A sziget, ahol egy időben három férjük volt a nőknek

Közvetlen járatom kevesebb mint öt óra repülés után landolt Fuerteventura repterén. Ez pont annyi idő, ami még éppen a tűréshatáromon belül mozog. A reptéren Szilvi, egy Kanári-specialista utazásszervező cég tulajdonosa vár olyan szeretettel, mintha ezer éve ismernénk egymás.

Évek óta kint él, és a négy sziget (Tenerife, Gran-Canaria, Fuerteventura, Lanzarote) között ingázik, szervezi az idelátogatók nyaralását, jól tudja, mi kell az érkezőnek egy hosszú repülőút után: rumkaramell. Ettől a sziget novemberben is 26 fokos hőmérséklete is melegebbnek tűnik.

Fuerteventurán két nagy üdülőövezet van: Corralejo a sziget északi, Jandia-Morro Jable pedig a sziget másik felén. Délre tartunk. A helyiek kedvessége gyorsan feltűnik. Sofőrünk, Alfonso kérés nélkül pakolja be a csomagjainkat, és áll meg bárhol, ahol lőni akarunk egy szelfit a lenyűgöző tájban, amely mindössze 95 kilométerre fekszik Afrikától. Így nem meglepő a sivatagos, száraz táj, amely most új arcát mutatva kissé zöldbe burkolózott. Ha néha mégis esik, az nagy kihívásokat tud okozni a helyieknek. Vízmosások keletkeznek ilyenkor, hiszen nincs növényzet, amely felfogja a vizet.

Másfél órányi buszozással érkezünk meg a szállodába, a negyedik emeleti szobám ablakából lélegzetelállító látvány a naplemente. Elénk tárul az Atlanti-óceán, a kék minden árnyalatában, gyerekek szaladgálnak a parton, a felnőttek csokibarnán pihennek a pálmafák árnyékában – filmbe illő a jelenet. Itt mindenki megtalálja, amire vágyik, gyerekkel azért érdemes arra is felkészülni, hogy a nudisták is szerelmesei ennek a partszakasznak. Ha éjjel felnézünk az égre, akkor pedig azonnal megértjük, hogy Fuerteventura miért kiemelkedő helyszíne a Csillagos-égbolt kilátóknak. Az égbolt egész Európában itt a legtisztább, így tökéletes feltételeket nyújt a csillagtúrázók részére.

Naplemente Fuerteventurán (A szerző fotója)

Moro Jable part, Fuerteventura (A szerző fotója)

Kilátás egy hotelből, Fuerteventura (A szerző fotója)

Egyébként délen található a Kanári-szigetek legnagyobb állatkertje is. A park több mint egymillió négyzetméteren terül el, otthont adva háromezer állatnak. Élen járnak a környezetvédelmi, mentési, kutatási és oktatási projektekben is, céljuk a biológiai sokféleség megóvása, a biológiai örökség védelme a szigeten.

Egy nőre három férj jutott

Mielőtt a Kasztíliai Királyság 1402 és 1496 között meghódította a szigetvilágot, a berberek leszármazottai laktak itt. Bár az őslakók gyökere közös volt, minden szigeten más törvények uralkodtak, ami gyakran vezetett összetűzésekhez. Eredeti neve Erbani volt, ami a szigetet egykor átszelő falra utalt, ami Jandía és Maxorata elég rossz viszonyban álló két királyságát választotta szét. Elszigeteltségükben jellegzetes kultúrát és életmódot alakítottak ki a zord, vulkanikus környezethez alkalmazkodva. Florinától, az idegenvezetőmtől azt is megtudom, hogy a nőknek anno három férj is jutott, mivel a férfiak száma jelentősen több volt.

Több a kecske, mint az ember

A királyságok gazdagságát nem a föld nagysága, hanem a kecskék száma határozta meg. Kecskéből ma is több van a szigeteken, mint emberből. 150 ezer lakosra 200 ezer kecske jut.

Kirándulásaink során tényleg meglepő helyeken bukkantak fel, az útjelző táblákon is jelzik a jelenlétüket. A helyiek halászatból, kecsketartásból és mezőgazdaságból élnek. Meglepő, de megterem többek között a krumpli, a dinnye, a paradicsom, a hagyma, az ananász és a banán is, amelyeket egy évben többször is szüretelni tudnak.

Betancuria

A Kanári-szigetek legelső fővárosa Betancuria volt, melyet Jean de Bethencourt normann hódító alapított Fuerteventurán, még 1404-ben a kasztíliai korona szolgálatában. A városka történelmi-műemléki öröksége kiemelkedő, és a sziget patrónus szentjének maradványait az itteni La Pena Miasszonyunk-templomban őrzik. Betancuriát 1593-ban lerombolták a kalózok, mégis megmaradt Fuerteventura fővárosának egészen 1834-ig, amikor is a székvárosi titulus a négy kilométerrel távolabbi Antiguához került. Puerto del Rosario pedig 1860 óta Fuerteventura fővárosa. Betancuria romantikus, hangulatos kisvárosában érdemes egy rövid sétát tenni.

Vétek lenne kihagyni a Barraquito kávét, amely az újhullámos kávék világát gazdagítja. Figyelmeztetettek, hogy alkohol is van a kávéban, de a látvány miatt nem bírtam megállni, hogy megkóstoljam a csodát. Otthon is ki lehet próbálni, nem kell hozzá más, mint alulra sűrített tej, fölé a narancslikőr, majd a kávé, habosított tej, citromhéj, narancshéj, egy csipetnyi fahéj, és máris elkészült a mennyei csoda.

Ajuy faluba is eljutottunk, ahol mindössze 19 ember lakik. Egy kis öböl, ahol óriási erővel és nagyságban törnek meg a hullámok. A víz lenyűgöző barlangokat formált a part melletti sziklákba, ami jól jött a helyieknek, amikor kalózok támadták meg a falvat.

Szörf

Akik nem csak napfürdőzni és úszni szeretnének, azoknak elsősorban a szörf- és a kite-lehetőségek állnak rendelkezésre. Kezdők is nyugodtan belevághatnak, hiszen Fuerteventura bármelyik pontján találni olyan iskolákat, akik már a legelső lépéstől megtanítanak e csodálatos vízi sportokra. Minden év augusztusában Jandía partjainál rendezik meg a Windsurf és Kiteboard Világkupát. Ráadásul a szél is állandóan fúj.

Dűnék

Az északi csücskön elhelyezkedő Corralejo Natural Park homokdűnéiről, megszilárdult lávafolyásáról és a Montana Roja vulkáni kúpjáról nevezetes. Itt a barna szín 50 árnyalata játszik. Sok filmest megihletett a helyszín, ami nem is csoda, hiszen a látványától megfoghatatlan szabadságérzés szállja meg az embert, ami arra ösztönöz, hogy mezítláb a homokdűnékbe vessük magunkat.

Itt forgott a Han Solo életét bemutató Star Wars-történet pár részlete, a Wonder Women 2. és még Angelina Jolie-nak is megtetszettek a dűnék. Biztos emlékeztek a filmre, amelyben egy csapat földöntúli hős az emberiség hajnala óta védelmezi a Földet. Amikor rég elveszettnek hitt, rettentő lények térnek vissza rejtélyes körülmények között, az Örökkévalók összegyűlnek, hogy ismét az emberek segítségére siessenek. Ez az Eternals (Örökkévalók) című film.

Irány Lanzarote

Huszonöt perces kompozással jutok át Lanzarote szigetére. Kissé megrészegülve érek partot, a komp legénysége rajtam és a magyar csapaton mosolyog, mivel csak nekünk nem tűnik fel, hogy már rég kikötöttünk. A ringatózástól ugyanis meg vagyunk győződve arról, hogy még mindig utazunk. A látvány azonnal csillapítja felkavart gyomrom, olyan érzés, mintha földönkívüli tájon lennék.

Mirador del Rio kilátó, Lanzarote Timanfaya Nemzeti Park (A szerző fotója)

Kilátás egy hotelből, Lanzarote Timanfaya Nemzeti Park (A szerző fotója)

El Grifo pincészet, Lanzarote Timanfaya Nemzeti Park (A szerző fotója)

El Golfo, Lanzarote Timanfaya Nemzeti Park (A szerző fotója)

Egy sziget, mint műalkotás

Lanzarote, ahogy egy művész megálmodta. César Manrique, az egyetemes alkotóművész és a környezettudatosság úttörője, aki alkotáshoz magát a szigetet használta alapanyagként. Nemcsak a tájképet, hanem a sziget, sőt az egész szigetvilág lakóinak gondolkodásmódját is átformálta. Nevéhez fűződnek kilátók, kertek, tengerparti építmények, kulturális központok.

César Manrique lakás udvara Timanfaya Nemzeti Park (A szerző fotója)

César Manrique lakása Timanfaya Nemzeti Park (A szerző fotója)

Úgy éreztem, a Marson járok

A sziget közép-nyugati részén található Timanfaya Nemzeti Park. Tetejére álmodott meg César Manrique egy éttermet is, remek kilátással. Olyan érzés fog el, mintha nem is ezen a világon lennék. Az 1730 és 1736 között történt vulkáni kitörések eredményezték a táj döbbenetes látványát. 23 falu tűnt el, 25 kráterből ömlött a láva, a kitörés központja volt Timanfaya. A hat évig tartó vulkáni intenzitást követően 1824-ben volt a következő kitörés Tao és Tinguatón hegyeknél. A termékeny talaj eltűnt, és egy szervetlen ásványi világ jött létre a vulkán környezetében, lávával, hamuval borítva. A helyet annyira védik, hogy csak turistabusszal vagy teveháton közelíthető meg. A védett területen egyénileg szervezett túrára nincs is lehetőség. A buszból nem lehet kiszállni. Johanna, a sofőrünk magabiztosan tekeri a kormányt a kanyargós hegyi utakon. A vulkánok között, a kráterek alján haladva a leglátványosabb helyeken azért megáll, és az első ajtót ki is nyitja, hogy megörökíthessük a természet formálta látványt.

Timanfaya Nemzeti Park (A szerző fotója)

Timanfaya Nemzeti Park (A szerző fotója)

Timanfaya Nemzeti Park (A szerző fotója)

Timanfaya Nemzeti Park (A szerző fotója)

Jameos del Agua

A vízi barlang César Manrique első művészeti, kulturális és turisztikai központja. Egy vulkanikus alagút belsejét alakították át egyedi hangversenyteremmé. Mellette pálmafás kert mesterséges tóval és a Vulkánok Háza múzeummal. A barlangban lévő tavat az óceán vize táplálja, benne rengeteg albínó rákkal.

César Manrique Jameos del Agua hangversenyterem (A szerző fotója)

Jameos del Agua (Fotó: Getty Images)

Cesar Manrique Múzeum (Fotó: Getty Images)

Összefoglalva mindkét sziget csodálatos. Mindenki megtalálja, amit szeret. Családok és párok számára is ideális. Persze azért azt tudni kell, hogy itt nagy bulikra nem lehet számítani, arra van más spanyol sziget.

Inkább a pihenésre a kirándulásokra alkalmas a térség. A hotelek viszont mindenre fel vannak készülve. Családi szobák, fűtött medencék, gyerekfelvigyázók és büféasztalos étkezések, esti show-k biztosítják a felhőtlen nyaralást. Az utazási irodák pedig mindenhol biztosítanak magyar asszisztenciát és szállítást, így tényleg nem kell bajlódni a szervezéssel, autóbérléssel sem.

Érdemes nekivágni, ha valami olyasmire vágyunk, amit Európában máshol nem láthatunk.