Aki valaha volt már úgy, hogy fogyókúráznia kellett (és hát lássuk be, az ünnepek után alig-alig van, aki ne lett volna), jól ismeri a rettegett jojóeffektust is: a jelenséget, amit röviden és nagyon csúnyán leegyszerűsítve úgy foglalhatnánk össze, hogy amikor egy sokat ígérő villámdiéta végeztével többet hízunk vissza, mint amennyit előtte sikerült lefogyni.
Azzal egészen biztosan nem árulunk el meglepetést, ha elmondjuk, hogy a kutatók már egészen régóta próbálják felfejteni a jojóeffektus hátterében zajló folyamatokat. Egyesek szerint a jelentős, nagy mennyiségű és hirtelen tápanyagmegvonás az, ami egészen úgy hat a testünkre, ahogy azt elsőre gondolnánk Amint ugyanis lecsökken a tápanyagbevitel – vagyis elkezdünk koplalni – a szervezet vészhelyzetre kapcsol, és a bevitt ételekből mindent kivon, amit csak ki tud. Következmény? Az anyagcsere lelassul, ez pedig hosszú távon hízáshoz vezet…
Megtalálhatták a jojóeffektus okát. (Fotó: GettyImages)
Egyetlen enzim lenne a ludas?
Néhány évvel ezelőtt aztán még arról szólt a fáma, hogy a diétázók rémálmáért, a jojóeffektusért egy olyan enzim a felelős, amit a kutatók vérvizsgálattal nem csak izolálni, de azonosítani is tudtak, így jó előre meg tudták mondani, kik azok, akik hajlamosak lesznek a kilóik visszaszerzésére.
Az erről szóló cikk szerint egy 9 országban 96 fogyókúrázón végzett kutatás végén arra jutottak a kutatók, hogy azok szedték újra magukra a leadott kilókat, akiknek vérében megtalálható volt az angitenzin-átalakító nevű enzim, ami az érfalak összehúzódásában játszik döntő szerepet. A vizsgálatból akkor nem derült ki pontosan, hogy az enzim hogyan döntötte romba a fogyókúrázók reményeit, de a kutatók azt gyanították, hogy a teltségérzetért felelős hormonon keresztül.
Hello 2024: a sejtek is emlékeznek!
Mindezek után komoly előrelépésnek tűnik majd az, amiről az IFL Science című lap oldalán olvashatunk; a cikk szerint egy új tanulmány bizonyítja, hogy a zsírsejtek „memóriája” vagyis emlékezete az, ami bizonyos embereknél nem csak hogy megnehezíti, de alapjaiban akadályozza a fogyást. A kutatók ehhez patkány- valamint emberi zsírszöveten végeztek kísérleteket, és egy bizonyos „epigenetika” nevű eljárást hívtak segítségül, ami megmondja a sejteknek, hogy mi a dolguk.
A kísérleteik végén a kutatók úgy találták, hogy az egyes szervezetekben megtalálható zsírsejtek, igenis pontosan emlékeznek arra, „milyen volt »nagyobb testűnek« lenni – vagyis a sejtben elraktározódott anyagcsere-folyamatok nem változnak jelentősen – egy drasztikusabb fogyás után sem. Patkányokra lefordítva ezt a jelenséget azt jelenti: hogy amikor egy drasztikus fogyókúrán esett patkányt újra magas zsírtartalmú táplálékra állítottak vissza, gyorsabban és könnyebben hízott vissza, mint a kontrollcsoportként használt állat.
A kutatás vezetője, Ferdinand von Meyenn szerint ezzel sikerült bizonyítaniuk a jojóeffektus molekuláris alapjait; vagyis azt, hogy a zsírsejtek valójában nagyon is emlékeznek rá, milyen volt „túlsúlyosnak” lenni, emiatt könnyebben és gyorsan visszatérnek oda, mint a tapasztalattal nem rendelkező társaik. Hogy a sejtek ilyetén emlékezete milyen tartós, arról egyelőre a kutatóknak sincsenek biztos információik.
