A legtöbb felnőtt ember – jelen esetben anya – nem bír egyik pillanatról a másikra napközben mély alvást produkálni parancsszóra. Akármennyire kevés alvás jutott éjjel, nem úgy működik a dolog, hogy a baba elalszik a szoptatás után, úgyhogy anya is gyorsan, Boborján módra, összehozza a világ leggyorsabb alvását.
Szuper lenne, ha sikerülne, mert sok zombiként mászkálástól mentene meg minket, és lehet, hogy nem éreznénk úgy magunkat, mintha valami kiképzőtáborban élnénk, ahol játszanak az idegeinkkel. Csakhogy amikor a baba alszik, akkor van anyának egy pillanatnyi ideje magára, hogy mondjuk elvégezzen olyan apróságokat, mint zuhanyzás, evés, ivás, felöltözés, emberforma magára öltése. Sőt ha elég sokat alszik a gyermek egyhuzamban, akkor akár még egy felnőtt társalgást is bezsákolhat magának az anya, ha felhívja a barátnőjét. Arról már ne is beszéljünk, hogy a baba alvásidejében tudja egy kicsit gatyába rázni a lakást, esetleg főzni valami egyszerű ebédet magának vagy csak elutalni a számlákat.
Amikor a baba alszik, akkor van anyának egy pillanatnyi ideje magára (Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash)
A megfelelő mennyiségű alvás persze nélkülözhetetlen, de az a kis énidő talán még fontosabb, ami az anyának jut az alvásidőben.
Ez az énidő tartja távol az őrületet az anyától, hogy ne érezze azt, hogy csak és kizárólag azért létezik, hogy a gyerekét életben tartsa, ellássa és túlélje. Minden anyának szüksége van arra, hogy mással is foglalkozzon, ne csak a gyereke körül forogjon az élete, ezért nem használják a baba alvásidejét alvásra az anyukák. Ha nem tennék, akkor elveszítenék a kapcsolatot önmagukkal, a környezetükkel, ami csak frusztrációhoz vezetne, ez pedig negatív hatással lenne a babára is.
Egy baba mellett létfontosságú, hogy az anya visszataláljon önmagához néha, és ezt az alvásidőben teheti meg legyegyszerűbben. Ezért inkább hagyjuk békén az anyukákat ezzel a tanáccsal, hogy aludjanak, amikor a baba alszik, mondjuk azt inkább, hogy: „foglalkozz magaddal, amikor csak lehetőséged van rá!”