Hosszabb az út a pelenkától a szobatisztaságig, mint gondolnád

Anyám borogass! | 2016. Október 05.
Amikor arra gondolok, hogy milyen volt a nagylányaimat szobatisztaságra nevelni, akkor a leginkább az ugrik be, hogy "túlélő" vagyok. És most itt állok a harmadik gyermekem szobatisztaságának kapujában, ami enyhe rettegéssel tölt el.

Ha akkor, nyolc éve sikerült átverekedni magunkat a lányaimmal a pelenkától a szobatisztaságig tartó vérzivataros időszakon, akkor most is sikerülni fog nyilván. Ahogy mindenki másnak is sikerül, mert azért arról ritkán szólnak a hírek, hogy még érettségizni is pelenkában menne a gyerek. Ez az élet természetes rendje, csak épp benne lenni nem annyira lélekemelő dolog, ha a gyermekünk épp nem a legegyszerűbb szobatisztulós fajta.

Keringenek városi legendák azokról az esetekről, amikor a gyerek egyik napról a másikra saját akaratából levette a pelenkát, és onnantól kezdve minden éjszakai bepisilés és fürdővízbe kakilás nélkül szobatisztává vált örök életére, de nekem és a környezetemben ismert anyukáknak nem ilyen gyerekek jutottak.

Most már a nagyok szobatisztasági mizériájára szinte nosztalgiával gondolnék, ha nem tudnám, mi vár rám jövő nyártól kezdve, amikor már a legkisebbem is abba a korba lép, hogy el kell hagynia a pelenkát. Felrémlenek előttem hosszú éjszakák, amikor tízpercenként ráztak ki az ágyból, hogy valamelyiküknek pisilni/kakilni kell. Vagy azért, mert besikerült. Ó, azok a hajnali ágyhúzások, a félig alvó gyerek lezuhanyzása, majd a megadás érzése, hogy lehet, hogy csak egy törülközőt kellett volna alárakni, tiszta alsót adni rá, és hagyni tovább aludni.

A “kedvenc” részem pedig az volt, amikor télen, az alig két hónapja szobatiszta gyerekkel kellett elindulni nyakig hat réteg öltözettel reggel, majd az első utcasarkon visszafordulni, mert neki pisilnie kell. Mennyire a rutin részévé vált – és a mai napig is az –, hogy indulás, lefekvés, ebéd, bevásárlás, bármilyen tevékenység előtt elküldöm őket vécére. A 12 éves lányom néha már furcsán néz rám, szerinte már el tudja dönteni, mikor kell vécére mennie, de én még emlékszem, milyen volt, amikor a bevásárlóközpont közepén jött rá a pisilhetnék, és persze a vécé pont olyan messze volt, hogy nem értem vele időben oda, úgyhogy egyrészt vásárolhattam komplett alsóruházatot neki hirtelen – mert nyilván nem készültem váltás ruhával, én, a hanyag anya –, másrészt pedig időközben eltolták a bevásárlókocsinkat, úgyhogy kezdhettük az egész ételvadászatot elölről.

Nem ijesztgetésből írom le a tapasztalataimat, hanem inkább csak azért, hogy felkészítselek, ha még te is a szobatisztaságra nevelés rögös útja előtt állsz, hogy nem annyira könnyű menet ez, csak valamiért nem esik túl sok szó róla. Nem tudhatod, mennyi ideig fog tartani, mert lehet, hogy szerencsés vagy, és három nap alatt átszokik a bilire probléma nélkül a gyermeked, de az is lehet, hogy nagyjából örökké ugrásra készen kell állnod, hogy időben eljuttasd a vécére, és folyton olyanokat kell papagáj módra kérdezgetned, hogy “Mi ez a szag?” és “Megmostad a kezed?”, vagy “Ugye tényleg elmentél pisilni?”.

Íme 10 dolog, amit a szobatisztaság jelent igazából az anyukáknak.

1. Azt jelenti, hogy lehúzhatod a bevásárlólistádról a pelenkát, de ettől még nem spórolsz meg egy fillért sem.

Egy rakás más holmit kell venned helyette, mint például nyolc garnitúra alsóneműt, öt váltás pizsamát, ugyanennyi ágyneműt, vízhatlan matracvédőt, bilit és/vagy vécészűkítőt, és persze minden nap készülnöd kell valamilyen jutalommal, amit odaadhatsz a gyermeknek, ha sikeresen beletalál a bilibe. És tegyél félre egy kisebb vagyont vízvezeték-szerelőre, mert amint a gyerekek vécéközelbe kerülnek, valamiért ellenállhatatlan kényszert éreznek rá, hogy három tekercs vécépapírt tömjenek bele, amint elfordulsz egy másodpercre.

2. Azt jelenti, hogy már nem kell könyörögnöd a gyereknek, hogy engedje kicserélni a pelenkáját, de nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem kell többé könyörögnöd.

Ismerős a helyzet, amikor a gyereked ebéd előtt édességért rimánkodik, harmincszor elismételve ugyanazt a kérdést? És hogy ez milyen idegesítő? Most ugyanezt fogod te is csinálni. Kell pisilni? Kell kakilni? Ülj rá kicsit a bilire, hátha megjön az ihlet. Csak próbáld meg, kérlek. Kérlek. KÉRLEK.

3. Azt jelenti, hogy a pelenkázón birkózásnak vége, de nem jelenti azt, hogy nincs több küzdelem.

Titkos ügynök módjára meg kell tanulnod alkudozni, hogy rávedd a gyermeket, hogy ne akarjon már pelenkába kakilni a jól megszokott helyén, a kanapé mögött, hanem méltóztasson erre a célra a vécét használni.

4. Azt jelenti, hogy nincs több pelenkacsere, de nem jelenti azt, hogy nyilvános helyen könnyebbé válik a dolgod.

Eddig azért voltál bajban, mert nem volt a bevásárlóközpontban pelenkázóhelyiség, most meg azért, mert be kell engedned a nyilvános vécébe a gyerekedet, aki azt hiszi, mindent meg kell fogdosni még a perem alatt is (ha hagynád).

5. Azt jelenti, hogy nagyobb szabadságod lesz, de nem jelenti azt, hogy szabad leszel.

A szobatisztaságra nevelés első pár nap (esetleg hét) szobafogsága után, amit azzal töltöttél, hogy egy álló nap meztelenül rohangáló gyereket próbáltál rávenni a bilizésre, majd nem annyira lelkesen összetakarítottad a padlóról a végtermékét, úgy érezheted, kiszabadultatok a börtönből, hiszen már egy szál alsóneműben is el tudtok távolodni a házatoktól. Igen ám, csak mostantól úgy kell kiválasztanod az úti céljaidat, hogy az odaút ne legyen több 20 percnél, és lehetőleg rendes vécé is legyen a helyszínen.

6. Azt jelenti, hogy az állott pelenkaszag megszűnik a lakásban, de nem jelenti azt, hogy ettől jobb illat lenne otthon.

Minden sikeres alkalom után bőszen fertőtleníteni fogod a bilit és/vagy a mellé sikerült pisit, kakit takarítod a gyermeked után. A fertőtlenítő kendők válnak az új legjobb barátoddá és meghozol olyan szabályokat, mint hogy “nem pisilünk a nappali közepére”.

7. Azt jelenti, hogy a pisiléssel rendben van, de nem jelenti feltétlenül azt, hogy kakilás is megy neki bilibe.

A kakilás a szobatisztaságra nevelés egyik legmacerásabb része, mert egy nagy rakás problémát hozhat magával. Az egyik gyerek nem hajlandó elengedni a kakit, mert azt annyira a magáénak érzi, és képes napokig is visszatartani, amíg nem adsz neki pelust, hogy abba végezze el a dolgát. A másik nem hajlandó máshol, csak otthon kakilni, és ezt a szokását akár iskoláig is magával viszi. Az biztos, hogy a kakilás kérdéséhez minden diplomáciai érzékedre szükséged lesz.

8. Azt jelenti, hogy nagyjából szobatiszta, de nem jelenti azt, hogy éjjel is kimegy vécére.

Teljesen random módon valamelyik gyerek egyik napról a másikra éjjelre is szobatiszta lesz, míg a másik még középsős korában is kér pelenkát éjszakára, mert különben bepisil. Hozhatsz olyan szabályokat a bepisilés ellen, hogy este 6 után már nem ihat, vagy beállíthatod az ébresztőórát magadnak hajnali egyre, hogy kividd vécére a gyermeket. De ki akar hajnali egykor gyereket kiráncigálni az ágyából, amikor helyette aludhatna is? Az éjszakai szobatisztaság tipikusan az a fejlődési mérföldkő, ami úgyis csak akkor érkezik el, amikor a gyermek idegrendszere megérik rá.

9. Azt jelenti, hogy megkérheted a családtagokat, barátokat, hogy tartsák be a szobatisztasági elveidet, de nem jelenti azt, hogy ezt meg is teszik.

Például a nagyi délután, amikor vigyáz a kisunokájára, elhalmozza őt csokival, amivel aztán romba dönti a te jutalmazó rendszeredet. Gyakran előfordul, nem is érdemes miatta idegesíteni magad.

10. Azt jelenti, hogy elterjesztheted, hogy baleset nélkül már szobatiszta a gyermeked, de nem jelenti azt, hogy nem ér utol a karma.

És a végén a gyermeked a strandon belekakil a medencébe, pedig amikor öt perce kérdezted, akkor még nem kellett neki kimenni a vécére.

Ne aggódj, bármennyire is nehéznek tűnik, anyák milliói élték már túl ezt az időszakot is, és neked is sikerülni fog, sőt pár év múlva már mosolyogva tudsz majd gondolni rá. Csak ne felejts el sűrűn kezet mosni, mert kínos úgy kezet fogni valakivel, hogy a gyermeked ürüléke díszíti az alkarodat. Én szóltam.

Olvass többet a szobatisztaságról: 

Exit mobile version