„Nem, dehogy, mi nem esszük meg a szamarat” – Cipruson jártunk

Történelmében etnikai összetűzések váltják egymást, brit uralom van a háta mögött, 2018-ra Ciprus mégis a Földközi-tenger egyik legkedveltebb szigete lett. A (hivatalos neve szerint) Ciprusi Köztársaságban a turizmus az egyik legfontosabb iparág, éghajlatuk miatt a görögországi Zákintoszhoz képest is fórban vannak. Cipruson a főszezon április közepén startol és október végéig tart: a tenger még késő ősszel is fürödhető, főleg az angolok szeretik, az akkor 20 fok körüli víz még így is jóval melegebb, mint bárhol a brit szigetnél a nyár közepén. 

Ciprus átlaghőmérséklete az Európai Unió egyik legmagasabbja: a part menti területeken az éves nappali átlag 24 Celsius fok, de a sziget belső részén sem esik 20 Celsius fok alá. A szigetlakók (hivatalos adat szerint ők éppen 1 millió 170 ezren vannak) folyamatosan a szabadban vannak, és a teraszokat váltogatva múlatják az időt. 

Szigetlakók? Miért szigetlakók? 

Nem írhattuk azt, hogy ciprusi. Jobb úgy, hogy ciprusi görög vagy ciprusi török, illetve orosz. A sziget nagyobb részét a ciprusi görögök lakják (a lakosság 77 százalékát teszik ki), őket követik a ciprusi törökök  a maguk 18 százalékával (a sziget északi része az övék, amit a fővároson, azaz Nicosián is áthaladó zöld vonal jelöl), a maradék 5 százalékon pedig jó pár nemzet osztozik: 2011-ben például több mint 11 ezer oroszt számoltak. Az oroszok azóta jóval többen lettek, de erről majd később, addig tessék, itt a zöld vonal: 

Szárazon

Kíváncsiak voltunk, hogy ha már a turizmus a sziget egyik fontos bevételi forrása (a GDP 30 százalékát teszi ki), akkor mégis mennyi turistát fogadnak. Mint azt a magyarországi Ciprusi Nagykövetségtől megtudtuk, 2017-ben 3 millió 650 ezer vendég érkezett a szigetre, ebből összesen 14 888 a magyar, akik együttesen 133 992 vendégéjszakát töltöttek ott. A követségen elmondták, hogy a magyar vendégek fele érkezik szervezett úton, a többi magának találja ki az utazását.

A magyarok Larnakát, Agia Napát és Protarst kedvelik a legjobban (nyilván a tengerpart miatt, és mert közel van a larnakai reptér), az angolok mindenhol megfordulnak, de a téli időszakban, pont, ahogy a többiek, ők is Limasszolban tobzódnak. Előbbi városok klasszikus turistacsalogatók: szép part, szép szállodák, pazar vendéglátás… egy sornyi frázist másolhatnánk ide egy utazási iroda prospektusának átlagos dumái közül, és mind megállná a helyét, mivel a szállodák tényleg jók, az éttermek szintén, általában rend van, és tisztaság, remekül lehet henyélni / mulatni / pihenni / elzárkózni a világ elől mindenütt, csak igény és pénztárca kérdése, hogy all inclusive buliba fizetsz be, vagy belvárosi apartmant veszel ki – tök jól elleszel, miközben séta közben nagyjából ezt látod:

Ha a szigetből ennyi érdekel, ne is olvass tovább, ha egy fokkal több, akkor ne csak a képeket görgesd végig. Lépj túl a városhatáron, és indulj el a parton, vagy egyenesen a sziget belseje felé. Ne legyél az a turista, akit ha hazaérkezésekor megkérdez a rokonság, hogy milyen volt Ciprus, akkor annyit bír válaszolni, hogy „ja, remek, hallod, homokos a part, van wifi, kék a víz, és amúgy tisztára olyan, mint Jesolo, csak itt cappuccino helyett frappé van”.

Mielőtt félreértenéd: nem akarunk lebeszélni arról, hogy frappét igyál a parton, de egy hét alatt legalább két napra ülj fel egy robogóra (úgy 20 euró/nap a bérleti díj), és húzd meg a gázkart. Néptelen utak várnak, egész jó panorámával.

Shalom, ámen és egy üres város

Ha mondjuk Agia Napát vesszük kiindulási pontnak, és innen keletre indulsz, akkor több nagyvárossal nem találkozol. Kisebb településeken hajtasz át, még egy zsinagógába is beleszaladsz az út mentén. Ciprus történelmének része a zsidóság, a második világháború után a (még) brit fennhatóság alatt álló országban internálótáborokban tartottak több tízezer zsidót, akik Európából menekülvén Ciprusi „átszállással” akartak Palesztinába jutni. Sokan egészen Izrael 1948-as megalapításáig a szigeten ragadtak, és csak azután jutottak át Izraelbe, hogy a zsidó állam felvette a diplomáciai kapcsolatot Ciprussal. Jelenleg nem sok, úgy 350 ott élő zsidó családot számol a sziget, miközben az izraeliek számos ingatlant birtokolnak, és előszeretettel vásárolnak még.

Nálunk biztonságosabb, mint odaát. Ha baj lenne Izraelben, gyorsan átjöhetnének, és békében élhetnének

– mondta egyik idegenvezetőnk. Meglepő, hogy a történtek ellenére még a Kallinikeio Municipal Museum (ahol részletes kiállítás látható a sziget történelméről) sem emlékezik meg a 45′ utáni időszakról, mintha meg sem történt volna mindez. A templomokról viszont szívesen beszélnek az idegenvezetők (mielőtt bárki félreértené, nem kiáltunk semmiféle faji, vallási megkülönböztetést, pusztán érdekesség, hogy a zsinagógákról nem), például erről is:

Ez az Agioi Anargyroi kápolna, mögötte lépcső a tengerhez. A kápolna nem sokkal nagyobb, mint egy panellakás nagyszobája, esetenként esküvőt is tartanak itt, ehhez piszkosul drágán bérbe vehető. A parton házasodni egyébként is dívik a szigeten, egymást váltják a „szerelem sziklák”, nagyjából olyan nehézkes belefutnod egy esküvőbe, mint a Váci utcában egy „Budapest” feliratos hűtőmágnesbe.

Ha még tovább mész keleti irányba, Famagustába érsz. Valaha ez volt Ciprus legnépszerűbb üdülőhelye, dugig emberrel, de az 1974-es török–görög háború során egy csapásra kiürült, és ma is üres, lassan az enyészeté lesz. ENSZ-katonák ellenőrzik, és pont, ahogy ők, úgy az emberek is egyszerűen csak ghost townnak, azaz szellemvárosnak nevezik. 

Befelé, a sziget belseje felé

Cipruson nyáron tömeg van, az épített üdülőhelyeken ez elkerülhetetlen. Ha már úgyis ott a feneked alatt a robogó, indulj el északnak. A kopár tájat végeláthatatlan narancs-, citrom- és mandarinligetek váltják, egy-egy olajfaültetvény is akad. A déligyümölcsökön túl epret is termesztenek, eleve állati büszkék a növényeikre, jó pár botanikus kertet építettek. Amikor belépsz a CyHerbiába, ezt látod:

A sziget klímáját szeretik a növények, a hazánkban unalmas tempóban növő rozmaring (egy átlagos kertben gondozott növényből évek alatt lesz vastag szárú bokor) ott olyan sebesen nő, mint nálunk a menta. A botanikus kertekben szekciókra bontják a növényeket, van egy fűszeres, egy gyümölcsös, egy fás és egy bokros rész, na meg egy mérgező, „belépni tilos” részleg. A főkertész elmondása szerint minden turistacsoportban akad egy-egy renitens idióta, aki taperolná a leveleket, és behajol hozzájuk, pedig nem kéne taperolni, főleg nem megenni őket.

Szoktunk szólni, hogy persze, szép a leander, meg szép az angyaltrombita, de inkább ne edd meg, mert meghalsz

– mondta a szakember.

Kaja, étel, zabálás,  az egész sziget egy nagy zabálás

Cipruson nagyjából a következőképpen zajlik egy rendes étkezés: hoznak némi csipegetnivalót, majd egyre csak hordják a húsokat az asztalhoz, és amikor már azt hitted, hogy több nem jöhet, akkor még jön egy adag bárány, amit megfejelnek némi marhával, majd nyolcadik tálként beérkezik egy könnyed csirke levezetésnek. Imádják a húsokat, jól is készítik őket, de ennél sokkal jobbak lágy, gyúrt sajtban, a halloumi az egyik nemzeti ételük. Falunként akad egy halloumi-kisüzem, ezekben nénik készítik a sajtokat, és nénik dagasztják mellé a kenyeret. Elmondásuk szerint ez nem is férfimunka, A NŐNEK kell értenie hozzá, itt megjegyzendő: az üzem 35 éves vezetője (nő) közölte, hogy ő sajnos nem tud kenyeret dagasztani, és halloumit sem tud készíteni, ellenben bármit elmond a módszertanról.  A néni viszont tudja, mit hogy kell. 

ParasztTuristavakítás 

A szamár szent állat Cipruson, „nem, dehogy esszük meg”, mondta idegenvezetőnk, „mi nem vagyunk olaszok”, tette hozzá.

Nálunk a szamár volt az autó, minket a szamarak vittek-hoztak, ők hordták a portékát, mi sosem tennénk olyat, hogy levágjuk és megsütjük őket

– zárta le mondandóját. Meg ugyan nem eszik, ellenben a millió turistának aláterelik. Ciprus egyik legnépszerűbb szamárfarmja az Achna Donkey Farm, itt csoportos szamaragolást és zabálást szerveznek, megfejelve több liter zivaniával (helyi párlat, veszettül erős) és show-műsorral, ahol táncolnak, és egy ügyes férfi fejére üvegpoharakat pakolnak. A férfi ennek örül, valahogy így: 

Bocsánat, ezt nem mutattuk az előbb. Boldog asszony, szomorú szamár:  

A szamaras program kora este indul, és akkor van vége, amikor elfogy a zivania. Ha orosz csoporttal kerültél össze, még naplemente előtt búcsút intesz az állatoknak, egyébként simán kitart este 10-11-ig a muri: kisgyerekek és félrészeg felnőttek ugrálják a szirtakit (vagy valami olyasmit), össztánc van, vonatozás, pont olyan, mint egy rendes falunap, csak több szamár vesz körbe. 

Iá, vissza a partra

Rendben, eltelt két nap, most már kijár a strand meg a semmittevés. Tökmindegy, hogy Pafoszban vagy Larnakában, esetleg Agia Napában (vigyázz, itt erősek a bulik) húzod meg magad, figyelj oda, mielőtt szállást választasz, és jól elleszel. Ha némi kulturált nyüzsgést szeretnél, akkor viszont Limasszol a városod, mondunk is néhány okot: 

1. bérelsz egy biciklit, és bejárod könnyedén,
2. vagy mégsem járod be könnyedén, mert elmerülsz a belváros (a tengerparttól pár sarokkal beljebb lévő) kávézóiban és éttermeiben.

Limasszol belvárosa sétálóutcák szövevényes rendszere, tele (szaknyelven) romkocsmávaal, ahol a helyiek esznek, isznak, vagy esznek-isznak, hát ülj le melléjük, jó lesz.   

Mint azt kísérőnk elmondta: a városban közel 100 ezer ember él, ennek majd a 20 százaléka orosz, ami azt jelenti, hogy csak ott több orosz él, mint amennyi az országban 2011-ben volt összesen. Ciprusi állampolgárságot kapni könnyű, ha van elég pénzed rá. Idegenvezetőnk elmondása szerint semmi mást nem kérnek az oroszoktól (és bármely más állam polgárától), csak családtagonként kétmillió eurónyi befektetést fél éven belül. Egy orosz vállalkozónak/nagytőkésnek/oligarchának ez kifizetődő, mivel utána feleannyi adót fizet Cipruson, mint egy ciprusi, és az idő is jobb, mint Moszkvában. Ciprus a bejövő összeget fejlesztésekre költi, például turisztikaira is, a parti városokban nem nehéz építkezésekbe futni. Elég, ha felszállsz egy hajóra, és a part mellett haladva látod, hogy új szállodák épülnek, az új szállodák köré új éttermek, az új éttermek mellé boltok. Ha nem a partot néznéd, akkor meg nézd az embereket…

… vagy a többi hajót…

… majd ha visszatérsz a partra, és meguntad a szelfizőket…

… akkor ülj le egy üres asztalhoz…

… és ha megvolt a frappé, akkor igyál egy sört. A Keo elég finom. Élvezd.