“Értem teljesen: anyának lenni stresszes dolog, mindegy, hogy otthonról, házon kívül dolgozol teljes munkaidőben, vagy nincs munkahelyed (mindhármat próbáltad, mióta megszülettek a gyerekeink).
Én, a férjed valószínűleg nem mondom eleget, hogy látom, anyaként milyen sokat teszel, egyben tartod a családot, néha úgy, mint egy jól működő gépezet, máskor meg úgy, mint akinek szüksége lenne egy alapos olajcserére, de akárhogy is, tény, hogy te tartasz össze mindent. Ha nekem kellene mindezt megtennem, valószínűleg széles asszisztensi kört gyűjtenék magam köré (mint a nagymamák, bébiszitterek, nagyjából bárki, aki felveszi nekem a telefont) minden nap, könyörögve segítségért.
Erős vagy, előre tudsz gondolkodni, anyaként te vagy a családunk gerince. És néha minden felelősség a tiéd. Még akkor is, ha úgy teszel, mintha minden rendben lenne, látom, hogy az összeomlás szélén egyensúlyozol. Ha pedig te összeomlasz, az mindannyiunkra hatással lesz. Szeretnélek visszarántani a szakadék széléről, szeretném, ha tudnád, mindenben támogatlak. Kérlek figyelj ezért jól, most elmondom, mit gondolok igazából, amikor látom, milyen stresszes vagy.
1. Látom, milyen sokat teszel, még akkor is, ha nem mondok érte köszönetet.
Értékelem, hogy egy szép házba térhetek haza, ahol meleg vacsora és két boldog, jóllakott gyerek vár. Emlékszem arra a hétvégére, amikor elutaztál, tudom, milyen sok erőfeszítés az, hogy minden rendben menjen itthon, olyan, mint árral szemben úszni.
De az én napom is stresszes, csak máshogy, és néha túlságosan lefoglal a munkám, hogy eszembe jusson megköszönni neked, hogy kimostál, kitakarítottad a fürdőt, törődtél a gyerekekkel, és még mindig maradt időd, hogy vacsorát készíts nekem. Igyekszem változtatni, és a jövőben többször kifejezni a hálámat.
2. Mondd el egyenesen, ha úgy érzed, eleged van, hogy tudjak segíteni.
Tudjuk mind, hogy te maga vagy Superwoman, de még neked is szükséged van néha pihenőre. Amikor úgy érzed, hogy sikítasz, ha még egy ragacsos poharat el kell mosnod, össze kell szedned még egy kiszáradt gyurmadarabot a földről, vagy még egyszer szólnod kell a gyerekeknek, hogy egyék meg a vacsorájukat, én itt vagyok, hogy segítsek, de szólnod kell.
Nem vagyok gondolatolvasó, és nem látom meg a káoszt, vagy nem tudom, hogy mit kellene a gyerekeknek csinálniuk, épp úgy, mint te. Tudom, hogy nem a kedvenc elfoglaltságod, hogy beismerd, hogy legyőztek a tennivalók, de ha legyőzöttnek érzed magad, kérlek, mondd el. Ígérem, segíteni fogok.
3. Nem kell, hogy tökéletes legyen az otthonunk.
Értem én, hogy szereted a tiszta, rendezett házat. Ez valami olyan, amit tőled eltanultam én is, de van két kis háziállatunk (értsd: a gyerekeink), akik ebben a házban élnek, és ezért sosem lesz olyan tökéletes az otthonunk, amilyennek szeretnéd. Próbáld meg elengedni ezt a harcot… csak egy kicsit.
4. Értékelem, amit teszel, de nem ez az, ami igazán számít.
A csillogó konyha és a tökéletesen bevetett ágyak: nem igazán törődöm velük. Ami viszont nagyon is számít, az a figyelmed és a szereteted. Tudom, hogy gyakran érzelmileg és fizikailag is kimerülsz a nap végére, nem akarom elvárni tőled a figyelmet, de tudd, hogy kettőnk párkapcsolata is fontos.
5. Kérlek, ne hagyj el minket, mert eléggé elcseszettek lennénk nélküled.
Komolyan, nem tudjuk ezt a család dolgot nélküled csinálni, és a régi mondás, hogy “boldog feleség, boldog élet”, teljesen igaz. Úgyhogy mondd el, mit tehetek, hogy jobban érezd magad, és hacsak nem egy saját szigetet, 10 ezer dollárt vagy hármas ikreket szeretnél, mindent megteszek, hogy megadjam neked. Mert nélküled egyszerűen nem működik a családunk.”