Pásztor Anna: „A hírnév nevetséges Magyarországon”

Pásztor Anna élvezi a rockeréletet, a koncerteken nagyon él, viszont jól elvan a saját világában, és fontosnak tartja, hogy mindenki megtanuljon magából töltekezni. Nemrégiben az Erősebb Igen című műsorban tabuk nélkül mesélt személyes indíttatásairól, az élet nagy leckéiről, a hírnévről, az elengedésről, valamint a női és a férfi energiák találkozásáról.

Anna szerint mindannyian tele vagyunk nőies és férfias jellemvonásokkal, amelyek kölcsönösen kiegészítik egymást és ezek miatt alkotunk már önmagunkban is egy egységet. Úgy véli, hogy az élet nagy tragédiája, hogy folyton-folyvást a másik felünket keressük, akitől majd vélhetően teljessé válunk és nem vesszük észre, hogy magunkban kell keresni a megoldást.

 „Te vagy saját magad lelki társa. Amikor azt megtaláltad, onnantól kezdve már bárkivel elvagy, vagy egyedül is. Amikor egész vagy, onnantól kezdve jön az az ember, akivel szívesen vagy valameddig, amíg energiák adódnak, vagy az életetek végig” – mondta Pásztor Anna Liebhaber Juditnak. Az énekesnő nem tartja magát nehéz esetnek, szerint rettenetesen könnyű vele élni, nem kiszámíthatatlan és egyáltalán nem igényel folytonos figyelmet.

„Én egy szobanövény vagyok. Összefogom a hajamat, vagy egy darab mackónadrágom, amit nagyon szeretek, egy XXL-es pulcsim, felveszem és velem nem muszáj lenni. Ha én együtt vagyok valakivel, és ő a szoba egyik végében videojátékozni akar reggeltől estig, akkor tökre örülök, hogy nekem mindig van egy könyvem, mindig van egy filmem, mindig van egy főznivalóm. Ha tényleg akar jönni, akkor meg elteszem ezeket. Nálam nyugi van, szeretek nyugodt lenni. Szeretek nyugtalan is lenni, de annak megvan a fóruma.”

Az énekesnő azok közé tartozik, akik a világjárvány miatt elveszítették az állásukat, mégis pozitívan tekint a jövőre. A zenekar volt az ő „Ferrarija”, amit bizonytalan időre elvett tőle a koronavírus, de megtanult „biciklivel járni”, hiszen megannyi új dologba fogott bele az elmúlt évben. Úgy véli, hogy most, hogy nap mint nap szembesülünk azzal, hogy az élet véges, a járvány lecsengése után végre megtanulunk igazán élni.

„Oké, két éve ülök itthon, két éve félek a Covidtól, két éve félek a haláltól, én most ott kimegyek oda és csinálok valamit, ami nem a félelem. Ha meghalok, meghalok, ha nem, nem, de legalább csináltam valamit. És így kéne élni az elejétől fogva, mert a halál minden percben ott van és lehet mondja: gyere jössz. Csak ezt elfelejtettük, ezért nem éltük meg a perceinket” – mondta a műsorban.

Az énekesnő az utóbbi időszakban kizárólag televíziós szereplésekből élt, amit bár nagyon élvezett, mégsem fontos számára a hírnév, amit a műsorok által kapott. Sőt, elfogadná, ha 5-10 év múlva már nem lenne a médiában. Sokkal inkább az számít neki, hogy szereplései által – legyen az tánc, éneklés, vagy akár főzés – a szeretetet, az igazságot és a szabadságot közvetítse az emberek számára.

„A hírnév nevetséges Magyarországon. Mindig mondják, hogy művésznő. Milyen művésznő? Törőcsik Mari a művésznő. Én egy punk-rock énekesnő vagyok, aki örül, ha tud énekelni, táncolni meg főzni (…) Kicsi majmocskák vagyunk mi a televízióban, akik örömmel ugrálnak mert olyanok. Gyereklelkű majmocskák (…) Mindent lehet velük csinálni és még örülnek is” – fejtette ki véleményét Liebhaber Juditnak. Hozzátette: Nagyon megtisztelő, amikor öreg nénik fogdossák a kezét és szeretettel beszélnek hozzá. „Édes cicám, amikor táncoltál, olyan volt, mintha a fiatalságomat látnám – mondják, és na az valami! Akkor jó, hogy felkeltem és gyakoroltam. Akkor úgy érzem, hogy van értékem.”

Nem csak Pásztor Anna mesélt: 

• Pataki Ági: „Azt hittem, az anyaság nehezebb, de lehet, hogy csak a férjem tette könnyebbé”
• Dobó Kata: „Sajnálom, hogy Andy nem látja már azt az időszakot, amikor elhiszem, hogy valamit tudok”
• Liebhaber Judit: „A szüleim ötlete volt a modellkedés, ők indítottak el a pályán”