„Szinte csak hétvégente ittam, de akkor annyit, hogy másnap arra sem emlékeztem, hogy egyáltalán buli volt, és utólag visszagondolva ez borzasztó, hisz az ember azért bulizik, hogy jól érezze magát, ha nem is emlékszik rá, akkor ott már nagy a baj. (…) Elhatározás kérdése volt végül, mert amikor eldöntöttem, onnantól nem ittam többet. A páromat, Vivient három éve ismertem meg, ő kapott a piás időszakból is azért rendesen, de végig türelmes volt velem, talán ennek is köszönhető, hogy külső segítség nélkül túljutottam ezen is”