„Jó a statisztálás, jól eltelik a napod, fizetnek is érte, a vetélkedőkben meg még tanulsz is”
Castingra járni egyszerre menő és vicces. Kivéve persze, ha a 40 fokos hőségben, futószalagon tolják be az embereket a Brad Pitt által forgatott World War Z című zombifilm szereplőválogatására. Délelőtt tíz körül érkeztem meg az óbudai címre, ahová a castingot kiírták. Már az ajtóban ült két férfi, akik az értetlenül nézőkre azonnal rászóltak, hogy ne tétlenkedjenek, hanem menjenek befelé. Az ajtón belépve két középkorú asszonyra lettem figyelmes, gondoltam, beszélgetek velük egy kicsit, mégiscsak zombitársak leszünk, ha úgy hozza az élet. „Filmforgatáson még nem voltam, tapsolni szoktam járni, meg a Jóban Rosszban sorozatban szerepeltem. Ilyen háttérmozgás, meg betegként feküdtem… Egyáltalán nincs szereplési vágyam, pénzt akarok keresni, egy kis kiegészítést” – mondja az egyik, majd barátnője veszi át a szót: „Én egy hónapja járok castingokra. Már voltam a Széfben tapsolni. Na, az k***a unalmas. Jó a statisztálás, jól eltelik a napod, fizetnek is érte, a vetélkedőkben meg még tanulsz is” – osztotta meg bölcsességét velem a hölgy, aki különböző tippeket is adott, hogy hová menjek legközelebb.
Pár perc múlva az egyik szervező azt kérdezte tőlem, hogy honnan értesültem a válogatásról. „A Facebookról” – válaszoltam. „Akkor te a »Kálmán küldött« csoportba tartozol” – vágta rá. Arra viszont már nem maradt időm, hogy gondolatban megköszönhessem Kálmánnak, hogy hamarosan esetleg Brad Pitt utasításaira ugrálhatok Budapest utcáin, mert máris beküldtek egy terembe. Itt a kezembe nyomtak egy nyomtatványt. „Töltsd ki!” – közölték. Hamar rájöttem, hogy itt nincs helye értetlenségnek. „Ha intenek, hogy balra menj, akkor ne akarj jobbra ülni” – osztott ki egy „Arc”, aki pár perccel később már egy dobogón állva kezdett bele a mondókájába.
„A táncosok lesznek a jó zombik, a katonák az ellenség”
Az „Arc” Rögtön azzal indított, hogy egy nagyjátékfilmre keresnek statisztákat, olyanra, amiben híres emberek is részt vesznek, az ő nevüket azonban nem árulhatja el. Nem mintha akadt volna olyan, aki ne tudná, hogy Angelina Jolie ura forgatja a filmet. Az „Arc” beszéde közben a többiekkel együtt szorgosan töltögettem ki az adatlapot: neve, kora, súly, magassága, feje, nyaka, konfekciója, cipője. „Nem baj, ha a nyakat meg a fejet nem tudjátok, a ruhások majd lemérnek benneteket, ha szükség lesz rá” – mondta hangosan az Arc. Eddig minden rendben is volt, valami ilyesmire számítottam. Ezután az alábbi kategóriák közül kellett beikszelni azt, amihez értek: katonai ismeret, tánctudás, mozgásismeret és a vasipari múlt. „A vasipart ne kérdezzétek, fogalmam sincs, ez miért kell. Ami viszont fontos: A táncosokból választják majd ki a jó zombikat, a katonákból pedig az ellenséget. A nyelvismeret is fontos! Előny, ha beszéltek valamilyen szláv nyelvet, a film ugyanis Oroszországban játszódik” – adta ki a számomra kincset érő információkat a dobogón álló hangos férfi.
„Éjszakai munka lesz, hosszú forgatásokkal”
Nem szegte kedvem, hogy nem tudom a fejméretemet, vasgyárban nem dolgoztam soha, táncolni pedig maximum a Szigeten szoktam. Biztosra vettem: engem ide beválogatnak! Mielőtt tovább álmodoztam volna arról, hogyan fogom táncoló zombiként megmenteni a világot, az Arc ismét monológot intézett hozzánk. „Éjszakai forgatásokra számítsatok, késő délutántól reggelig. A munka akár a 12 órát is meghaladhatja majd, ezt túlórában honorálják.” Hogy mennyi az annyi, azt már egy mellettem ülő piercinges fiútól tudom meg, aki régi motorosnak számít a válogatásra járók között. „Forgattam már a Hídembertől kezdve mindent. Gyerektől öregig mindenkit keresnek ide. Nem tudom, mennyit fizet, de általában hétezret adnak egy napra. Röhögés az egész, csak mászkálni kell, semmi különös” – avatott be a szakmai titkokba. Nem is rossz mellékállás ez a „statisztáskodás”.
„Izgalmas dolog ez, de nem Brad Pitt miatt jöttem”
Sok időm nem volt azon elmélkedni, hogy mit vennék az éjszakai műszakos pluszbevételemből, mert hirtelen felállított minket az Arc, és megkért, hogy birkasorban induljunk el egy folyosón. Jeleztem neki, hogy még nem töltöttem ki a papíromat, de rám szólt, hogy akkor is menjek, majd útközben bevésem még, amit kell. A folyosón aztán Kálmánunk Facebook-csoportjának tagjait egyesével küldték be egy szobába. Az ajtónálló morcos ember utasítást adott, hogy a táskámat meg a fülhallgatómat tegyem le az asztalra, és máris állhatok a fényképész elé. „Vonal mögé állni, mell alá, majd mellkashoz emeld a sorszámát, köszönöm, nézz rám, jöhet a következő” – hadarta az alkalmi fotós. Nagyjából fél percig tartott a szereplőválogatás érdemi része, és már mehettem is kifelé. Azt még elmondták, hogy szeptember 15-én telefonon értesítenek és ha szerencsés vagyok, akkor egy hónapon át lehetek Brad Pitt zombija. Kifelé menet egy csillogó szemű fiúval találkoztam az ajtónál. Kérdeztem tőle, minek jött ide? „Kíváncsiságból. Még egyetemre járok, sosem voltam ilyenen. Brad Pitt azonban nem izgat” – vágja rá.