A cikk az Abcúg.hu-n jelent meg, Prókai Eszter írása.
Amikor egy nő bejelenti a munkahelyén, hogy gyereket vár, mosolyokat, gratulációkat kap, és azt, hogy siessen vissza hozzájuk. De aztán hiába tenne eleget ennek a felszólításnak, a korábbi posztja egyszer csak nem létezik már. Nem garancia erre az sem, ha valaki vezető beosztásban dolgozik: több száz fős cég személyzeti vezetőjéből egyik napról a másikra kezdő ügyintéző lesz, mert merészelt elmenni szülni.
Vállalati jogtanácsos, több száz fős cég személyzeti vezetője, és egy nyugat-magyarországi kiadó hirdetési vezetője – három nő, aki búcsút inthetett hosszú évek alatt felépített karrierjének, csak azért, mert elment gyereket szülni. Hiába a vezető beosztás, a munkaadóhoz fűződő akár évtizedes lojalitás, a szülési szabadság néhány főnök szemében megbocsáthatatlan bűn. Az Abcúgnak elmesélték, hogyan szűnt meg egyik napról a másikra vezető posztjuk, miután terhesek lettek. Egyikük sem vállalta névvel az interjút, ezért a cikkben nem a saját nevükön szerepelnek.
Good luck! – forrás: pixabay
Ezt úgysem lehet gyerekkel
„Amikor bejelentettem, hogy babát várok, jöttek a széles mosolyok, és a gratuláló szavak. Mondták, hogy mindenképpen várnak vissza. Sőt, siessek vissza hozzájuk. Még azt is megjegyezték, hogy milyen ideális lesz, hogy a bölcsőde pont félúton van a lakásunk és a munkahelyem között” – kezdi Krisztina. Személyzeti vezetőként dolgozott egy több száz fős cégnél, több beosztottja is volt. Nyolc és fél hónapos terhesen még napi tíz órákat húzott le a munkahelyén, olyan nehezen találtak a helyére megfelelő embert. „Május 8-án dolgoztam utoljára, május 22-én pedig szültem” – meséli.
Még nem volt 2 hónapos a kisbabája, amikor megkeresték a HR-osztályról és közölték vele, hogy nem szeretnék visszavenni, mivel az utódja nem csinálja tovább a munkát, ha nem kap határozatlan idejű szerződést. „Nagy kegyesen felajánlották, hogy akkor egyezzünk meg abban, hogy ezt a munkát úgysem lehet kicsi gyerek mellett csinálni, és vegyünk búcsút egymástól” – emlékszik vissza Krisztina, aki azonnal felhívta a HR-vezetőt, és megkérdezte, hogy hogy mégis mire vélje ezt a levelet. Azt a választ kapta, hogy ha nem tudnak megegyezni, akkor azonnali hatállyal kirúgják, az sem érdekli őket, ha per lesz a dologból.
„Nem igazán láttam más utat, úgyhogy megegyeztünk: megkaptam a végkielégítésemet és már csukták is be mögöttem az ajtót.” Krisztina nehezen talált kicsi gyerekkel munkát, mindenhol az volt a HR-esek első kérdése, hogy mégis mi lesz, ha a gyerek beteg lesz, ki fog rá vigyázni. Azóta ugyan talált állást, de minden szempontból jóval szerényebbet, mint a korábbi. Munkaügyi ügyintéző lett, a régi fizetésének kevesebb mint a feléért. „Ezt felesleges lenne szépíteni, egy kezdő pozíció, amiben most vagyok” – mondja.
Good luck!
Katalin egy amerikai nagyvállalat magyarországi leányvállalatánál dolgozott vállalati jogtanácsosként. Nyáron derült ki, hogy gyereket vár, szeptemberben be is jelentette a cégnél. „Az első jel, ami arra utalt, hogy már megváltozott a helyzetem a munkahelyen, az a bónuszom körüli egyezkedés volt. Korábban megállapodtunk, hogy ha a kitűzött öt célt elérem, akkor megkapom a bónuszom, ami az éves fizetésem tíz százaléka. A fél éves teljesítmény értékelésemen ez még szóba került, átbeszéltük, hogyan is állok, min kellene még javítani. De januárban, az éves értékeléskor, mikor már tudták, hogy el fogok menni szülni, szóba sem került a téma, és természetesen végül a jutalmat sem kaptam meg” – meséli.
Nem reklamált, mert – mint mondja – teljesen nyilvánvalóvá vált számára, hogy miről is szól ez az egész. Azzal, hogy teherbe esett, megszűnt a cég szemében létezni. Amikor szóba került, hogy ki fogja helyettesíteni, amíg otthon lesz a gyerekkel, a HR-vezető még megkérdezte Katalint, hogy tervezi-e a hat hónap után a visszatérését, de ő erre nemmel felelt, és mondta, hogy 1 -1,5 évet szeretne otthon tölteni, így tudhatták előre, hogy mikortól számolhatnak vele.
Végül felvettek valakit, határozatlan időre. „Már ekkor próbálták úgy feltüntetni, hogy ő más munkakörbe jön, azonban ugyanaz volt a munkakörünk megnevezése és ő vett át minden feladatot tőlem.” Katalin a szülés után egy évvel megkereste a közvetlen főnökét, és jelezte, hogy lassan szeretne visszatérni. Először választ sem kapott, majd két hét múlva egy pár szavas e-mail érkezett, amiben azt írták, hogy átszervezések miatt megszűnt a korábbi pozíciója, és nem is várható, hogy a jövőben újra lenne ilyen poszt. „Amit leginkább a szívemre vettem, hogy a főnököm azzal írta alá a levelet, hogy Good luck! (sok szerencsét)” – meséli Katalin, aki azért sem értette, mi történik, mert a jogi osztály ugyanúgy létezett, és ugyanúgy két munkatárssal dolgoztak, mint az ő idejében.
Krisztinához hasonlóan ő is szívből jövő gratulációkat kapott, amikor bejelentette, hogy babát vár. Azt mondja, semmi jele nem volt, hogy ez nekik problémát okozna. „Bármennyire is igazságtalannak éreztem, és abszolút támadhatónak, mindenki azt tanácsolta, hogy várjuk ki, hogyan alakul ez a dolog, amikor majd ténylegesen vissza szeretnék menni. Végül erre nem került sor, mert a nyáron jelentkezett a főnököm, immár egy teljesen baráti hangvételű e-mailben, és kérte, hogy menjek vissza a korábbi pozíciómba. Persze ekkor már jött, hogy remélik minél hamarabb tudok kezdeni” – meséli Katalin.
Aztán kiderült, mire fel volt ez a hirtelen pálfordulás. Pár hónap múlva ugyanis az egész céget átvette egy új tulajdonos, és mindenkit elküldtek. Szerinte erről a változásról már előre tudtak a főnökei, ezért is hívták vissza. Egyszerűbb volt nekik, mint vitázni.
A Jól-Lét Alapítvány 2015-ös munkaerő-piaci kutatásában résztvevő nők 22 százaléka anyaként tapasztalta, hogy az előmeneteli rendszerben akadályozták a gyereke miatt, 28 százalékuk pedig szintén az anyasága miatt nem nyert el vezetői megbízatást. A válaszadók több mint fele egyébként nőként és anyaként is tapasztalt már diszkriminációt a munkaerő-piacon, ebből anyaként leggyakrabban a gyermekgondozási időszakot követő visszatéréskor.
Eltűnt az impresszumból
Egy kiadónál volt hirdetési vezető Dóra. Tíz éve dolgozott a cégnél, amikor új ügyvezető érkezett a régi helyére. Szakmailag nem találták a közös hangot, ez pedig odáig fajult, hogy Dóra egyre inkább azt kezdte érezni, hogy szeretnének tőle megszabadulni. „Csakhogy ez nem volt annyira egyszerű, hála a menedzserszerződésemnek, ami elég erős védelmet adott.” Négy éve Dóra terhes lett a második gyerekével, ez pedig kitűnő alkalmat adott a főnökének, hogy eltávolítsa a posztjáról.
A többi interjúalanyhoz hasonlóan Dóra is nagyjából a szülés előtti utolsó hetekig dolgozott. Sőt, a szülési szabadság alatt is szerette volna valamilyen szinten nyomon követni a cég hirdetési eredményeit, ezért a kollégái havonta küldték neki a beszámolókat. Egészen addig, amíg erről le nem tiltották őket. Hirdetési vezetőként ráadásul az impresszumban is fel volt tüntetve a neve, de aztán onnan is egyik napról a másikra eltüntették.
Amikor három hónapos volt a gyereke, jelezte, hogy szeretne három hónap múlva visszatérni. Azt a választ kapta, hogy problémák vannak a szerződésével, és majd üljenek le beszélni a dologról. Dóra be is ment, hárman ültek vele szemben, és közölték, hogy mivel a szerződése ebben a formában nincs rendben, a helyét ráadásul már be is töltötték valakivel, akivel rendkívül elégedettek, ezért nem szeretnék, ha visszajönne. Felajánlottak neki egy hirdetési tanácsadói posztot, ami a korábbi állásához képest óriási visszalépést jelentett, de ezt Dóra nem fogadta el. Végül közös megegyezéssel távozott, azt mondja, az utolsó fillérig kifizették, az egésznek volt egy „csak szabaduljunk már meg tőle” hangulata.
A munkáltatók még mindig nagyon megijednek attól, ha egy kismamát vissza kell venni – mondja Dr. Harcos-Fazekas Judit munkajogi szakjogász. Szerinte főleg a nagyvállalatok szemlélete az, hogy ha valaki szülés miatt kikerül a cégből, akkor a továbbiakban egész egyszerűen nem is létezik, mint munkavállaló. A pozíciója nyitott, arra fel lehet venni más embert, majd amikor vissza szeretni jönni, akkor azt mondják, hogy átszervezés miatt megszűnt a helye, és jobb esetben felkínálnak neki egy másikat. Rosszabb esetben pedig választhat a munkavállaló, hogy rendes felmondással vagy közös megegyezéssel szűnjön meg a munkaviszonya. A munkáltatók ilyenkor a közös megegyezés mellé felajánlanak még 1-2 havi fizetést, hogy a munkavállaló úgy érezze „jól járt” a rendes felmondáshoz képest. Kevés munkavállaló tudja, hogy ez abszolút jogszerűtlen, még annál is kevesebb fordul ügyvédhez vagy perli be a munkáltatóját.
„A tapasztalat az, hogy az anyukák nagy többsége örül, hogy egyáltalán vissza tud menni dolgozni, és nem nagyon firtatja, hogy az esetleg egy alacsonyabb beosztás, mit amiben korábban dolgozott. Naivitás azt hinni, hogy a vezető beosztásban dolgozók ebből a szempontból kivételes helyzetben lennének, őket ugyanolyan nemes egyszerűséggel rakják ki a székükből, miután szülni mentek.”