Már több mint 50 édesanyát fotózott le szülés közben, a számára legkedvesebb képeket és történeteket osztotta meg a nagyközönséggel. Mindegyik fotó különleges és egyedi, mégis egy mesét mesél el: a születés a maga nyers, véres valójában gyönyörű és megható, megismételhetetlen és valahogy megfoghatatlan esemény a baba, az anyuka és a környezet életében is.
“Egy teljesen zárt burokban született babát lefotózni kétségtelenül az egyik legmeghatározóbb élményem volt, amióta szüléseket fotózok. A fotózás körülményei egyáltalán nem voltak ideálisak: egy pici, sötét szobában, sok szülést segítő emberrel körülvéve, akiknek a munkája egyértelműen fontosabb volt, mint az én fotóim. Igazából csak este, amikor otthon átnéztem a képeket, akkor döbbentem rá, mit fotóztam le. Hirtelen elkezdtem sírni, mert olyan szép és ritka pillanatot kaptam el, olyan nagyon hálás voltam érte, hogy ennek a tanúja lehettem a fényképezőgépemen keresztül.”
“A képen az anyuka a hátát 7 éves kislánya masszírozza vajúdás közben. Teljes természetességgel és nyugalommal sétált be a szobába a kis fürdőruhájában, hogy felajánlja az anyukájának a segítségét. Később az édesanyja elmondta nekem, milyen nyugtató hatással volt rá a lánya jelenléte, és milyen jólesett neki a gondoskodása.”
“Sokszor kérdezik tőlem, hogy nem zavar-e, ha műtétet kell fotóznom. Egyáltalán nem. Ezeket a pillanatokat ugyanolyan gyönyörűnek és lenyűgözőnek látom, mint a hüvelyi szüléseket.”
“Ritka jelenséget fotózhattam le: a baba 6 ujjal született, mindenki nagy meglepetésére. Nem volt csont a hatodik ujjban, de volt rajta köröm. Megdöbbentő volt ilyet látni.”
“Gyakran a lélegzetem is eláll, amikor azt fotózom, ahogy az anyák magukhoz ölelik első alkalommal az újszülött babájukat. És akárhányszor meglátom ezeket a képeket, mindig ugyanúgy újra eláll a lélegzetem. Az öröm, megkönnyebbülés és kimerültség mind ott van az arcukon egyszerre.”
“Számomra kiváltság, hogy ennyire közelről láthatom az anyákat és babákat összekötő köldökzsinórt. Lenyűgöző és bámulatos, ahogy maga az élet dobog benne.”
“Ez a kép rengeteget jelent nekem. Ő az unokaöcsém. A születése végtelenül békés volt. A fotón a legszebb pillanatot sikerült megörökítenem, olyan csendesen jött erre a világra, hogy jó időbe telt, mire elkezdte nyitogatni a szemét.”
“Szeretem az olyan képeket, amiken megmutathatom, milyen sokféleképpen szülhetnek a nők. Nem szabad őket a hátukra kényszeríteni, mert akkor megfosztjuk őket a gravitáció segítő erejétől. Sokszor voltam tanúja, amikor csak azzal, hogy pozíciót váltottak, könnyebbé vált a szülés.”
“A vízben szülésekkel az a gond, hogy a nagy szülőkádaknak idő kell, míg megtelnek vízzel, ám van, amikor olyan gyorsan zajlik a szülés, hogy nincs erre idő. A fotón látható esetben az anyuka vízben akart szülni, de túl gyorsan jött a baba, úgyhogy a saját kádjukban adott életet neki. Én pedig felálltam a kád szélére, nyakamban a zuhanyfej, úgy fotóztam le őket.”
“Megtiszteltetés, hogy mindenféle családot elkísérhetek a szülés útján. Ezen a fotón egy kétanyukás családot örökítettem meg, ahol a kismama partnere képzett dúla volt. A szülés 35 órán keresztül tartott.”
“Egy újabb csodálatos kórházi pillanat. Miután otthon nézegettem a képeket, akkor fedeztem fel, hogy baba a béke jelét mutatja az ujjaival.”
Olvass még többet szülésekről:
- Több ezer csecsemőt segített a világra Auschwitzban
- Szülés 35 évesen: “Mégis mit gondolt, anyuka? Öreg már ehhez“
- Hogyan szeress bele a testedbe szülés után?