Hazánk egyik legismertebb vörös cuvée-jét, az Egri bikavért nem kell bemutatni. Persze azért akad még vele kapcsolatban egy-két titok és kevésbé köztudott legenda – de ezekről majd később. Most inkább vegyük közelebbről szemügyre fiatalabb testvérét, az Egri Csillagot, és még néhány olyan borfajtát, amikért érdemes Egerbe utazni.
Az egri nagy fehér
Ha ellátogatsz a város egyik legtrendibb fesztiváljára tavasszal, az Egri Csillagot behatóan tanulmányozhatod. Ez a rendezvény ugyanis teljes egészében erről a borkülönlegességről szól – még a neve is az, hogy Egri Csillag Weekend. Persze lehet itt jókat enni is és zenét hallgatni, de az impozáns Dobó téren, a vár tövében a főszerep mégis a boré. És joggal szentelnek neki négynapos programot, hiszen ez a bor, akárcsak a bikavér, az egri vidék borainak esszenciáját mutatja meg – csak éppen fehérben.
Két nagy cuvée Egerből – egy bikavér és egy Egri Csillag. Így teljes a paletta
Két alaptípusa létezik: a superior és a classic. Ez utóbbi minimum háromfajtából, míg az előbbi legalább négyből készül, és csakis száraz lehet, máskülönben nem kaphatja meg az Egri Csillag elnevezést. Bármelyik borász készíthet ilyen bort Egerben, azzal a kitétellel, hogy a felhasznált borok legalább fele Kárpát-medencei fajta legyen. Például Olaszrizling, Hárslevelű, Leányka, Királyleányka, Zengő vagy Zenit. És ezzel el is érkeztünk azokhoz a fehérborokhoz, amelyeket kiváló minőségben termi ez a vidék, ám mégsem itt keresi őket leginkább a borkedvelő közönség. Pedig csodálatos tételeket fedezhetünk fel: például a helyi Olaszrizling felveszi a versenyt a híres csopakival is, az egri Hárslevelűre pedig legkiválóbb termőhelyén, Tokajban is elismerően bólintanak. De a klasszikus világfajták terén sem vallanak szégyent az egri borászok: a Chardonnay, az Ottonel Muskotály vagy éppen a Sauvignon Blanc remekül érzi magát a barna erdőtalajon és riolittufán, és ha kedvező az időjárás, kifejezetten nagy borokat terem.
A bikavér-legenda
A fehérboros kirándulás után pedig térjünk vissza a klasszikus vörös cuvée-hez, a bikavérhez, és elevenítsük fel keletkezésének legendáját. Eszerint a törökök – látva a védők erejét és elszántságát – úgy hitték, hogy Dobó István a vár viadalakor bikavért itat a katonáival, amikor azok sűrű, testes és mélyvörös italt vesznek magukhoz a csata szüneteiben. Az ital persze nem bikák vére volt, hanem tüzes és vörös egri bor.
Az Egri bikavér „receptje”
A bikavér több vörösbor „összekeveréséből” áll elő. A szabályok megengedik a gazdáknak, hogy szabadon válasszák meg, mely kékszőlőfajták borait házasítják össze, mint ahogy azt is, hogy milyen arányban. Mindössze 4 fontos előírást kell követni a készítés során: csakis az egri borvidéken megtermelt szőlő használható fel, legalább háromfajta bort kell elegyíteni a cuvée-ben (úgy, hogy egyik fajta aránya sem lehet több 50 százaléknál), legkevesebb 8 napig kell héjon erjeszteni a szőlőt a készítés során, és végül fahordóban kell érlelni a nedűt. Így születik meg a testes, fűszeres-gyümölcsös aromájú mélyvörös bor.
Hogy a legenda igaz vagy sem, mi eldönteni nem tudjuk. Az bizonyos, hogy Dobó idejében a vidéken szinte csak fehér szőlő termett, és a bikavér, mint egy borfajta elnevezése csak jóval később tűnik fel az írott emlékekben. Egészen pontosan 1846-ban, amikor Szekszárd híres költője, Garay János így becézte versében a helyi gazdák testes, erőteljes és mélyvörös borait: „Töltsd pohárba, és csodát látsz! / Színe mint a bikavér…”. Innen hát a név, amely 70 évvel később, 1912-ben Egerben is megjelenik, amikor Grőber János szőlőbirtokos úgy döntött, megalkotja a legkitűnőbb helyi fajtákból saját cuvée-jét, és leírja annak elkészítési szabályait.
A legenda szerint a bikavér erőt és életkedved ad. Ez a legenda igaz
Grőber olyan házasítást szándékozott készíteni, amely hűen reprezentálja az egri vörösborokat, és egyetlen palackba zárva megmutatja azok legnemesebb erényeit, esszenciáját. Hogy milyen jól sikerült ez a kísérlet, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a bikavér fogalmát ma már szinte mindenki Eger városához kapcsolja, és a közvélemény a tokaji aszú mellett az egyik legmagyarabb borkülönlegességként tartja számon hazánkban és külföldön egyaránt. Olyannyira, hogy 2017-ben be is választották a Hungaricumok közé.
Kövesd az Egri Csillagot!
Vajon az Egri bikavér testvére, az Egri Csillagok is ilyen hírnévre tesz majd szert? Legendája mindenesetre már van, ami egész biztató előjel. Így szól: Eger és környéke évszázadok óta fontos kereskedelmi és hadi utak csomópontjában állt, így vándorok, kereskedők, katonák és mindenféle rendű és rangú népek megfordultak a vidéken. Nem ritkán éjszaka kellett utazniuk gyalogszerrel vagy lovas szekéren, és ilyenkor a város körüli rengetegben, a dombok és völgyek közt kanyargó utakon könnyen eltévedhettek volna tájékozódási pontok híján. Azonban számos őrkunyhó is állt errefelé, amelyek pislákoló fénye a sötétben éppen elég volt ahhoz, hogy irányjelzőként szolgáljon és az idegen vándort segítse. A halványan derengő ablakok és a kunyhók előtti tüzek távolról olyan képet mutattak, mint a csillagos éjszakai égbolt, csak épp ezek a csillagok a földön voltak, és gyenge fényük nem a Tejutat jelölte ki, hanem a hazafelé vezető ösvényeket. Ezért terjedt el a mondás: „ha Egerbe utazol, kövesd az egri csillagot!”
