Ó, azok a 80-as évek, amikor olyan akcióhősökért izgulhattunk a mozikban, mint a New York-i rendőr, aki utál repülni; az 1930-as években élő, egyetemi oktató; a mentálisan sérült vietnami veterán; vagy az osztrák akcentussal beszélő, amerikai katona. Úgy tartják, hogy Hollywood ebben az évtizedben termelte ki a legemlékezetesebb akcióhősöket, akikre még most, 40 évvel később is mindenki emlékszik, és akik megőszülve is képesek megtölteni egy mozit.
Amikor a tekinteteddel is megijednek a gonoszok
Mert mégis mi mással lehetett volna eladni egy akcióhőst akkoriban, ha nem a humorral, a bicepsszel, vagy egy szigorú nézésű taekwondo bajnokkal? Chuck Norris mestere az említett harcművészetnek. Mondjuk az 1986-os Delta Force filmet nézve a fapados moziban, mégsem a rúgásai miatt esett ki a kukorica a szánkból, hanem azért, ahogy kommandós Chuck a motorjára szerelt gépfegyverekkel gyilkolászta le az ellenséget. Aztán egy csillagos ötös kötélmászást bemutatva, felmászott a felszálló repülőre.
Mégis mit tehetett volna Chuck? Akkoriban még nem voltak okostelefonok, internet, meg olyan karóra, ami megrázza a csuklód, ha 20 percig a kanapén tespedsz. Chucknak csak az izmai voltak, a szúrós nézése, meg sajátos gyilkolási technikája. Mégis megtöltötte a mozikat. Az más kérdés, hogy ma mennyien vennének jegyet egy ilyen filmre, de a mémekből is látszik, hogy valami egyedit sikerült kihoznia magából.
A világ egyik legjobb akciófilmjét forgatta, mégis kokainmámorban úszott
Bár a harcművész akcióhősöket felvonultató kasszasikerek ma már teljesen eltűntek a mozik és a streamszolgáltatók felhozatalából, a 80-as években tele volt velük a széles vászon. Pedig Jean-Claude Van Damme egy raklap emlékezetes pillanatot hagyott az utókorra: például, amikor a Véres játékban megvakulva legyőzte a halálosan félelmetes kihívóját, vagy amikor a Vérbosszú Bangkokban című filmben merev részegre itta magát a mesterével, aztán izomvillantós trikóban táncolva verte szét a helyi bár törzsközönségét is.
Csupa erőből és csupa izomból nem volt hiány. Arnold Schwarzenegger az 1987-es Predatorban, és Sylvester Stallone a 82-es Rambóban. Érdekesség, hogy mind Van Damme, mind pedig Schwarzenegger a profi sport világából nyergelt át a filmezésre. Azt már csak évtizedekkel később árulta el Van Damme, hogy mennyi kokaint használt, hogy minden forgatáson topon tudjon lenni, és viselkedése miatt 15 évig volt feketelistán Hollywoodban. A karrierje elején Chuck Norris protezsálta be egy forgatásra, az újrakezdésben már Stallone segített neki és kezeskedett érte.
Okoskák és rosszfiúk
Ma már a legtöbb akcióhős egyben rosszfiú is, ennek az alapjait is a 80-as években tették le.
A sokak által kedvelt Halálos fegyver-filmek első részét 1987-ben, vagyis 34 éve mutatták be. A felesége halálát gyászoló, életunt, aranyszívű, antihős zsaru, vagyis Martin Riggs (Mel Gibson) azonnal a nők és a férfiak kedvence lett. Amolyan 80-as évekbeli öntörvényű, városi cowboy volt, aki egy mocskos lakókocsiban élt, egyik cigiről a másikra gyújtott és állandóan ugratta a társát (Danny Glover).
Nagyon hasonló karakter volt a Die Hard első részében (1988) John McClane (Bruce Willis), akinek egy öngyújtó, egy összekoszolható fehér trikó, és a két ökle elég volt ahhoz, hogy a New Yorkot fenyegető, gazfickó terroristákat kicsinálja.
Mindenképpen ide tartozik az ostorcsattogtató régész is, aki világjáró kalandjai során legyőzte a nácikat, megmentette a lányokat, na meg a világot is. Indiana Jones fegyvere az éles esze volt, és ilyen akcióhősökkel nem igazán találkozhatunk ma már, száműzték őket az Agymenőkhöz hasonló vígjátéksorozatokba.
Szuperhősök, akik az előnyökre változtak
A csúf igazság az, hogy ma már nem az akcióhősök, hanem a szuperhősök uralják a mozikat. Van Vasemberünk, Thorunk, Amerika kapitányunk és Pókemberünk is, hogy csak a Marvel-univerzumot említsük. Persze ne gondolja senki, hogy a múltban ne lettek volna olyan szuperképességgel bíró hősök, akik aztán megmentik a világot. Voltak, csak kisebb volt az ingerküszöb, és nem volt ennyi speciális effekt sem. Így pedig nyilván senki nem emlékszik arra, hogy Hulk már 1978-ban is megpróbált némi szimpátiát kicsalni a nézőkből, igaz az is, hogy az öt évig futó tévésorozatban elég volt kigyúrnia magát a színésznek, kapott némi zöld temperát a bodyra, és megszaggatott rövidnadrágban rohangált Los Angeles utcáin.
A hihetetlen Hulk, 1978 (Fotó: Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP)
Kirk Alyn mint Superman (Fotó: George Rinhart/Corbis via Getty Images)
Peter Hooten Dr. Strange szerepében, 1978 (Fotó: CBS via Getty Images)
1948-ban húzta magára Superman nagyon kezdetleges jelmezét Kirk Alyn. Mai szemmel nézve a köpenyből, csizmából, és tornadresszre hajazó kezes-lábasból álló szettben inkább hasonlít a karakter egy jóllakott testnevelő tanárra a farsangi buliban, mint a szuperhősre, akire rábíznánk a világ sorsát.
A szuperhősök határozottan előnyökre fejlődtek az elmúlt évtizedekben, na meg persze a technika is. Már annak idején is nehéz volt komolyan venni olyan karaktereket, mint az 1978-as Doctor Strange volt, aki 10 kiló arany nyakláncot hordott a nyakában, és egy varázslatos üveggömb segítségével utazott az időben. Tette mindezt egy tűzpiros kordbársony gatyában.
Hősnők
Ha valaki rákeres minden idők leg-leg-leg akcióhőseire, akkor számos lista első 10 helyezettje között találhat női karaktereket. Helyes, helyes! Mi sem feledkeztünk el rólunk, kezdjük is mindjárt Ellen Ripley hadnaggyal, akit Sigourney Weaver alakított az 1979-es, A nyolcadik utas: a Halál moziban. Valamennyi kritikus úgy tartja, hogy az őt követő női akcióhősök mind tartoznak valamennyire Weavernek, mert ő alapozta meg a nők helyét a férfias, világmegmentő mozikban.
Kinek, köszönhetjük, hogy a fénymásolók nem pusztították el a világot 1991-ben? Sarah Connornak, vagyis Linda Hamiltonnak. Érdekesség, hogy az ő akcióhős szettje is egy fehér trikóból és farmerből állt, csakúgy, mint a férfi társaké.
Sigourney Weaver és Linda Hamilton (Fotó: AFP)
Sem Ripley-nek, sem Sarah Connornak nem voltak szuperképességeik, az ő fegyverük a túléléshez való ragaszkodás és az elszánt harc volt. Egyfajta ősi erő. Az pedig végtelenül szomorú, hogy a 2000-es évek közepén, a női hősöknek elég volt szépnek és egykori modellnek lenni, gondoljunk csak a Transformers-filmekre.
A 80-as évek akcióhőseinek az ereje éppen a hétköznapiasságukban volt. Most viszont ugyanezek a karakterek már repülő autókkal, talpig felfegyverkezve, trendi ruhában akarják megmenteni a világot. Az izgalmas akciójelenetek többnyire filmes trükkökre korlátozódnak, a humorra, és a párbeszédekre pedig egyre kevesebb energiát fordítanak. Éppen ezért lehetünk hálásak a Mission Impossible-filmeknek, ahol még a régi hangulatból is kapunk valamit és látványos menekülésekből sincs hiány.
Régen minden jobb volt:
- Az okostelefonok előtt a sztárok még sokkal vadabbul buliztak
- Hová tűntek Hollywood régi vágású úriemberei?