Magyaros finomságok Szegeden
Alig van olyan magyaros étel, amibe ne raknánk őrölt fűszerpaprikát. Gondoljunk csak a gulyásra, a paprikás csirkére, vagy a korábban említett halászlére! Tudtad például, hogy a paprikás csirke tejfölös változatát először 1825-ben, egy szegedi fogadó kínálatában találhatták meg az éhes vendégek?
Marhából, vagy sertésből készült pörköltet is szívesen főznek Szegeden, ám csak kevesen tudják, hogy a helyiek megbolondítják kicsit a hagyományos receptet, és savanyú káposzta is kerül a bográcsban rotyogó a pörkölt mellé. Tarhonyával, vagy burgonyás galuskával, esetleg kukorica gancával tálalják.
A halételeiről híres Fehértói Halászcsárda és Panzió (fotó: MTI/ Nagy Zoltán)
Paprika
A szegedi fűszerpaprika 2015-ben került be a Hungarikumok Gyűjteményébe. A város környékén, szeged-alsóvárosi területén a ferencesek kezdték termeszteni a paprikát, mely innen már könnyen elterjedt a környező tanyákban is.
Az a bizonyos szöged halászlé!
Ha hal, akkor a halászlé minden más felett áll, és kétségkívül ez a leghíresebb szegedi étel. A szögedi halászlé titka, hogy többfajta halból, makói hagymából és a híres szegedi paprikából készül.
Egy idén 150 éves ételről van szó, melynek leírása először 1871-ben jelent meg Rézi néni szakácskönyvében, akkor még “Halpaprikás halászosan” néven. A recept szerint a “halászos mód” azt jelenti, hogy az összes hozzávalót egyszerre kell beletenni a bográcsba, és szintén fontos része az elkészítésnek, több, jóféle halat – de leginkább pontyot – használjunk.
A 19. századtól különféle készítési hagyományok alakultak ki szerte az országban. Jellegzetes halászlé recepteket jegyeztek fel a Tisza mellett, a Duna mindkét oldalán, a Balatonnál, a halásztanyákon és a polgári konyhákon.
3500 literes bográcsban főzték a halászlevet 2012-ben, a XVI. Nemzetközi Tiszai Halfesztiválon Szegeden (fotó: Kelemen Zoltán Gergely/MTI)
A hagyományos szegedi halászlé lényeges eleme – azon kívül, hogy többfajta halból készül – a passzírozás. A kisebb halakat, fejet, farkat miután megfőtt, alaposan áttörik egy szűrön. A lé így kellőképpen besűrűsödik, anélkül, hogy mindenféle törmelék maradna benne. Az alaplébe csak ezután főzik bele a halhúst. A szögedi halászlé akkor van készen a népi hagyomány szerint, ha a hüvelyk- és mutatóujj összeragad az étel gőzében. Régi receptekben azt is megjegyzik, hogy “a szegedi halászlé levének olyan színe kell, hogy legyen, mint a legdühösebb bika vérének” – utalva ezzel a szegedi pirospaprika bőséges használatára.
Szögedi halászlevet számos autentikus halászcsárdában vagy magyaros étteremben megkóstolhatjuk. A legtöbb helyen a környékbeli halastavakból és a Tiszából naponta frissen lehalászott és feldolgozott halakat használnak fel az ételek elkészítéséhez.
Édesszájúak figyelem!
A káposzta viszont nemcsak a pörköltben, de bizony a rétesben is megtalálható. Ha igazi, szegedi rétest ennénk, akkor irány a város szívében található Hatos Rétes Cukrászda, ahol házi készítésű rétesekkel (káposztás, mákos, túrós-barackos…) és süteményekkel várják a vendégeket. A szintén belvárosi Palánk Cukrászdában pedig házi készítésű ivólevekkel, és házi, főzött fagylalttal hűsíthetjük magunkat ebben a nagy, nyári hőségben. Jó tudni, hogy a Dóm Cukrászdában diabetikus fagylaltot is találhatnak a cukorbeteg vendégek.
Ha elfáradtunk a túrákban, kulturális programokban és hajókázásban, akkor jól esik egy csésze zamatos kávé. Remek hely erre az 1920-as ’30-as évek hangulatát idéző belvárosi ORIENT kávézó, ahol termőhelyszelektált alapanyagokból, gondosan elkészített kávékkal, és szálasteákkal várnak ránk.
Blues Café és 7-es megálló Szegeden (fotó: MTI)
Ha különleges és igazán hangulatos vendéglátóhelyre ülnénk be, akkor irány a Blues Café és a 7-es megálló, ahol régi, sárga villamos dobja fel a környezetet.