Híres magyar műhelyek nyomában: Ajka

Kisgyörgy Éva, a Travellina blog szerzője | 2013. November 05.
Bevallom, az iskolai gyárlátogatásokból semmi konkrét ismeretre nem emlékszem, csak arra, mennyire örültünk annak, hogy nincs tanítás, és végigvihogtuk, végigcsicseregtük az üzemek körbejárását. Felnőtt fejjel aztán elkezdtem kifejezetten élvezni a gyárlátogatásokat, különösen ha valami szép régi szakmát sikerült megismernem. Az itthoni gyárlátogatások közül kétségkívül az egyik leglátványosabb az Ajka Kristály üzemének bejárása.

A múlt és a jelen varázsa

Mi az, ami elsőre eszünkbe jut róla? Egy már idejétmúlt formavilágú váza? Poharak a nagyszülőknél, melyekhez alig merünk hozzányúlni, nehogy eltörjük? Egy régi üzem, melynek csődjéről fel-felröppentek hírek az újságokban? Szerencsére a valóság rácáfol mindezekre.

A gyártelep meglátogatása nagy élmény, hiszen nem sok helyen lehet már látni ősi, szájfúvásos technológiával készülő üvegtárgyak gyártását. Az egész séta során különös, kettős érzés kísért: a szocreál üzem, a régi technológia, a látszólagos rendetlenség olyan érzést keltett, mintha egy elhanyagolt, évtizedek óta bezárt üzemben járnánk. Ugyanakkor a látszat csal, mivel neves külföldi megrendelők részére készülnek itt a legkorszerűbb termékek, és ők sokszor a saját márkanevük alatt adják tovább az üvegtárgyakat. Múlt és jelen, hagyomány és naprakész technológia különös ötvözete az egész üzem. Emlékszem, három éve bejárta a magyar sajtót a hír, hogy a neves autómárka, a Rolls-Royce beszállítója lett az Ajka Kristály, miután többlépcsős kiválasztási folyamat során elnyerte a megbízást kristálypoharak gyártására.

A szemünk előtt készül a csoda

A séta során sokszor belefeledkeztem egy-egy csodálatos üvegtárgy készítésének megfigyelésébe, az idegenvezető hölgynek néha úgy kellett finoman kizökkentenie, hogy mehetünk-e tovább. Különösen az üvegfúvók csarnoka a látványos, ahol a szemem láttára formálódtak az üvegtárgyak a láthatóan igencsak kimelegedett munkások keze nyomán.

Mivel a csoportos látogatáshoz minimum 10 fő kell, érdemes összeverbuválni egy nagyobb csapatot, majd a cég honlapján lehet felvenni a kapcsolatot az üzemmel. A gyár mellett egy kis múzeum és egy márkabolt is található – utóbbiban mélyen a zsebetekbe kell nyúlni egy új pohárkészletért vagy vázáért, de biztos, hogy mind dizájnban, mind minőségben kimagasló termékeket vásárolhattok.

Bányagépek nőknek

Ajkán még egy érdekes ipartörténeti látogatást tehetünk, ha kimegyünk a város határában található Bányászati Múzeumba. Az ajkai bányászat a kiegyezés évtizedében alakult ki, és a barnakőszén bányászata 139 éven át, 2004-ig zajlott a területen. A múzeum főépülete az akna szállítógépháza, itt találjuk az 1903-ban készült ikerdugattyús gőzgépet, olyan állapotban, ahogyan 1959-ben befejezte működését. A fiatal idegenvezető egészen meghatódva kérdezte tőlem: „Ugye, milyen szép?” És valóban az, már amennyire egy fekete acélmonstrum szép lehet. A múzeumban korabeli dokumentumokat, szerszámokat, bányagépeket is találunk, lemehetünk egy táróba, és a kicsik beülhetnek helyes kis vasúti kocsikba is. Emléket állítottak itt az 1909. január 14-én történt bányaszerencsétlenség 55 áldozatának, valamint egy külön épületben őslény- és kőzettárat is kialakítottak.

Egy ajkai kirándulást összekapcsolhatunk egy másik neves kézművesüzemünk, Herend megtekintésével, hiszen a két város autóval alig húszpercnyire van egymástól. De ha két gyárlátogatás sok lenne egy napra, akkor a félórányi autóútra levő Tapolcán egy izgalmas barlangi csónakázáson vehetünk részt.

Híres magyar műhelyek nyomában: Ajka

Bevallom, az iskolai gyárlátogatásokból semmi konkrét ismeretre nem emlékszem, csak arra, mennyire örültünk annak, hogy nincs tanítás, és végigvihogtuk, végigcsicseregtük az üzemek körbejárását. Felnőtt fejjel aztán elkezdtem kifejezetten élvezni a gyárlátogatásokat, különösen ha valami szép régi szakmát sikerült megismernem. Az itthoni gyárlátogatások közül kétségkívül az egyik leglátványosabb az Ajka Kristály üzemének bejárása.

A gyár története 1878-ra nyúlik vissza, amikor Neumann Bernát a helyi üvegművesek mellé bajor és szász mestereket telepített Ajkára. A gyár ma is ott áll, ahol ekkor megépítették, és a technológia is alapvetően ugyanaz. A termékek már az 1890-es évek elején eljutottak Észak-Amerikába, Indiába és Németországba. A két világháború csupán rövid időre állította le a termelést, majd 1948-ban jött az elkerülhetetlen államosítás. Az 1960-as, 1970-es években erőteljes modernizáció kezdődött: új üzemcsarnokok épültek, beindult az ólomkristály gyártása. Az 1990-es privatizációs hullámban a Fotex-csoport és ezáltal Várszegi Gábor tulajdonába került az üzem – az ezt követő időszakot gyors műszaki fejlesztés és a termelés dinamikus felfutása jellemzi, azóta került honosításra a környezetbarát és minőségi üveget biztosító elektromos üvegolvasztás, a színkombinált termékek gyártása, valamint a kézi üvegfestés. A termékek 96 százaléka exportra megy, elsősorban az Egyesült Államokba és Nyugat-Európai országokba, de keresett az ajkai üveg Japánban, a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában is.

Exit mobile version