A barátnős beszélgetések során gyakran előkerül az anyós téma, és legtöbbször nagyon negatív színben pompáznak ilyenkor az anyósok. Nagy megértéssel állok a témához, mert sejtem, milyen lehet egy olyan anyóst elviselni, aki mindenbe bele akar szólni, és aki már csak a feleség puszta létezése miatt is neheztel. Katának például olyan anyósa van, aki megkeseríti a mindennapjaikat.
A férjem anyja nem bír leválni rólunk, pedig már öt éve vagyunk házasok. Olyan, mintha nem fogta volna fel, hogy a kicsi fia már nem olyan kicsi, és kinőtt a pelenkából. Értem, hogy nehéz számára, hogy már nem irányíthatja a fia életét, de ezt nem rajtam, a menyén kellene levezetnie. Minden áldott nap felhív minket – ha a férjem nem veszi fel a telefont, vagy megkéri, hogy ne hívja ilyen sokszor, akkor engem hívogat –, és kikérdezi a napunk minden pillanatát. Burkolt szemrehányást tesz, amiért nem mi hívtuk előbb, és nem felejti el közölni azt sem a férjemmel, hogy sokkal jobb feleséget érdemelt volna nálam.
Amikor nála vagyunk családi ünnepségen, rendszeresen eljátssza, hogy nekem nem terít meg, csak a férjemnek és a gyerekeknek. Aztán meg persze jön a duma, hogy hát ő csak nem tudta, mire számítson, hogy én is megyek, vagy sem. Pedig még sosem volt olyan, hogy én ne mentem volna, amikor a családom hivatalos volt hozzá. A múltkor azért szólt be nekem, mert szerinte nem etetem rendesen a fiát és az unokáit, mert mind olyan vékonyak – bezzeg én híztam öt kilót, mióta elvett az uram. Nehéz elviselni, de ez van, amíg a férjem nem áll át az ő oldalára, addig egységként tudjuk védeni magunkat tőle.
Katáék esetében szerencsés a helyzet, mert a férj a feleség oldalán áll, és ugyanúgy látja a helyzetet, mint Kata, hogy védeni kell a szűk családját az anyukája lelki terrorjától. De ha az az eset áll fenn, hogy a férj az anyja pártján van, és szembehelyezkedik a feleségével, arra akár a házasság is rámehet. Ilyen példa Nóriék házassága, amely elég ingatag lábakon áll, főleg az anyósvita miatt:
Nálunk a férjem teljesen az anyósom oldalán van, szerinte nem akar rosszat, csak nehéz neki egyedül, azért tapad ránk annyira. Nálam az verte ki a biztosítékot, hogy anyuka ragaszkodik hozzá, hogy ő vásárolja a férjemnek a ruhákat, és hogy egy ágyban akar vele aludni, ha vidékről feljön hozzánk látogatóba. És még meg van sértődve, ha azt mondom erre, hogy már beteges a ragaszkodása, és el kellene engednie a fiát, aki családos ember lett közben.
Az anyós–férj–feleség-háromszög egészen olyanná válhat, mint valami szeretői viszony, ez történt Alízéknál, ahol a férj nem vállalta fel nyíltan a konfliktust, hanem inkább titokban támogatta az anyukáját. Azt már Alíz is tudja, hogy hiba volt ultimátumot adni a férjének, hogy válasszon közte és az anyja között, mert ilyen döntést nem várhat el egy másik embertől.
A mi esetünkben ott van a probléma, hogy az anyósom komoly alkoholproblémákkal küzd. Amikor terhes lettem az első gyermekünkkel, akkor közöltem, hogy márpedig nem engedem, hogy a gyerekem közelébe jöjjön bepiálva, mert semmi szüksége a gyereknek arra, hogy ilyen rossz példát lásson maga előtt. A vége az lett, hogy a férjemnek megmondtam, hogy vagy minket választ, vagy az anyját. Ő úgy tett, mintha belement volna, hogy megszakítja az anyósommal a kapcsolatot, de aztán kiderült, hogy titokban rendszeresen látogatta, pénzelte, sőt még az unokáját is elvitte hozzá a kifejezett tiltásom ellenére. Hatalmas balhé lett belőle, de mára már lehiggadtak a kedélyek, elfogadtam, hogy nem várhatom ezt a férjemtől, hogy válasszon, ő pedig belement, hogy a gyerekek és én csak nagy családi ünnepekkor látogassuk az anyóst.
A fenti esetek elég extrémek, általában ezeknél sokkal kisebb problémák állnak az anyós–meny-háborúk mögött. A leggyakoribb az, hogy egyszerűen félresiklik a két fél között a kommunikáció, középen pedig ott ragad a férj, aki nem tudja, hogyan tudná összebékíteni a saját feleségét és az anyukáját. Nincs veszve azonban minden még akkor sem, ha most úgy látod, elviselhetetlen az anyósod.
A következő öt szempontot figyelembe véve talán megváltozik kicsit az anyósodhoz való hozzáállásod.
1. Olyan tapasztalatai vannak, amilyenek neked nincsenek
Az anyósnak van pár év előnye életkorilag, úgyhogy amikor tanácsokat osztogat – még akkor is, ha kéretlenül –, valószínűleg az élettapasztalat beszél belőle. Nem biztos, hogy jó a tanácsa, de azt érdemes feltételezni róla, hogy jó szándékból mondja, amit mond, nem pedig azért, hogy téged kritizáljon. Amikor az első gyermekedet várod, akkor semmiképp sem szabad támadásnak venni, hogy mindenbe bele akar szólni, valószínűleg csak örül, hogy valakinek végre átadhatja a tudását. És bizony friss szülőként minden segítség jól jön, úgyhogy inkább ne orrolj meg rá.
2. Az anyósod nevelte fel a férjedet
Nehéz ebbe beleélni magad, pedig az anyósod volt a legnagyobb hatással a férjed életére az első 18 évében. Ezt nem lehet egy vonással eltörölni, és nem múlik el attól, hogy a fia felesége lettél. Ne felejtsd el, hogy azt az embert, akit szeretsz, és aki gyerekeid apja, az anyósod nevelte fel. Az szinte mindegy, hogy jól vagy rosszul nevelte, de nem lenne az az ember, aki lett belőle, ha nincs az anyukája.
3. Ugyanannyira szereti a gyerekét, mint te a tiédet
Ha belegondolsz, hogy annyira szereted a gyerekedet, hogy az életed adnád érte, a férjed pedig az anyósod gyereke, akkor jobban megérted, hogy miért olyan nehéz számára az elengedés. Amikor pedig rajongással veszi körül az unokáját, akkor inkább örülj neki, mert egy gyereknek minden csepp szeretet számít. Persze ha komoly problémákkal küzd, mint Alízéknál az alkoholista nagyi, akkor azért nem árt észnél lenni, ha az unokákról van szó.
4. A legtöbbször csak segíteni akar
A legtöbb anyósnak nem az az életcélja, hogy az őrületbe kergesse a menyét. Nem akarja kritizálni a gyereknevelési elveidet, ha csokit ad a gyereknek, és nem bántásnak szánja, amikor kitakarítja a konyhádat. Azért jön, hogy az unokáival legyen, csak néha olyan a kommunikáció köztetek, hogy mindkét fél már ugrásra készen várja, mikor szúr oda a másik egyet. Ettől aztán félresiklik a kapcsolat, pedig őszinte párbeszéddel lehetne javítani a helyzeten.
5. Nem lesz mindig kéznél
Ha olyan anyósod van, aki azért megy az agyadra, mert folyton ott akar lenni körülöttetek, akkor nem kell feltétlenül elutasítani. Nem az életeteket akarja tönkretenni, csak támogatni szeretné a fiát és az unokáit. Meg kell beszélni felnőttek módjára, hogy milyen keretek között tudtok együttműködni, mert neked minden segítő kéz jól jön, neki pedig jólesik, ha a családjával töltheti az időt. A férjed valószínűleg szereti az anyukáját, úgyhogy érdemes békét kötni vele, hogy egy családként tudjatok békében élni.