Igazán kalandos út vezetett Sváby Andrásnak a médiáig, vagyis addig, amíg megvetette a lábát a rádiózás, majd a televíziós világában.
„Mindig irigyeltem azokat a gimis osztálytársaimat, akik az első évtől az utolsóig pontosan tudták, hogy mivel szeretnének foglalkozni. Én nem tudtam, hogy mi akarok lenni, ezért a gimis éveim kicsit gyötrelmesek voltak. Persze otthon se örültek ennek, pláne akkor nem, amikor a gimnázium után eldöntöttem, hogy nem folytatom azonnal valamelyik felsőoktatási intézményben” – mondta a Sláger FM-en Sváby András, aki kisiskolásként szórakozott típus volt.
Fotó: TV2
„Mindig hangadó voltam az osztályban, nem voltam jó tanuló, de csapnivaló sem. A tanárok vagy kedveltek vagy egyáltalán nem foglalkoztak velem. Ez azért is volt, mert tudtam ablakon kibámuló típus is lenni, olyan, akinek ha egy légy szállt a füzetére, elkalandoztam. Képtelen voltam a hosszas összpontosításra” – idézte fel a múltat a televíziós szakember, aki ma már sejti, hogy mi állhat fókuszálási nehézsége hátterében.
„A mai napig így van ez, ha benne vagyok egy beszélgetésben, el tudok kalandozni és máshol is ott lenni fejben. Ez kiül az arcomra is, ilyenkor meg is szokták kérdezni, hogy ’te nem figyelsz?’. Pedig figyelek, csak a magam módján. Egészen addig nem tudtam, hogy mi lehet ez, amíg Tomi fiam fel nem íratott egy hírlevélre, amely az ADHD tüneteivel foglalkozik. Nemhogy magamra ismertem, hanem 99%-ban azonosulni tudtam azzal, amit ennek a betegségnek a kapcsán írnak. Ez egy nagyon érdekes dolog, a mai napig próbálok tenni azért, hogy fókuszáltabb legyek, de ez sok nehézséget okoz” – árulta el a Sláger FM-en Sváby András.