„Itt semminek sincs következménye, illetve mindennek következménye van” – Tenki Réka, Lovas Rozi és Trill Beatrix túlhajszoltságról, sportról és váratlan helyzetekről

TóCsa | 2024. November 20.
Ketten közülük Magyarország legelfoglaltabb színésznői, a harmadik pedig hamarosan az lesz. Tenki Réka, Lovas Rozi és Trill Beatrix a Futni mentemben először játszottak együtt, és egyből testvéreket alakítottak. A társaságukban azonnal feltűnik, hogy tényleg olyan közvetlenek egymással, mintha testvérek lennének. Problémák, örömök és vágyak egy jókedvű beszélgetésben.

Ismertétek egymást a Futni mentem előtti időkből?

Lovas Rozi: Nekem Rékáról az első emlékem, hogy szerepelt az unokatestvérem, Nagy Dini kisfilmjében. Megmaradt bennem az arcod, és az, hogy pisilsz egy híd alatt. Jah, és Papp Zsuzsi, a Radnóti művészeti titkára mindig azzal szívatott, hogy majd hívjuk a Tenki Rékát. (nevet) De emlékszem arra is, amikor a POSZT-on megosztott díjat kaptunk, és közben csak egy szobruk volt.

Tenki Réka: Én egyszer megkaptam, hogy „Réka, nagyon jó vagy, de ismered a Lovas Rozit?” Mondom, nem. „Na, majd nézd meg!”

Lovas Rozi: Látod, ez a különbség a kaposvári és a pesti színműn végzettek között. Mi ismertük a pestieket, minket meg itt nem ismertek.

Trill Beatrix: Kaposváron eseményszámba ment, ha valaki közülünk a médiában szerepelt, és amikor megláttunk róla ott egy fotót, felkiáltottunk, hogy „Úristen, ott a Lovas Roziról egy kép!” Be is raktuk valamelyik jelenetbe.

Tenki Réka: Beával egyébként a filmen találkoztunk először.

Trill Beatrix: És azóta utáljuk egymást. (nevetés)

Tenki Réka, Lovas Rozi, Trill Beatrix (fotó: Neményi Márton)

Ezek szerint a Futni mentem előtt nem voltatok barátnők?

Tenki Réka: Barátnők most sem vagyunk. (dől az asztal a röhögéstől)

Tenki Réka: Mindkettőjüket nagyon bírom, de csak a filmen találkoztunk. Ezért is jók a forgatások: összekerülsz olyanokkal, akikkel máskor sosem.

A rendezőtöknek, Herendi Gábornak még a leggyengébben muzsikáló filmje, a Lora is hozott 100 ezer nézőt. Igazi filmes bukása még sosem volt.

Tenki Réka: Hát, itt az esély!

(újabb nagy nevetés az asztalnál)

Most, hogy már dolgoztatok vele: mi lehet a titka?

Lovas Rozi: Jó sztorikat választ, és nagyon szereti a színészeit.

Trill Beatrix: Bízik a színészeiben. Ez abból is látszik, hogy az instrukcióiban nagyon nagy szabadságot ad nekünk. Ha van mondjuk egy szövegmódosítási ötletünk, azt mindig meghallgatja.

Tenki Réka: Tudja, érzi, hogy mi kell az embereknek, ha moziba mennek. Van érzéke ahhoz, hogy úgy rakjon össze egy filmet, hogy az minden réteg számára izgalmas legyen.

Hogy álltok a sportoláshoz?

Tenki Réka: Olimpikonok vagyunk. (nevetés)

Lovas Rozi: Nekem nagyon fontos, szerves része az életemnek. Ebben biztos közrejátszik, hogy ebben nevelkedtem, mivel versenyszerűen teniszeztem. A sportolás nekem feltöltődés. Egy jó elfoglaltság, ami felszabadítja az idegrendszeremet, amit nagyon sokat használok. Engem nagyon tud motiválni.

Trill Beatrix: Engem nem. Az én életemnek nem szerves része. A forgatás előtt felkészítettek minket, így a futás egy időre rendszeressé vált a napjaimban, sőt még a forgatás végeztével is futottam pár hétig, de ennek azóta vége. Kicsit azért sajnálom, hogy elengedtem, mert annyira nehéz rávenni magát az embernek. Elindulni mindig rossz, de amikor jössz hazafelé a futásból, az egy tök jó érzés. Bevallom, ilyen szempontból nagyon lusta vagyok, de próbálok ezen változtatni.

Tenki Réka: Nekem a sport énidő. Amit erre szánok, az csak az enyém. Ráadásul van eredménye. Érzed a mindennapokban, a közérzetedben, a testedben… Nagyon szeretem, hogy a mozgás alatt egyedül lehetek.

Fotó: Neményi Márton

A külsőtök, a megjelenésetek, a testetek színészként is fontos, mondhatni a munkaeszközötök. Éreztek külső nyomást, hogy mindig jól kell kinéznetek?

Tenki Réka: Nem a külső nyomás miatt sportolok, hanem magamért csinálom. Ha jön egy olyan munka, amire fizikailag is fel kell készülni, akkor egyértelműen elvárom magamtól, hogy úgy nézzek ki, amit az a munka megkövetel.  De ez magamból indul, nem másokból.

Lovas Rozi: Ez nem nyomás, hanem a munka része. Akkor tudok jól teljesíteni egy szerepben, ha rendben vagyok magammal. Ebbe beletartozik a pszichés jóllét mellett a fizikai is.

A zenészek is átpucolják a hangszereiket, miután játszottak, és vigyáznak rá.

Trill Beatrix: Fontos, hogy testben és lélekben is jól legyünk. Ez a kiindulópont, mert onnan tudjuk magunkat jól használni munkaeszközként. Irigykedve nézem az amerikaiakat, akik az egyik szerepért ledobnak 30 kilót, majd a következő évben egy másikért már óriásira gyúrják magukat, mert mondjuk épp egy bokszolót játszanak.

Lovas Rozi: A magyar színészek jó része vágyna az ilyen jellegű kihívásra, de amikor egyszerre forgatsz és színházban játszol, ez sajnos megvalósíthatatlan. Egyszerűen nincs erre idő.

Tenki Réka: Amerikában jobban elválnak egymástól a színházi- és a filmszínészek. Valljuk be, ők kapnak segítséget az átalakuláshoz és a felkészüléshez.

Trill Beatrix: Meg mondjuk kapnak egy évet felkészülni a szerepre.

Lovas Rozi: Itthon a felkészülési időszakban senki nem fizeti a színészt. És a személyi edzőt vagy a táplálkozási szakembert sem fizeti senki.

Trill Beatrix: Mondjuk a Futni mentemben pont kaptunk edzőt a produkciótól. Udvaros Dorottya az olvasópróbán jelezte, hogy szükség lenne rá. De ez inkább kivétel, nem szabály.

Meg tudtátok már engedni magatoknak azt a luxust, hogy egyszerre csak egy munkára fókuszáljatok hosszabb időn át?

Tenki Réka: Ez ma megélhetési kérdés. A színházi fizetés kevés, de kell ahhoz, hogy legyen egy biztos alapod. Ha meg ehhez érkezik egy film is, az nagyon jó. Egyedül a covid alatt fordult elő, hogy hosszabb ideig kizárólag A döntés című előadására készülhettünk, de az egy kényszerhelyzet volt. Nem tudtunk mást csinálni. Mondjuk ez jó is volt.

Trill Beatrix: Én pont a másik véglet vagyok. Van egy projekt, aztán ha az kifutott, akkor huzamosabb ideig nincs semmi. Mondjuk ez pont most kezd változni azzal, hogy a Loupe Színházi Társulás tagja lettem. Pont a covid alatt diplomáztam. Kijöttem az egyetemről teli friss energiákkal, és hiába kopogtattam, sehová sem kellettem, mert abban a helyzetben a társulatok még a saját színészeiknek sem tudtak munkát adni. Otthon ültem hónapokig és castingokra jártam.

Ha kapsz egy filmet, nem tudod, mikor jön a következő, és meddig kell beosztanod az azért kapott gázsit. Anyagilag teljesen kiszámíthatatlan és rendszertelen így az élet.

Tenki Réka: Amúgy kéne egyszer csinálnunk hármasban valamit.

Trill Beatrix: Mondjuk egy Három nővért? 

Tenki Réka: Inkább valami vicceset.

Forrás: Vertigo Média

Most mindhárman főszerepet játszotok a Futni mentem című filmben, amiről tudjuk, hogy függetlenként, állami finanszírozás nélkül, áron alul készült. Ilyenkor sok a szívesség, alacsonyabbak a gázsik, miközben normális esetben egy filmes főszerepből azért jó lenne megélni fél évig…

Tenki Réka: Én még nem találkoztam olyan filmszereppel, amiből meg lehetne élni fél évig.

Lovas Rozi: Nálunk nem így működik. Ezt a szakmát kizárólag kompromisszumokkal lehet csinálni. Az ember nem döntheti el, hogy akkor most két évig csak film, majd utána színház. Itt semminek sincs következménye, illetve mindennek következménye van. Ismerek olyan színészt, aki azt mondta a színházában, hogy ő most forgat, és egy ideig szeretne csak erre koncentrálni. Mondták neki, hogy viszontlátásra.

Itt nincs ideális állapot, nem nagyon lehet tudatosan foglalkozni a karriereddel, és eszerint választani a munkákat, mert az anyagi része mindenre rányomja a bélyegét. Itt mindenki kapkod, mindenki elvállalja, ami van, mert örül, ha van. Az van a levegőben, hogy örülj, ha van munkád, ne panaszkodjál. Akinek épp van munkája, az meg beledöglik.

Továbbra is játszik a színházában, mert a biztosat nem fogja ott hagyni, és mellette forgat, nyilván az alvásideje meg a magánélete terhére. Idén én már forgattam kevesebb pénzért független filmet, de volt zéró gázsis filmes munkám is. Ezután viszont muszáj valamiből megélni, és bár a színház nagyon rosszul fizet, az legalább fix. Az ember egy kiszolgáltatott körülményrendszerben próbál nagyon ügyes lenni.

Tenki Réka: Itt nem úgy van felépítve a rendszer, hogy nézik azt, hogy eddig miket csináltál, és aztán kipróbálnak valami egészen másban. Ha divatossá válsz, akkor bizonyos szerepekben használnak, mert azt nézik ki belőled. Nem jut idő és tér arra a kreatív kíváncsiságra, hogy a rendezőket érdekelje, mi mindenre vagyunk még képesek.

Trill Beatrix: Azt gondolnád, hogy az egyetemen talán megtanítják nekünk az önmenedzselést, de ez egyáltalán nincs így. Kikerülsz a diplomáddal, és onnantól kezdve oldd meg.  Az a két véglet van, hogy vagy éhen halsz, vagy annyira túlhajtod magad, hogy annak már fizikai tünetei lesznek. Eljöhet a pont, amikor a szervezeted azt mondja, hogy köszi, elég, ennyi volt.

Erről szól a Futni mentem

Vera (Udvaros Dorottya) a férjével (Csuja Imre) közösen teljesít egy bakancslistát. Egyetlen kihívás marad hátra, amikor a férj váratlanul meghal. Az asszony elhatározza, hogy az utolsó kívánságot a lányaival (Lovas Rozi, Tenki Réka, Trill Beatrix) hajtja végre: váltóban lefutják a maratont. Csakhogy egyikük sincs fizikálisan és mentálisan felkészülve a futásra.

A legkisebb testvér, Emma (Trill Beatrix) a munkában és magánéletben sem találja a helyét. A legidősebb, Dorina (Tenki Réka), a család helyett a karrierre koncentrál. A középső, Kata (Lovas Rozi), a két gyerekét neveli, és arra vágyik, hogy hosszú évek után a párja, Ákos (Bányai Kelemen Barna) végre megkérje a kezét. A futáshoz Vera egy edzőt (Ember Márk) kér fel, akivel korábban Emmának volt már egy kutyás kalandja. A karrierista Dorina a szomszéd kislánnyal kerül barátságba, akit egyedül nevel a rendőrezredes Tamás (Csányi Sándor).

Rozi, veled idén történt már valami hasonló.

Lovas Rozi: Az enyém nem specifikus eset, itt mindenki ezt csinálja.

Tenki Réka: Csak te sajnáltatod magad.

(óriási nevetés tör ki)

Fotó: Neményi Márton

Lovas Rozi: Ez sajnos időnként megtörténik az emberekkel. Nemrég láttam, ahogy kollégák posztoltak arról, hogy „12 óra forgatás, öt óra színház és egy óra alvás után így nézünk ki”.

Tenki Réka: Közben meg van gyereked, családod… Néha teljesíthetetlen ezt mind összehangolni.

Lovas Rozi: De magát a munkát élvezed.

Tenki Réka: Ezért csináljuk. Élvezzük a változatosságot, mert minden munka más.

Lovas Rozi: És bármikor besokallhatsz. Én rutinos vagyok, próbáltam úgy élni az életemet, hogy ne legyen baj, mégis megtörtént.

De hiába vagyok felkészült, a rendszer nem véd meg. A színház nincs tekintettel a filmre, a film nincs tekintettel a színházra.

Tök mindegy nekik, van-e alvóidőd, csak legyél ott, amikor szükségük van rád. Hiába tervezel, alakulhat úgy, hogy ezek összecsúsznak.

Tenki Réka: Eredetileg a Futni mentemet márciusban forgattuk volna, amikor épp ráértem, előadásaim is alig voltak. Jött egy hónap csúszás, és pont belecsúszott a próbaidőszakomba, amikor minden nap próbáltam mellette. Képtelenség így tervezni. Áprilistól május nem is tudom hányadikáig nekem teljesen összefolyt minden. Olyan, mintha ez az időszak kimaradt volna az életemből.

A Futni mentem azt is bemutatja, hogy férfiak és nők között sem teljesen egységes a munkamegosztás. Mintha a nőkre nagyobb teher hárulna.

Tenki Réka: Szerintem egy nőnek több fronton kell helytállnia. Egy praktikus példa: ha a gyereked szakadt nadrágban indul el reggel, te attól rosszul leszel. A férjed ugyanezt észre se veszi, vagy ha igen, akkor örül, hogy van a gyereken ruha. Másképpen gondolkodunk bizonyos helyzetekről, sok mindenből tudunk lelki dolgokat csinálni.

Trill Beatrix: Rétegzettebben látjuk a dolgokat, mint egy férfi.

Forrás: Vertigo Média

Tenki Réka: Másik példa. Van egy heti rendszered. Mikor mész a gyerekért, hová viszed, hogyan érsz be a színházba… Előző hétvégén megbeszélitek otthon, hogy ki, mikor, hová, merre. Erre hétfőn háromkor jön az üzenet, hogy akkor hányra megyek és hová? Szóval nem elég a saját rendszeredet fejben tartani, a másikét is kell, miközben te is hatszázfelé figyelsz.

Lovas Rozi: Ahogy benne van a filmben az is, hogy a nőknek olykor a külsejükkel is helyt kell állniuk a munkahelyükön. A karakterem meg arra élő példa, hogy családokban hosszú időn át belenőttünk abba, hogy a nőnek a tűzhelynél a helye a gyerekek mellett, és máig vannak helyzetek, amikor ebből még mindig nehezen tudunk kijönni.

Trill Beatrix: Tök jó, hogy a film – még ha kicsit karikírozott formában is – foglalkozik ilyen kérdésekkel. Fontos, hogy humorral közelíti meg ezeket a helyzeteket. A nézők magukra ismernek ezekben a szituációkban, és a humor miatt sokkal befogadóbbak lesznek. „Ha-ha, az én férjem is ilyen!”

Tenki Réka: Szerintem erről kell szólnia egy közönségfilmnek. Nagyon jó, hogy a vásznon az életünket látjuk viszont, és mindenki bele tudja helyezni magát valahová.

Bár a bemutató 21-én lesz, már volt néhány közönségtalálkozótok. Milyen reakciókkal találkoztatok a nézők részéről?

Trill Beatrix: Ezeken csak én vettem részt, Réka és Rozi nem. Ők elfoglaltak, így engem küldenek mindenhová. (nevetés) Győrben voltam az első közönségtalin, hátra ültem be.

Hallottam, hogy eleinte kuncogtak az emberek, majd később jöttek a nagy hahotázások. Átfutott a fejemben, hogy úristen, ez a siker hangja?

(hatalmas nevetés) Csodás élmény volt. Sokan kérdezték a vetítések után, hogy lesz-e folytatás, ami egy jó jel. Láttam az embereken, hogy szerették a filmet. El szoktuk mondani, hogy ez egy teljesen független film, ezért nagyon fontos, hogy sokan megnézzék, és lehetőleg moziban, ne az nCore-ról letöltve vagy később mondjuk a Netflixen.

Fotó: Neményi Márton

A Futni mentem november 20-tól látható a mozik műsorán.

Exit mobile version