„Amit a VV-ben látunk, az ott van a valóságban és a kapcsolatokban is” – Puskás-Dallos Petivel beszélgettünk

Hogy ünnepled a születésnapodat?

Nagy bulit csapunk a barátaimmal. Az elmúlt hat évben – kivéve, amikor Covid volt – most van az, hogy nem az X-Faktor alatt történik mindez, úgyhogy most nagy örömmel tölt el, hogy akkor tarthatom meg, amikor valóban a születésnapom van.

Milyen érzés visszatekinteni a karriered kezdetére? Ott vagy most, ahova akkor el szerettél volna jutni?

A tervem ez volt, éppen úgy képzeltem el magam, ahogy most vagyok. Amikor elindultam a Megasztárban, majd találkoztam Novák Péterrel és Till Attilával, akkor megfogalmaztam magamban, hogy valami ilyesmi szeretnék lenni. Egy közszereplő, aki ott van a színházban, a zenében, aki több szerepben helytáll. Az volt az elképzelésem, hogy a saját márkámat, amire ma már a brand a trendi szó, felépítsem.

Nyilván párszor eltértem ettől, de még többször visszataláltam. Büszke vagyok arra, hogy elmondhatom, az elmúlt években sok mindent megvalósítottam, amit korábban elképzeltem.

Mi a siker kulcsa?

Amikor megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, akkor feltalálónak szoktam magam hívni, mert sok helyzetben feltaláltam magam, hogy miben tudok jól teljesíteni vagy hogyan tudnék megújulni. Nagyon fontos, hogy jó helyzetfelismerő képességem volt mindig is. Amikor nyolcadikként kiestem a Megasztárból, a többiek még két hónapig versenyeztek, én addig gyorsan vettem egy zongorát és elkezdtem dalokat írni, hogy mindenkivel szemben én hozzam ki elsőnek a saját dalaimat. Felismertem a helyzeteket és mindig, mindenben a fejlődési lehetőséget láttam, tanulni akartam, ellesni a nagyoktól, hogyan lehet azt jól csinálni.

Hogy jött a többi?

Akkoriban felfigyeltem a tévés arcokra, és elkezdtem castingokra járni színházba, sorozatokba, filmekbe. Amikor azt éreztem, hogy ebben lehet több, akkor csináltam egy saját gyártócéget. Majd észrevettem, hogy a zene is átalakul, akkor azt gondoltam, eljött az ideje, hogy lenullázzak mindent az addigi zenei karrieremben, újraépítsem magam és megalapítsam a The Bieberst. A műsorvezetés is olyan volt, aminél éreztem, érdemes bele energiát fektetni, mert akkor lehet, hogy ebben a szerepben is számítanának rám.

Mi volt a küldetésed műsorvezetőként?

Amikor átvettem a ValóVilágot, vagy a Celeb vagyok, ments ki innen!-t, azon gondolkoztam, mi az, amiben én meg tudnám változtatni a műsort, amiben más lennék, mint az elődeim. Mi az, amivel Puskás Petissé tudok tenni olyan formátumokat, amik 10 vagy akár 20 éve sikeresek.

Hogy érzed magad ebben a szerepben?

Nagyon szeretem, ugyanis a ValóVilág egy nagyon klassz szakmai terep számomra. Az első évben bele kellett tanulnom a műsorba és a műsorvezetésbe is, hogy mit hogyan kell csinálni, mire kell készülni, hogyan kell átállítani az agyamat, hiszen teljesen más, mint a színészet. Itt sokkal több improvizációs lehetőség van. Egyszerre köt a formátum, miközben a saját személyiségedet is bele kell vinni és új ízt adni a műsornak, hogy valami más legyél. Nagyon élvezem a ValóVilágot és közben engem is alakítanak az évadok. Imádok rajta dolgozni, és a feleségem, Bogi mindig megjegyzi, hogy milyen fesztelenül és jókedvűen tudom csinálni, és ez azért van, mert tényleg élvezem. Ehhez kell az is, hogy az RTL szerkesztőitől szabad kezet kaptam és megbíztak bennem.

Mit gondolsz, mennyire más a mostani ValóVilág, mint az előző évadok voltak?

A ValóVilág mindig is egy könnyed műfaj volt. 

Engem is sokszor meglep, ami történik, de nem véletlenül elemzik generációkutatók azt, hogy a Z és az Y generáció már egészen más, mint amihez mi hozzá vagyunk szokva. Másképp kommunikálnak, ez látszik akkor is, ha csak a social média felületeket nézzük. A közbeszéd is hova fajult: amikor érdemkeresztes emberek „lecsöveseznek” diákokat és diákok szintén hasonló hangnemben illetnek felnőtt embereket. Miért lepődünk meg, hogy ezek a fiatalok, akik nem egyetemi professzorok, azt gondolják, hogy lehet így beszélni, hogy lehet ennyire normák nélkül élni az életünket. Hiszen ugyanezt a példát látják olyanoktól is, akiket szeretnek és akikre felnéznek. Ha például a TikTok-ot végig pörgetjük, ott is sok szürreális dolgot láthatunk, amik igencsak nagy népszerűségnek örvendenek. Szóval a ValóVilág csak annyit változott, mint a világ.

Szerinted ezt befolyásolja az, hogy manapság milyen könnyen nyilvánítanak – és sokszor gátlástalanul – véleményt az emberek az interneten?

Ez volt az első év az X-Faktorban, amikor úgy éreztem, hozzászoktam már ehhez a fajta véleménynyilvánításhoz, de így is elborzaszt, ahogy az emberek beszélnek a közösségi oldalak kommentszekciójában. Nem fogják fel, hogy a versenyzők többsége tizenéves gyerek, és nem lehet velük így beszélni. Bele sem gondolnak, hogy érzékeny, fiatal emberekről van szó, akik ezt általában a lelkükre veszik. Épp ezért mentorként mindig is feladatomnak éreztem, hogy ezekről is beszéljünk és segítsek nekik feldolgozni és kezelni ezeket.

Talán azért, mert ilyen formában arc és név nélkül is kinyilváníthatják a véleményüket.

Az a szomorú, hogy már névvel is arccal is megteszik és van, hogy iszonyatosan beszélnek egymással. Ez az, amit láthatunk a ValóVilágban, hogy ez már nem csak a közösségi oldalakon történik, hanem ott van a valóságban és az egymás közötti kapcsolatokban is, ez a fajta viselkedés a konfliktuskezelés teljes hiánya. Miközben, milyen érdekes, hogy a ValóVilágban kulcsmondat az, hogy „én őszinte vagyok”. Most is gyakorlatilag minden szereplő az őszinteségét emeli ki és azt tartja erényének, de összekeverik az agresszív fellépést az őszinteséggel. Pedig egy konfliktusban ledominálni a másikat nem azt jelenti, hogy valaki őszinte.

Műsorvezetés, zene és színészet – melyikben érzed magad a legotthonosabban?

Nehéz külön kiemelni egyet, ugyanis szeretek bemenni a színházba, a forgatásra, szeretek a zenekarral együtt lenni, mivel közösségi ember vagyok és élvezem, amikor olyanokkal dolgozom együtt, akikkel magát a folyamatot is izgalmas megélni. Jó érzés, hogy sokan hallgatnak a tanácsaimra, figyelnek, bevonnak akár a szerkesztésbe, színházi életbe is. Ez motivál és azt hiszem, mindenhol otthonosan érzem magam és mindenhol tudok teljesíteni. Ehhez kellett az is, hogy már nem huszonéves vagyok, akinek fontosabb a bulizás, hanem mindenhova felkészülten érkezek, és tisztában vagyok vele, hogy mi a feladatom.

Hogyan kapcsolod át az agyad egy-egy szerep között?

Már hozzászoktam, hogy ha elindul egy kamera, akkor tudom, mi a dolgom és átkapcsol az agyam egy intenzívebb, feszesebb állapotba. Megtanultam, hol, mire kell figyelni. Hol, melyik formámat kell hozni. Például műsorvezetőként az a legfontosabb, hogy laza legyek és ne görcsöljek rá, színészként pedig koncentrálnom kell és nem szabad semmi másra figyelnem, csak a partneremre. A zenélés és a koncert egy teljesen más típusú felszabadult energia, ahol ez az erő szinte ledózerolja az embereket (nevet).

Mivel kapcsolódsz ki ennyi munka mellett?

Az az igazi kikapcsolódás, ha a családommal vagy a barátaimmal vagyok. Heti ötször-hatszor járok edzeni, oda is főként a barátaimmal megyek. Valamint, amikor Bogival és a kutyámmal csak itthon vagyunk pihenünk, olvasunk, filmet nézünk.

Hogy áll a munka az egyesületeidnél?

A Woodapest Egyesület keretein belül fákat ültetünk, ami mondhatom, nagyon sikeres projektté nőtte ki magát az elmúlt években, ugyanis rengeteg fát ültettünk el civilek és nagy cégek, vállalatok segítségével. A másik a Füri Zenetér Egyesület, ami most kicsit háttérbe szorult a Covid miatt: ennek a fő profilja, hogy ingyenes kórusfoglalkozást tartunk gyerekeknek, emellett segítjük a hátrányos helyzetű fiatalokat sporteszközökkel és hangszerekkel. Jelenleg keressük az új helyszínünket és újraformáljuk a közösségünket.

Mi a terved, hol szeretnél lenni 40 évesen?

Vannak terveim, de mindegyik kapcsolódik a jelenlegi munkásságaimhoz. Szeretném, ha a zenekarom élne és visszatalálna a 2019-es állapotához vagy túl is nőné azt. A tévézésnél pedig nagy vágyam, hogy saját tartalmakat gyártsak, hogy azon a téren is elkezdjem a saját brandemet építeni.