Gothcore: a sztárok és a divattervezők mindent megtesznek azért, hogy a fekete legyen az új fekete

Fable | 2022. Január 08.
A szubkultúrák sorsa az, hogy egyszer csak felfedezi azokat magának a nagyközönség. Ennek nem mindenki örül, főleg az adott közösségen belül, de így működnek a trendek. Ezek közül most a gothcore az, ami felfutóban van, és ami valamilyen szinten mindig velünk volt, hiszen a fekete fontos stílusjellemző, ez a szín pedig örök.

A sztárvilág híreit tavaly többek között Kourtney Kardashian és Megan Fox szerelmi élete uralta, a legidősebb Kardashian-nővér a Blink-182 dobosával Travis Barkerrel jár, a színésznő barátja pedig nem más mint Machine Gun Kelly, aki – micsoda csavar – nemrég kiadott egy poppunk albumot, amin természetesen Barker is közreműködik.

Persze közös pontokat ezenkívül is lehet találni, új párjaik oldalán a két híresség – és most szó szerinti fordítás következik – menő gót (vagy goth, kinek hogy tetszik) barátnővé lépett elő, goth olyan értelemben, hogy valószínűleg nem nagy rajongói mondjuk a Bauhaus vagy a Cure zenekarnak, vagy talán egyetlen egy Paradise Lost albumot se hallottak még, de mondjuk Kourtney Kardashian feltűnően sok szexi fekete összeállítást hord mostanában, de Megan Fox is igyekszik tartani a lépést. És a Guardian szerint nekik is köszönhető, hogy a gothcore stílus egyre több embert érdekel. 

A divat sötét oldala

Persze azzal lehet vitatkozni, hogy Kardashian és Fox mennyire trendszetter, hiszen a stíluselemek, amik visszaköszönnek rajtuk nem számítanak újdonságnak, a dark és goth stílus régóta itt van velünk, de hol jobban előtérben volt, hol kevésbé, és persze folyamatos átalakulásban van, születnek néha újabb oldalágak is. “Nem mondanám, hogy mainstream lett, de jobban szem előtt van” – nyilatkozta Catherine Spooner, a Lancaster Egyetem munkatársa. Andrew Groves, a Westminsteri Egyetem divattervezéssel foglalkozó oktatója szerint az, hogy ez a stílus egyre népszerűbb, az valószínűleg egy válasz 2010-es évekre, amit az Insta-tökéletesség uralt, amire mára ráuntak az embere, ráadásul az elmúlt két évben a világ a sötétebbik oldalát mutatta, sokan vesztették életüket, és kis túlzással a betegség és a halál a mindennapjaink része lett, miközben elszigetelődtünk másoktól, és mivel a divat nagyon is alkalmas az önkifejezésre, ezért a sötétség, komorság, ami a gondolatainkban van, az öltözködésünkben is megjelent, főleg a fiatalabb generációknál. 

A Depop nevű alkalmazáson, ahol meg lehet szabadulni a nem hordott ruhadaraboktól és kiegészítőktől, az elmúlt három hónapban 20%-kell többször kerestek rá goth és gothcore kifejezésekre, fekete fűzős felső az egyik legkeresettebb ruhadarab. Sophie Daly, aki egy goth stílusban utazik, azt mondja, a merítés egyre nagyobb, hiszen az online térben sok, korábban különálló szubkultúra, közösség kapcsolódik össze, ezért jóval tágabban lehet már értelmezni azt, mi is tartozik ide, és igény az mindenképpen van. Elmondása szerint a TikTok #goth címkével ellátott videók alatt  8,8 milliárd megtekintést hoztak össze.

És persze nemcsak ezen a két platformon érhető tetten az egyre nagyobb érdeklődés. A Lystnél idén 200%-kal többen kerestek rá Rick Owens kollekcióra, aki nagyon otthonosan mozog ebben a stílusban, egy igazi ikon. A Pinterest adatai szerint pedig sokan kíváncsiak arra, hogy lehet a goth stílust összeegyeztetni az irodai dress code-dal, de sokan keresnek olyan babaruhákat is, amik beleillenek ebbe a trendbe, sőt, van, aki a hálószobában is szeretne igazi goth lenni, ezért ha lehet, a pizsamát is ennek megfelelően vásárolna. És van tovább: a Redditen az r/Goth közösség 35 százalékkal nőtt az elmúlt évben, és elérte a 101 000 tagot, míg az r/GothStyle tagsága 136 százalékkal.

Rick Owens 2022 tavasz/nyár kollekciója a párizsi divathéten (Fotó: Peter White/Getty Images)

Természetesen nagy divatházak is érzik az idők szelét, a Balenciaga 2022-es tavaszi-nyári kollekciójához például sokat merített az ún. cybergothok öltözködési stílusából, és a kultúra más szegmenseiben, például a zenében is tetten érhető ennek a szubkultúrának a hatása. Daniel Rodgers, divat- és kulturális szakíró szerint a mostani goth trend nem annyira másolása az eredetinek, mint inkább tisztelgés a szubkultúra és annak evolúciója előtt, és hát a trendek már csak ilyenek, mindig a múltból merítkeznek.

“Folyamatosan a visszatekintünk, megpróbáljuk reprodukálni azt, ami korábban volt, ez egy körforgás, ez egy büféasztal telepakolva mindenféle múltra utaló dologgal, amiből a fiatalok válogathatnak.”

Mint a legtöbb szubkultúránál, a gothnál is nagyon fontos szerepet játszik a zene és az öltözködés, de a szcéna sem zeneileg, sem esztétikailag nem homogén csoport, több irányzata, mellékága van, és ahogyan más stílusok, szubkultúrákba is átszivárogtak elemei, úgy ez fordítva is igaz. A születését az 1980-as évekre teszik, és gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak vissza a posztpunk éra, részben a romanticizmus, neoromanticizmus, a viktoriánus kor inspirálta, de a középkor hatása is tetten érhető, és visszaköszön elemeiben például a kelta, keresztény mitológia és az egyiptomi mitológia is.  Bár – ahogyan írtuk – egy szerteágazó szubkultúráról van szó, és ennek megfelelően a külsősegekben időben, földrajzilag és más szempontokból is lehetnek különbségek, vannak olyan jellemzők, amiket sztereotípikusan ehhez a szubkultúrához kapcsolnak, ilyen például a fekete festett haj, a drámai, sötét smink, a bársonyból, csipkéből vagy bőrből készült, olykor a korábbi korokat idéző ruhadarabok és nagyon fontosak a kiegészítők, például az ezüst ékszerek, a bakancsok, platform cipők.

És persze vannak olyan ismert alakok, akiknek stílusa egy jó képet ad arról, hogy milyen is az a goth stílus, vagy hogy honnan merítkezik ilyen példaképnek számít például Theda Bara, a némafilmes korszak egyik legnépszerűbb színésznője és a filmművészet egyik korai szexszimbóluma, hogy közelebbi példát mondjunk, ott van például Siouxsie Sioux, a  Siouxsie Sioux and the Banshees énekesnője, de a sort tovább lehetne folytatni, és hogy egy férfi is szerepeljen a felsorolásban, megemlíthetnénk  Robert Smith-t, a Cure zenekar frontemberét.

Siouxsie Sioux a londoni Pam Hogg divat show-n (Fotó: Ian Gavan/Getty Images)

Ha pedig divattervezőket kellene mondani, akiknek a munkájában kisebb vagy nagyobb mértékben tetten érhető ez a stílus, akkor nem hagyhatjuk le a listáról Alexander McQueent, vagy a korábban már említett Rick Owenst, de akár Thierry Mugler, Claude Montana, Jean Paul Gaultier és Christian Lacroix kollekcióban is fel-felbukkanak ilyen elemek. És persze ahogyan a legtöbb szubkultúrával lenni szokott, a goth is szépen beszivárogott a hétköznapokba, olyanok is átveszik egyes stílusjegyeit, aki semmilyen módon vagy alig kapcsolódnak ehhez a közösséghez, és elég bemenni bármelyik plázába valamilyen fast fashion üzletbe, bárki összeválogathat magának egy olyan szettet, ami minden elemében ezt a stílust idézi.

A fekete az új fekete

Ugyan nem kőbe vésett szabály, hogy egy goth csak és kizárólag fekete ruhadarabokat hordhat, de mégis ez a szín egy fontos kapocsnak tekinthető. Igaz, nem ők hozták a divatba, a fekete mint divatszín története jóval korábban kezdődött, és ennek a történetnek persze azért ők is fontos részei, ahogyan például Coco Chanel is. Fontos fordulópont volt az a női divatban, amikor a Vogue magazinban 1926 októberében megjelent a tervező rajza egy egyszerű fekete ruháról, amit a női ruhák T-modelljénk neveztek.

A nők színekben gondolkoznak, a színek hiányában nem. Szerintem pedig a fekete a legjobb választás. És ugyanez igaz a fehérre. A szépségük megkérdőjelezhetetlen. Ez a tökéletes harmónia

szól az idézet, amit a világ egyik leghíresebb divattervezőjének tulajdonítanak, és állítólag tőle származik a következő mondat is. “Ha lesz a feketénél sötétebb szín, akkor azt fogom hordani, de addig is maradok ennél a színnél.”

Forrás: revistamav.com

A Coco Chanel által vetett hullámok pedig az itthoni sajtó figyelmét sem kerülték el.

“Tagadhatatlan, hogy a ruhák színé­nek divatjában egészen ellenállha­tatlan módon nyomul előtérbe a fe­kete szín. Fekete a köpenyek színe is, csak az anyagban van rendkívül nagy változatosság, ami magával hozza azt is, hogy a fekete szín az anyag szerint különféle tónusokat kap. A divat előírja, hogy a köpe­nyek szőrmedíszítéses a fekete szín­hez igazodjék, ha tehát nincs, akkor is a legjobb esetben csak szürke le­het a szőrmedísz. Hasonlóképpen ugyanez áll a ru­hákra is. Minden elegáns nő gardróbjában kell lenni legalább egy fe­kete ruhának. A most lanszírozott fekete ruhák nagyon lágyak, egyál­talában nem szomorúak és nem öre­gesek. Az is igaz, hogy a fekete ru­hák anyaga sokban hozzájárul az előkelő impresszió felkeltéséhez”

– így írt 1927-ben a Reggeli Hírlap a fekete ruhák divatjáról, amiről a Pesti Napló is megemlékezett, csak éppen három évvel korábban, 1924-ben:

A divat újszerűsége majdnem mindig ellentétekből áll.  Mértani pontossággal ki lehetett volna számítani, hogy azok után a nagyszerű színorgiák után, melyek a ruhaanyagokat a szivárványszín egész skálájában úgyszólván megzenésítették, —csak a mindent megbocsátó fekete szín jöhetett, — a gőgös feltűnő fekete. Pedig ez a szín az, amelyikben minden nőt és minden férfit észrevesznek, talán azért, mert van valami benne a szomorúság fenségéből… Még akkor is a legfeltűnőbb szín, ha a divat vagy a bánat hétköznaposítja.”

Persze meg kell jegyezni, nem egyedül a francia divattervező érdeme az, hogy a fekete szín megítélése átalakult, nagy szerepe volt ebben a mozifilmeknek is, sok erős női karakter, femme fatale viselt feketét, és a fekete szín egyszerűen vonzza a szemet, és ahelyett, hogy háttérbe szorítaná viselőjét, kiemeli őt a tömegből, engedni megmutatni személyiségét. Bizonyítékképen íme egy idézet Lev Tolsztoj Anna Karenyina című regényében. “Most azonban, ahogy fekete ruhájában megpillantotta, érezte, hogy nem értette meg teljes egészében a szépségét. Neki is tökéletesen új és váratlan volt; most már látta, hogy nem is lehetne lilában; a vonzó épp az volt benne, hogy mindig jelenséggé vált toalettjében, s mintha a toalett ebben semmi szerepet nem játszott volna. A pompás, csipkével ékes fekete ruhát sem lehetett észrevenni, keret volt csak; látni őt lehetett, az egyszerűt, természetest, választékost, ugyanakkor vígat és elevent.”

Audrey Hepburn (Fotó: Archive Photos/Getty Images)

És nemcsak az emberekre van ilyen hatással. Ugyan a hím paradicsommadarak jól ismertek arról, hogy milyen táncos mozdulatokkal udvarolnak, a kutatók szerint valójában a színük határozza meg, mennyire lesznek sikeresek a másik nemnél, a különleges színű tollaiknak, amiket tánc közben megvillantanak pedig tökéletes hátteret biztosít egyébként fekete tollazatuk, a többi árnyalat is sokkal jobban tud érvényesülni.

A fekete szín ebben az esetben egy új élet létrejöttében segít, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a feketére sokan gyász színeként tekintenek, és ha valaki tetőtől-talpig ebbe a színbe öltözik, akkor a mai napig kaphat olyan vicceskedőnek szánt kérdéseket, hogy “na, csak nem temetésre mész?” A feketére már az ókorban is gyász színeként tekintettek, de John Harvey a Story of Black (A fekete története) című könyvében megjegyzi, hogy vannak arra utaló jelek, hogy a rómaiak nemcsak emiatt hordták, hanem úgy gondolták, ettől sokkal stílusosabbnak tűnnek. De ugorjunk pár száz évet, a 14. század folyamán a sötét ruhák a társadalom magasabb osztályaiban népszerűvé váltak, a középkori királyi családok és az elit számára a fekete a kifinomultság, a hatalom és a gazdagság szimbólumává vált. Egyes források szerint a 16. század közepén a feketét már nem csak uralkodók, arisztokraták és gazdag kereskedő rétegek viselték, hanem az egyszerű kézművesek és boltosok ruházatában is messze ez volt a leggyakoribb szín.

Ezzel párhuzamosan a fekete tulajdonképpen összefonódott a reformációval, a protestantizmussal tiltakozásul a katolicizmus pazarló pompája ellen, és szemben menve azzal, hogy egykor a hatalmasok hordták, később a szolgálók, cselédek, eladók is főként fekete uniformist hordtak. A századfordulón persze a  társadalmi normák kezdtek átalakulni, a felsőbb osztályok lassan átvették a alsóbb osztályok könnyedebb stílusát. “Az 1900-as évek elejére a társasági hölgyek, akik különösen fiatalosnak és éles eszűnek akartak tűnni, kis fekete ruhákat öltöttek magukra” – írja Shelley Puhak költőnő az Atlanticnak írt cikkében.

A fekete szín jelentése folyamatosan átalakult, de azt kijelenthetjük, hogy nemcsak a protestánsoknál volt a lázadás jelképe, ott vannak például azok, akik az ötvenes évek és a hatvanas évek elejének baloldali ellenkultúráját képviselték, az ő öltözködésükben fontos szerepet játszott ez a szín, ahogyan korábban a romantizicmus költői is nagy rajongói voltak. És Johnny Cash sem véletlenül hordott előszeretettel fekete színt, így akarta felhívni az amerikaik figyelmét a mindennapos igazságtalanságokra. Néhány évvel ezelőtt pedig útjára indult a Time’s Up!-mozgalom, amelynek híres képviselői több vörös szőnyeges eseményen azért hordtak fekete ruhát a nőket érő munkahelyi szexuális zaklatás elleni tiltakozzanak. 

A fekete színbe nagyon sok mindent bele lehet látni, ahogyan a fenti példák is mutatják, olykor egymással nagyon ellentétes világokat, értékeket, tulajdonságokat, lehet drámai és kifinomult, szofisztikált és erotikus, hatalmat vagy szerénységes sugárzó, egyszerre kiabál és egyszerre húzódik a háttérbe, egyszerre lehet hagyományos és újító, a fekete szín szinte egy üres vászon, és mindenkit megszólít valahogy, mindenkinek jól áll valamilyen formában, egy biztonságos választás, soha nem fog kimenni a divatból. Ezt persze a márkák is tudják, és ki is használják, a fekete színnel ők sem nyúlhatnak mellé, széles közönséget tudnak vele megszólítani.

Exit mobile version