Nekem meg van három lányom, akiket valahogy meg kellene védenem az összes beteg, molesztálós, erőszakos állattól. Hogyan, mit mondjak nekik? Nem akarom arra tanítani őket, hogy minden férfi erőszakos, és mind szexuális tárgyként tekint a nőkre, mert nyilván nem így van. De közben ők is látják, az ő szemük előtt zajlik, az ő osztálytársukkal történik, hogy a kuka mögött megfogdossa a szatír, vagy csak előveszi és meglóbálja AZT az orruk előtt.
Már nagyon fiatalon szembesülnek azzal, hogy egy férfi úgy bánik egy nővel, ahogy nincs joga más emberrel bánni.
Felnőve úgy tűnik, megtanultuk megvédeni magunkat, de közben itt vannak a kislányaink, akik mellett nem játszhatunk testőrt napi 24 órában. Amikor már egyedül járnak iskolába kétutcányira, meg kell tanítanunk őket arra, hogyan tehetnek az erőszak ellen.
Ne nézz a szembejövő férfiak szemébe. Legyen a kezedben a lakáskulcsod úgy, hogy az ujjaid közül lógjon ki a hegyes vége, hogy szemen tudd szúrni, ha támad. Mindig nézz a hátad mögé, mielőtt belépsz a házba, hogy nehogy benyomuljon mögötted valaki és a lépcsőházban kapjon el…
Az erőszakolók, molesztálók, szatírok miatt kell ezt megtanulniuk. Ahogy azt is bele kell csöpögtetnünk a fejükbe, hogy nem hibásak, ha ÚGY néz rájuk, olyan molesztálósan egy felnőtt férfi. Nem azért van, mert bármit rosszul csinálnának, hanem azért, mert annak a férfinek beteg a feje, aki egy tízéves lányra így néz. Nagyon fiatalon kénytelenek vagyunk megtanítani nekik, hogyan kell megvédeniük magukat majd egész életükben azoktól a férfiaktól, akik tárgyként akarják kezelni őket, és hogyan higgyenek magukban, hogy ennél ők sokkal többet érnek.
Eléggé paradox dolog, hogy azzal, hogy az erőszak megelőzésére tanítjuk a lányainkat, tulajdonképpen elismerjük a nemi erőszak létjogosultságát.
Mintha az élet velejárója lenne, mintha ez bele lenne égetve a társadalomba, hogy csak mert a nőknek bársonyos bőrük, mellük és fenekük van, már lehet őket zaklatni. A kislányok, már csak annyival, hogy nőnek születtek, magukban hordozzák a molesztálás kockázatát. Tehetetlenek ezzel szemben, mert a férfiak dönthetnek, hogy akarnak-e erőszakolók lenni vagy nem, de a nőknek nincs meg a döntési joguk, hogy akarnak-e áldozattá válni vagy nem.
Azt szeretnénk, hogy a lányaink szabadon éljenek a saját testükben, öntudatosan, pozitív testképpel, de ez szinte lehetetlen úgy, hogy folyton védeniük kell magukat az erőszaktevőktől. Hogyan tanítsuk meg nekik, hogy érezzék magabiztosnak magukat a fürdőruhájukban, és közben ignorálják azt az ötvenéves férfit, aki legelteti a tizenéveseken a szemét? Hogyan tanítsuk őket pozitív testképre, ha azt látják, hogy ha miniszoknyát visel valaki, akkor az jogosan megerőszakolható a közvélemény szerint?
Csak biztonságban szeretnénk tudni a lányainkat. Az ovis, kisiskolás, gimnazista és felnőtt lányainkat. Olyan világot szeretnénk, ahol nyugodt szívvel lehet velük strandra menni, ahol mehetnek egyedül iskolába, és ahol nem kell attól tartani, hogy molesztálja őket bárki. Sajnos úgy tűnik, ez csak álom, és az az egy esélyünk van, hogy minél hamarabb megtanítjuk őket az önvédelemre, és minél előbb felnyitjuk a szemüket a körülöttük lévő világ rémségeire.
Olvass többet a gyerekek elleni erőszakról:
- Erőszak, molesztálás, gyermekzaklatás: a jéghegy csúcsa, ami kiderül
- Családon belüli erőszak: zárt ajtók, megfélemlített áldozatok
- Rablásért 6 év, gyermek elleni szexuális erőszakért 7 év: hol itt az igazság?