat, és így akik anyagilag nehezebb helyzetben vannak, már nem tudnak jó áron vásárolni.
Nem minden fekete vagy fehér. Tapasztalatom szerint idősebb generáció képviselői közül sokan ismernek olyan jó gyakorlatokat, amik a fenntartható öltözködéshez köthetőek. Jártak cipészhez, szabóhoz, varrónőhöz, talán olyan háztartásban nőttek fel, ahol volt varrógép. A családom idősebb tagjai közül például a legtöbben tudnak kötni vagy varrni. Ugyanakkor fiatalabb generációként sokkal nyitottabbak, a kutatások szerint készek fenntarthatóbban élni, fontos számukra, hogy a márkák biztosítsák a munkavállalók és a fogyasztók biztonságát. De igen, hozzáállásuk bizonyos szempontból lehet problémás, mert az igény felhajthatja az árakat, és ez hátrányosan érinthet másokat. Fontos, hogy a használt ruhák viselése minél inkább elfogadott legyen szélesebb körben, de ügyelni kell arra, hogy az, hogy ez most menő dolog lett, az ne okozzon további problémákat.
Hogyan változtatta meg a világjárvány azt, ahogy mi, vásárlók gondolkodunk a divatról és a fenntarthatóságról? Illetve hogyan hatott a pandémia a divatiparra, milyen kihívásokat hozott magával az elmúlt szűk két év?
A Covid-19 óriási hatással volt a divatiparra. Megmutatta, mennyire sebezhető az iparágunk, és hogy mennyire nagymértékben támaszkodik a kiszolgáltatott munkavállalókra, akik nem tudják a jogaikat megfelelően képviselni. Jó, hogy egy kicsit közelebb kerültünk a valósághoz. Már régóta rossz a helyzet, és bárcsak ne kellett volna ilyen globális trauma ahhoz, hogy erről beszéljünk. De most lehetőségünk van arra, hogy új kereskedelmi modellek kerüljenek előtérbe, ami a tiszteleten, a terhek egyenlőbb elosztásán, az átláthatóságon alapszik. Nagyon sok mindent kell tennünk annak érdekében, hogy az iparág ne zsákmányolja ki az embereket és a természetet.
Milyen tanácsokat, tippeket adnál nekünk, hogyan tehetjük fenntarthatóbbá a ruhatárunkat, mire figyeljünk?
A saját szemszögedből kell értelmezni a fenntarthatóság kérdését. Az erről a témáról zajló diskurzust gyakran uralja az, hogy megmondjuk az embereknek, mi a fenntarthatóság, de ez nem jó megközelítés, mivel mindannyian mások vagyunk. Ha valakinek azt tanácsoljuk, hogy a legjobb minőséget válassza, annak nincs értelme, ha az anyagi lehetőségei ezt nem engedik. Az a fontos, hogy törekedj a fenntarthatóságra, csináld a saját szájad íze szerint, és ne hagyd, hogy bárki elvegye a kedved, csak mert neki más elképzelései vannak erről a kérdésről mint neked. A fenntarthatóságnak annyi árnyalata van: vintage, kézműves, növényi alapú, és még lehetne sorolni. Ide tartozik például az is, ha megfelelően gondoskodsz a ruháidról. Ha mondjuk kilenc hónappal sikerül kinyújtani egy ruha élettartamát, azzal 20-30 százalékkal csökken a szén-dioxid-, hulladék- és vízlábnyoma.
Olga Kurylenko (Fotó: RCGD)
Ha egy új ruhadarabot vásárolsz, akkor pedig ne csak az lebegjen a szemed előtt, hogy hol fogod viselni, hanem az is, milyen volt az előélete, hogy mennyire tartósan tudod majd használni, és itt nemcsak arra gondolok, hogy nem megy tönkre a hordástól, hanem arra is, hogy szeretni fogod-e hosszú távon. Ha nem egy örök darabról van szó, gondolj arra, hogy mi lesz a sorsa, ha majd ráunsz, el lehet majd adni, el lehet majd ajándékozni? Hatalmas mennyiségű adomány nem ott végzi, ahova szántuk, mert nem elég divatos vagy már nincs megfelelő állapotban, mert például foltos. Ha meg akarsz válni egy régi darabtól, akkor próbáld meg magad újrahasznosítani vagy keress fel egy olyan üzletet, ahol le lehet adni az újrahasznosításra szánt ruhákat.
Fontos, hogy foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel, hogy ruhatárunk olyan történeteket meséljen rólunk, amelyeket büszkén megoszthatunk, és bízz magadban, ne félj attól, hogy nem fogod megérteni, miről szól a fenntarthatóság. Nagyon sokan vannak, akik emiatt idegenkednek tőle, pedig elég ha első lépésként csak annyit tesznek, hogy megnézik egy márka webdoldalán a fenntarthatósági vállalásikat, ha pedig ez nem szerepel rajta, akkor kérdezzenek utána. Igyekezz olyan cégektől vásárolni, aki transzparens módon kommunikálják azt, hogy hogyan készülnek a termékeik és kik készítik azokat.
Te voltál SHEChanges Climate Panel egyik vendége a COP26 konferencián. Mi a nők és a nemek közötti egyenlőség szerepe az éghajlatváltozásról szóló beszélgetésben? És általában mi a véleményed az ENSZ klímakonferenciáján tett erőfeszítésekről, ígéretekről?
Tudjuk, hogy az klímaválság mindannyiunkat érint, azonban arról, hogyan kellene kezelni az előttünk álló kihívásokat, általában a férfiak véleménye a mérvadó. Azért csatlakoztam a SHEChanges Climate és a COP26 kezdeményezéséhez, mert azt követelik, hogy a nők legalább 50%-os arányban legyenek képviselve éghajlat-változással foglalkozó bizottságok legfelsőbb szintjén. Tudjuk, hogy a társadalomban a nők viselik a gazdasági és társadalmi kihívások fő terhét, mégis alulreprezentáltak. Pedig a kutatások szerint ha nők is helyet kapnak az igazgatótanácsokban és vezetők között, a tapasztalataik és ismereteik révén sokkal kiegyensúlyozottabb döntések születnek. Úgy gondolom, hogy a COP26 sok ember számára színjátéknak tűnt, úgy érzik, hogy a világ egyes részeiről érkező vezetők csak szájhősködnek, és azt mondják, amit szerintük hallani akarunk. Én személy szerint nem Boris Johnsonra vagy Emmanuel Macronra voltam kíváncsi, hanem például az afrikai kontinens vagy a Közel-Kelet országainak vezetőire, szerettem volna megismerni az ő nézőpontjukat, megoldásaikat és kihívásaikat. Amikor tehát az emberek azt mondják, hogy a COP26 csak szócséplésről szólt, ezt mélységesen sértőnek találtam, mert mint valaki, akinek a családja Ghánából származik, meg akartam hallgatni azokat a vezetőket, akik Afrikából érkeztek, beleértve olyan országokat, mint Kongó, Ghána, Líbia, Nigéria, Szudán, ezek olyan részei a világnak, amelyeket az éghajlatváltozás a legsúlyosabban fog érinteni.
Az előbbi kérdést folytatva, a fenntartható divat mellett milyen társadalmi és egyéb kérdéseket tartotok fontosnak, hogyan próbátok segíteni a megoldásban?
Próbálunk odafigyelni arra, hogy a különböző kultúrák között meglegyen a párbeszéd, és nem pusztán földrajzi értelemben, hanem eltérő származású, korú, társadalmi és gazdasági helyzetben lévő csoportok vonatkozásában is. Ezek a tényezők mind befolyásolják, hogy az emberek hogyan tudnak tenni a fenntarthatóságért, hogyan tudják kivenni a részüket. Az is nagyon fontos, számunkra nagyobb hangsúlyt fektessünk a társadalmi fenntarthatóságra, hogy ne csak a környezetvédelem szempontjából vizsgáljuk ezt a kérdést.