Ovikezdés előtt nem árt sok szempontból felkészülni, és biztos mindenki meg is teszi a maga módján, de itt aztán különösen igaz a mondás, hogy a puding próbája az evés, bizony sok minden a beszokás alatt derül ki: szokások, lehetőségek és praktikák is. Valahol vicces, valahol idegesitő: hiába szokott már be egyszer a kislányom, újra kell tanulni a folyamatot, mert az emlékek is halványodtak, no meg a kisfiamnál máshogy is alakultak a dolgok.
1. Elengedés
Manapság népszerű téma, mert valahogy az elengedéssel sokunknak akad problémája. Persze mondhat nekem akárki akármit, természetes és fontos, hogy engem is megvisel az elválás, akkor is, ha már járt bölcsibe a gyermekem (a lányom igen) és akkor is, ha nem (a fiam nem járt intézménybe az ovi előtt). Csak jobb, ha nem a beszoktatás napján nyelem a könnyeim és adok egyértelmű jeleket arra, hogy nekem is nehéz, fáj és kicsit sírhatnékom van, ha látom, hogy most már nap mint nap másokkal lesz a gyerekem, olyanokkal, akiket ráadásul nem is ismerek (szerencse, ha a második/sokadik gyerek az imádott óvónéniket is örökli, nemcsak a sok leharcolt játékot, foltos ruhát). Jó még a beszoktatás előtt megpróbálni érzelmileg túljutni ezen a pokolian nehéz leváláson, persze a második, harmadik, sokadik héten is sokat ér, ha túllépünk, mert a gyermek nagy eséllyel reagál rá, és neki is könnyebb lesz, ha eddig rajtunk csüngött az ajtóban, és szakadatlan sírdogált.
2. Felkészülés az ovis szokásokra
A beszoktatás ovitól függően lehet egy-két nap és néhány hét is, reméljük a legjobbakat, és azt is, hogy nem tépte ki senki a kezünkből a síró gyermeket… Ugyanis a beszoktatás ideje is óvodánként változó lehet. Ez persze főleg azokat érinti, akik csak most kezdik, de a további szabályok tisztázása sem késő soha, hogy otthon is tudjuk és megbeszélhessük, mi a dörgés az oviban: pl. vihetünk-e kicsiknek való evőeszközt (most tudtam meg, hogy a kiscsoportosok felnőtteknek való kanállal esznek, rejtély, miért), kell-e oviszsák (sok helyen már szekrény van helyette), mekkora gond, ha fél kilenc után érünk be (sok helyen egyszerűen nem lehet bevinni ilyenkor a kicsiket, máshol meg szinte mindegy, mikor sikerül beesni).
3. Mindenbe ovis jelet!
Persze persze, majd beletesszük, mondtam lazán szeptember elején, aztán amikor a harmadik-negyedik holmi tűnt el, bosszankodtam rajta: egy ilyen kis helyen, mint a csoportszoba, a kis öltöző, hogy tűnhettek el a dolgok? Viszont ha az óvó nénik, óvó bácsik szemszögéből nézem a dolgot, mindjárt érthető, miért kérik ezt: jött rengeteg új gyerek, és az új gyerekek nem ismerik meg az új holmijaikat. Naná, hogy eltűnnek a leevett, leivott, balesetes ruhák, szétszórt kiscipők stb. Több mód is kínálkozik a jelölésre, valamelyik biztos testhezálló lesz. Mindenbe! Tényleg!
4. Tépőzáras cipő
A tépőzár egyébként is egy csodálatos találmány, az ovi kis- és középső csoportjában pedig hálásak érte a kicsik is és bizony a dolgozók is: az öltözni még szinte egyáltalán nem tudó gyerekek legalább ezt a ruhadarabot könnyen fel- és lehámozzák a lábukról. Jó szolgálatot tehet még a téli overal is, nagy boldogság, ha az is egybe van szabva.
5. Beszélgessetek!
Ha nem szószátyár a gyermekünk, bizony eljöhetnek a napok, amikor bármit is kérdezünk az ovival kapcsolatban, rövid, tömör, meglehetősen elutasítónak tűnő válaszokat kapunk. Ha az óvónők, óvó bácsik sem akarnak, tudnak nagyon mesélni, akkor arra leszünk figyelmesek, hogy fogalmunk sincs, miről szól a kicsink napja. Van megoldás: igen jól működik Vekerdy Tamás szerint, miszerint ne az ovi után rögtön próbáljuk kérdezgetni, a másik pedig az, hogy bizony vannak technikák, amik segítségével mégiscsak ki lehet húzni pár szót a gyermekből, sőt, a Gyereketető oldalon egész sok tippet találunk.
6. Ovis játék
A játék sokszor a fel- és megoldása a különféle problémáknak, tehát, ha már érett hozzá a gyerek, érdemes megpróbálni az ovit kicsivé varázsolni és játszani vele, benne, róla, hátha felfedezzük, hol a gond, mi a gond (ha van egyáltalán). Sokféleképp összehozható, rajzolt figurákkal, fényképekkel, de ha van rá idő, akkor érdemes egy komplett kis ovit létrehozni mindenféle kacatból (akár ennek az iskolás játéknak a mintájára). 
7. Ovis fotók megosztása
Az ovis ünnepségek komoly kattintgatással telnek, remélhetőleg az egyik képen/videón a mi gyerekünk is boldogan mosolyog, ez főleg akkor jön jól, ha a mi összes képünk bemozdult szimplán attól, hogy végigszipogtuk a versmondást, és emiatt nem sikerült egy helyben tartani a gépet/telefont/tabletet. Év végén vagy a most még nagyon távolinak tűnő ballagáskor jól jön majd a tonnányi fotó, akár az óvónőknek készített ajándékhoz, akár ahhoz, ha saját magunknak készítenénk egy emlékalbumot. Érdemes a pedagógusokat is kérni, hogy fotózzanak év közben, lesz meglepetés, az biztos.
8. Barátkozás
Minden sokkal könnyebb, ha találunk egy szimpatikus szülőt, akivel kicsit lehet beszélgetni, megvitatni, ha furcsállunk dolgokat, mert bizony nagyon megnyugtató, ha nem csak mi finnyogunk folyton a történéseken, adottságokon. Az meg a non plus ultra, ha a gyerekek is jóban vannak. Idővel komoly segitség lehet, ha valaki, akiben bízunk, és a gyermek is bízik benne, el tudja hozni olykor-olykor helyettünk a gyereket az oviból.
9. Cserereggel
Ahogy beégnek a reggeli rutinok, beégnek meglehetősen idegesítő szokások is, nem éppen könnyű kiirtani őket, pl. ha a szemünk fénye csak a jobb karunkban ülve hajlandó áthaladni az ovi előtti huplin, mert első nap elesett ebben a hupliban, és nagyon fájt a lába, napokig. Ilyenkor egy újratervezett útvonal csodákat tehet illetve igen jól tud kijönni, ha a másik szülő tudja vinni a kicsikét, szépen törölhetők a nemkívánatos beidegződések.
10. A meglepetés ereje
Nem biztos, hogy könnyű megoldani, de annál nagyobb ajándék a meglepetésszerű érkezés délben vagy rögtön alvás után: az első hetekben talán még nem találkozunk azzal a problémával, hogy inkább maradnának a gyerekek még az oviban játszani, mint hogy velünk jöjjenek, ezért amikor csak tehetjük, vigyük őket hamarabb, havi egy alkalom is több, mint a semmi. Főleg, ha még valami csodaprogram is vár rájuk, mint pl. céltalan bóklászás az ő irányításukkal, esetleg csigamentési akció kezdődhet…
+1 ha nagyon nem megy
Olyan is van, hogy egy kicsinek nagyon nem klappol az óvoda. Nem véletlen, hogy egyes módszerek négy éves korra teszik az óvodaérettséget. Lehet, hogy egy apróság okos, ügyes, szépen beszél, de mégsem érzi jól magát az intézményben, az egész helyzet nem komfortos neki. Ilyenkor nem érdemes hibáztatunk sem a gyereket, sem magunkat, vannak ilyen habitusú gyerekek. Ettől függetlenül nehéz kérdés a szülőknek, hiszen négy év rengeteg ha arra gondolunk, hogy kiesik egy fizetés. Minden esetre érdemes ezt a lehetőséget is figyelembe venni, hadra fogni ha van hadra fogható nagymama, vagy bármilyen egyéb segítség és ha lehet, rövidíteni a kicsi benti idejét majd fokozatosan növelni, ahogy bírja vagy kisebb, vagy más rendszerű intézményt keresni, amennyiben megoldható.