A cancel culture virágzik, előszeretettel törlünk ki olyan dolgokat a történelemből, amire nem vagyunk büszkék. Világhírű írók regényei kerülnek tiltólistára, úgy teszünk, mintha a rabszolgaság nem is létezett volna. Innen már csak egy lépés lenne a holokausztot is egy tollvonással áthúzni, de reméljük, erre sosem kerül sor. Tetszik vagy sem, ez a történelmünknek ugyanúgy szerves része, mint a boldog, dicső pillanatok. A népirtás és az antiszemitizmus elfogadhatatlan, és az olyan emberek, mint Margot Friedländer – a 102 éves idős hölgy, aki sokatmondó mosollyal tekint ránk a német Vogue címlapjáról – emlékeztetnek minket arra, hogy a rasszok tömeges felszámolásának soha, semmilyen körülmények között nem szabad megismétlődnie.
De hogyan kerül egy divatmagazin címlapjára egy holokauszttúlélő? Kerstin Weng, a magazin tartalomért felelős vezetője elmondta, hogy a szám témája a szerelem volt. Ebből persze még nem derül ki, miért is Friedländerből csinált címlapsztárt, ám Weng erre is adott választ.
A legpozitívabb ember, akit ismerek, a lap borítóján van: Margot Friedländer. Sokak számára holokauszt-túlélőként ismert. De nemcsak túlélte a nácikat, hanem az áruláson és a veszteségen is túltette magát. Minden oka meglenne a keserűségre, de nyitott maradt, és nem állt félre. Kiáll a felejtés, az emberség és az összetartozás mellett. 102 évesen igyekszik kapcsolatba lépni a fiatal generációval, hogy bebizonyítsa, hogy a párbeszéd még mindig lehetséges.
Életben maradás mindenekfelett
Margot Friedländer, lánykori nevén Bendheim, Berlinben született 1921-ben. A Berlini Zsidó Múzeum honlapján található életrajz szerint a háború kezdeti részét édesanyjával és öccsével, Ralph-al töltötte, miután szülei elváltak. Friedländer fiatalkorában arról álmodozott, hogy varrónő és divattervező lesz. 1936-ban beiratkozott a Berlini Iparművészeti Iskolába, és elsajátította a tervezés minden csínját-bínját, ugyanis saját márkával akart befutni, de a holokauszt mindent megváltoztatott.
A család megpróbált kivándorolni az Egyesült Államokba, ám sajnos sikertelenül. 1943-ban a testvérét letartóztatta a Gestapo, és mivel édesanyjuk szembe szállt a náci katonákkal, a fiával együtt Auschwitzba deportálták, ahol mindketten életüket vesztették.
A nő egyetlen, ám annál sokatmondóbb üzenetet hagyott hátra a lányának:
próbálj meg élni.
És Margot próbálkozott. A haját átfestette, az orrát megműttette, hogy minél kevésbé keltse egy zsidó nő benyomását, és inkább az árják vonásait lássák benne. 21 éves korában a föld alá menekült – mint sokan mások, utolsó mentsvárként – és majdnem egy éven át sikerült megúsznia a deportálást. Ám 1944-ben a nyomára bukkantak és Theresienstadtba, az akkori náci megszállás alatt álló Csehszlovákiába vitték.
Szomorú, de ő volt az egyetlen a családjából, aki túlélte a népirtást.
Örök optimista
Margot – érthető módon – megrendülten beszél azokról az időkről, az átélt borzalmakról, inkább próbál a jóra koncentrálni. Nem kell gondolatolvasónak lenni, hogy az ember sejtse, mennyi szenvedésen ment keresztül. Az egyetlen, amire mégis jó szívvel gondol vissza, hogy a férjét, Adolf Friedländert a koncentrációs táborban töltött évek alatt ismerte meg. Miután felszabadították őket, az Egyesült Államokba emigráltak, és egészen a férfi 2010-es haláláig ott éltek. Margot csak ezután tért vissza Berlinbe, de ha bárki azt gondolja, hogy a tipikus idős nyugdíjasok életét éli, az téved.
Kamaszokat megszégyenítő energiával kampányol azért, hogy a holokauszt soha ne merülhessen feledésbe. Try to Make a Life for Yourself címmel memoárt adott ki 2008-ban, hogy a mostani generációk számára is eljuttassa az üzenetét. A Schwarzkopf Alapítvánnyal közösen elindította a Margot Friedländer-díjat, amit a zsidógyűlölet ellen küzdő fiatalok számára ítélnek oda minden évben. Sőt, ha alaposabban megnézzük a Vogue címlapján látható fotóját, akkor észrevehető, hogy a Miu Miu kabáton a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendjei is ott díszelegnek. Mindkettőt holokauszt-edukációs munkájáért kapta, és elképesztően büszke rájuk.
Legféltettebb kincse azonban mégsem az érdemrendjei közül, hanem édesanyja ékszerei közül került ki – egyetlen borostyán nyaklánc maradt rá emlékként, amit csak fontos alkalmakkor visel.
Szeretettel, Margotól
„Hálás vagyok. Hálás vagyok, hogy sikerült. Azért, hogy teljesíthettem anyám kívánságát. Hogy én alakítottam az életemet” – olvasható a Vogue interjúban. Külön megható, hogy Friedländer kézzel írta a „love” szót a címlapra, sőt, alatta az aláírása is látható.
A címlap időzítése részben azért is annyira megrendítő, mert Németországban polgári zavargások, gazdasági gondok és a nacionalista párt, az AfD népszerűsége az elmúlt hónapokban megugrott. A statisztikák szerint a Hamász Izrael elleni terrortámadása váltotta ki – ez tavaly októberre datálható – az antiszemita támadások növekedését. A Politico tavaly arról adott hírt, hogy 2023-ban, a korábbi évekhez képest több mint 80 százalékkal nőtt a faji vagy vallási megkülönböztetésből származó incidensek száma Németországban.
Noha egy divatmagazinnak nem feladata, hogy újra feltalálja magát, de tény, hogy a világról alkotott elképzelésekről tud egy szélesebb perspektívát közvetíteni. Például azzal, hogy a holokauszt-tagadók, vagy náci szimpatizánsok felé (akik szintén meglehetősen sokan vannak) bemutat egy olyan nőt, aki átélte a borzalmakat.
Margot pedig fáradhatatlanul hirdeti az üzenetét: „Ne azt nézd, mi választ el titeket – mondta a magazin számában. – Arra figyelj, mi köt össze benneteket. Légy ember, légy felelősségteljes. Te viszed tovább a történetemet. Hogy ez soha többé ne forduljon elő.”