Hatalmasat fordult az elmúlt évben Lengyel Tamás élete. 11 hónappal ezelőtt megszületett a fia, és egy új, egyszemélyes darab próbáiba vágott bele. A Kitolás bemutatója november 25-én lesz, így a friss apuka mostanában igyekszik mindenhol helytállni. A Reggeli Mannában elárulta, ő maga milyen tanácsokat kapott, mielőtt megszületett a gyermeke.
„Mindenki azt mondta, hogy nem fogunk tudni aludni, előre aludjuk ki magunkat, ez volt az általános érvényű jó tanács. Valójában nagyon nagy szerencsénk van, Vince egyáltalán nem problémás gyerek, egyszer kel éjjel, aztán alszik fél 8-ig. Majd meglátjuk, a következőnél mi lesz a helyzet, de gondolom, ha egyszer ad a sors, máskor elvesz, úgyhogy készülünk arra, hogy a másodiknál nehéz lesz”– kezdte a színész, aki a műsorvezetők kérdésére a jövőre vonatkozóan is tett egy bejelentést.
Lengyel Tamás (Fotó: Smagpictures)
„Egészen biztosak vagyunk benne, hogy szeretnénk még egy gyereket – mondta Tamás, aki elárulta azt is, hogy mi az, amire nem lehet előre felkészülni. – A kötődésre és az érzelmek minőségére, a felfokozott szerelemre nem lehet felkészülni. Fantasztikus érzés, teljesen kész vagyok tőle, odavagyok. Tegnap este játszottunk a játszószőnyegén, és Vince odabújt hozzám… elolvadtam” – mesélte az édesapa.
Az említett, Kitolás című darabot Szily László azonos című regénye alapján Horváth János Antal írta és rendezte, és Lengyel Tamás saját élményei is megjelennek benne. „Vince az első estén megállíthatatlanul sírt, nem tudtuk, miért, bepánikoltunk mind a ketten, nem tudtunk kihez fordulni, felhívtuk a barátainkat, ha volt gyerekük, ha nem, meg a gyermekorvost, a védőnőt. A végén kiderült, hogy valószínűleg éhes a gyerek, és miután evett, rögtön elaludt, mert hiába evett előtte, hiába magától hagyta abba, éhes maradt, mert egy gyereket nem lehet túletetni. Szóval voltak kemény időszakok, ebből rengeteg van, amit el lehet mesélni egy ilyen előadásban, egy ilyen személyes vallomásban: legyen az a névválasztás, baba neme parti, hogy mi történik a szülőszobán, vagy hogyan választ az ember babakocsit. Annyi élmény van, és dolgok, amikről lehet beszélni” – magyarázta Lengyel Tamás, aki többek között ezekről is mesél egyszemélyes darabjában, ami szakmailag hatalmas kihívást jelent számára.
„Ez egy nosztalgikus visszatekintés, de vannak benne valóban informatív dolgok is, beszélek benne például magáról a szülésről is… Mindenkinek szól, aki egy egyes szám első személyű színházi élményt szeretne, és szeretne nevetni ezeken a személyes élményeken. Annyira derűs és szórakoztató a szöveg, hogy egy embergyűlölő is egyszer csak emberszerető lesz tőle – mesélte a színész, majd hozzátette: – Hetvenöt percig egyedül állni a színpadon és mesélni, az sokkal merészebb és nehezebb feladat, mint amire számítottam… Nem csináltam még ilyen nehézségű és mélységű munkát.”