Huszonéves fiatal nőként pont úgy telik a napom, mint bármelyik másik kortársamnak. Reggel felkelek, lefőzök egy kávét, megetetem a macskát, felöltözök, elmegyek dolgozni, munka után pedig általában a ház körüli teendőkkel és netflixezéssel zárom a napot. Ha ezen kívül még rászánom magam egy óra sportra vagy összefutok a barátaimmal, akkor különösen jól érzem magam. Emellett – bár nem szívesen vallom be – az üresjáratokat gyakran töltöm a kedvenc appom, a TikTok böngészésével.
Itt jött velem szembe pár hete egy hozzám nagyon hasonló, húszas évei közepén járó lány vlogja. Vagyis csak hittem, hogy hasonló: mint rájöttem, nagyjából annyi közös van bennünk, hogy felkelünk reggel. A tiktokernek ugyanis hosszas arcápolásból, kávézásból, pakolászásból és pilates órára járásból állt össze a napja, sőt még a pillangónézés (!) is külön programpontot kapott. Rögtön felmerült bennem a kérdés: oké, de mégis mikor dolgozik?
A videó alatti hashtagekből azonban kiderült, hogy semmikor és épp ez a lényeg: a TikTokon ugyanis virágzik a háztartásbeli lányok napjait bemutató stay-at-home girlfriend trend.
@kendelkay in san diego this week visiting family 🫶🏼
Aranyásók vagy ügyes stratégák?
Szépek, fiatalok és háztartásbeliek – nagyjából ezzel a három szóval lehetne jellemezni, hogy mi a közös azokban a lányokban, akik a 142 milliós megtekintésszámot hozó hashtag alatt posztolnak. Az átlagos háztartásbeli barátnő a húszas éveiben jár, csinos és minimális háztartási munka mellett az teszi ki a napját, hogy a külsejével foglalkozik vagy a pasijával mászkál ide-oda. Szóval él, mint Marci Hevesen.
@rosedavisx Typical day in my life😇 #sahgf #stayathomegirlfriend #housewife #fypシ #hellofresh #relationship #cooking #housewifelife #housework
A kezdeti sokk után az irigység az, ami elöntött: végülis ki nem akarna így élni? Én is el tudnám képzelni, hogy lefőzök két kávét, utána sétálok egyet a Balaton partján, elmegyek egy méregdrága pilates órára, majd két éttermezés között beírom a naptáramba, hogy mikorra beszéltem meg időpontot a kozmetikussal. Arról nem is beszélve, hogy akkor és oda utazhatnék, ahová akarok és a számlákra sem lenne gondom…
Ha már eljátszottam a gondolattal, hogy háztartásbeli leszek, akkor felmerül a legfontosabb kérdés: hol talál az ember lánya olyan pasit, aki eltartja? Se a mostani barátom, se az exeim nem esnek ebbe a kategóriába. Nem is feltétlenül azért, mert nincs meg bennük a hajlandóság, de elég nehézkes lenne elvárni egy huszonéves pályakezdő férfitől, hogy saját magán kívül még valakiről gondoskodjon. Szerencsére a TikTokon erre is van válasz, hiszen a “sikeres” háztartásbeli barátnők előszeretettel osztják meg a tippjeiket. A videómegosztót pörgetve arra jutottam, hogy a férfiak kora (legyen legalább 5-7 évvel idősebb) a randi körülményei (drága étterem és minimum! három fogásos menü) és az órájuk ára (ami elvileg az én jövedelmem tízszerese kell, hogy legyen) alapján már megállapítható, hogy ki a jó alany.
Erre a szempontrendszerre az átalagos magyar azt mondaná, hogy tipikus aranyásó viselkedés, de persze a tiktokerek nem így nevezik: ez is része az FDS-nek, ami a female dating strategy rövidítése. Ezt nagyjából taktikai randizásnak lehetne fordítani, ami azt ígéri, hogy a segítségével nem csak, hogy elkerülhetem a fuckboyokat és a mostanában situationship-nek nevezett se veled, se nélküled kapcsolatokat, de megtalálhatom álmaim milliomosát is. Ha megfogtam a pasit, akkor onnantól a háztartásbeli influencerek szerint relatíve egyszerű a dolog: csak szépnek és háziasnak kell lenni. Az előbbi adottság kérdése, de biztos vagyok benne, hogy a gazdag álompasi által finanszírozott szépészeti beavatkozások segítségével megoldható, az utóbbi pedig valami olyan, amit átlagos magyar nőként amúgy is nap mint nap csinálok.
Az ötvenes évek háziasszonya újramárkázva
Persze mielőtt szakítok a barátommal, felmondok és elkezdem a luxus katalógusokat bújni, hogy megállapítsam, hogy mely órákra kell különösen odafigyelni, nem árt gyakorolni egy kis önvizsgálatot: tényleg nekem való lenne ez az életvitel?
Bár addig az ember semmiben nem lehet biztos, ameddig ki nem próbálja, ha őszinte akarok lenni magammal, a válasz az, hogy nem. Valószínűleg azon a folyamaton mennék keresztül, mint az elmúlt években bármikor, amikor néhány hétig-hónapig nem dolgoztam. Az elején nagyon örülnék, hogy a napi programom a főzés és a netflix bámulása, de pár nap után rám telepedne a bénító unalom.
Süt, főz, takarít és unatkozik – valahogy így képzelem el az ötvenes évek háziasszonyát.
Könnyen lehet, hogy nemhogy nem járnék pilates edzésre, de jóformán az ágyból sem másznék ki, a háztartási munkák egyhangúsága pedig biztosan nem tenne jót a lelkemnek. Arra jutottam, hogy ahhoz, hogy valaki a folyamatos otthonlét alatt fenntartson egy rutint, sokszor nagyobb fegyelem és önkontroll kell, mint ahhoz, hogy minden reggel munkába álljon. Emellett a videók megnézése után rögtön sikoltozni kezdett a fejemben élő feminista. A legnagyobb kérdés ugyanis az, hogy valóban jó lehet-e egy fiatal nőnek ez az életforma.
Míg az otthon maradó édesanyákat nagyon tudom tisztelni, a háztartásbeli barátnő koncepciója akaratlanul is megkongatja a vészharangot. Bár a stay-at-home girlfriend influencerek váltig állítják, hogy amit csinálnak, az felszabadító és feminista, hiszen maguk választották, én kritikus vagyok ezzel kapcsolatban. Ha maga a kezdeti választás önállóan történik is, mekkora szabadságot élvez valaki, aki totális egzisztenciális függésben van egy másik embertől, akihez ráadásul hivatalosan semmi sem köti? Megéri feláldozni a karrierszempontból kulcsfontosságú éveket a kényelem oltárán? Ezekre a kérdésekre nem találtam egyértelmű választ.
Amúgy is, egyáltalán mi ez a trend: női önmegvalósítás vagy egy fura férfifantázia megtestesülése? – merült fel bennem újra és újra. A valóságban talán kicsit mindkettő. Elsőre az ötvenes évek unatkozó, a bánatukat alkoholba és cukorkaként kapkodott nyugatókba fojtó háziasszonyai jutottak eszembe. Ráadásul az HBO legújabb sikerfilmje, a Nincs baj, drágám is egy hasonló alapötlettel operál annyi különbséggel, hogy ott a megjelenő virtuális valóság teljes mértékben megkeseredett hímsoviniszták agyszüleménye.
Nem tagadom, hogy vannak olyan nők, akiknek a háztartásbeli barátnő a legideálisabb szerep és ebben igazán boldogok. Viszont én valószínűleg sosem fogok közéjük tartozni – és ez nem is baj.