Ross az első gyerek születése után megtapasztalta saját magán, milyen az a szülés utáni depresszió. Igen, apukáknál is előjöhet. Imádja a lányát, és az apaság számára hatalmas öröm, nem sokkal a szülés után mégis mély depresszióba esett.
Gyűlöltem azt az érzést, hogy nem szeretek apa lenni. Minden erőfeszítésem ellenére sem tudtam kötődni a saját lányomhoz. Féltékeny voltam, hogy elveszi tőlem a feleségemet és úgy éreztem, tönkretette az életemet, olyan nagy felelősséget rakott rám. A depresszión csak rontott, hogy a gondolataim miatt szörnyű bűntudatot éreztem és végül azon kezdtem gondolkodni, hogy jobb lenne a családomnak nélkülem. Szégyellem bevallani, de ebben az időszakban legszívesebben hátrahagytam volna mindent, hogy elmeneküljek.
Az apa nem menekült el aztán, hanem inkább utánaolvasott, mi történik vele és rájött, hogy szülés utáni depresszióban szenved. Hosszú küzdelem után, a felesége és egy pszichológus segítségével sikerült kimásznia ebből az állapotból, és ma már boldog apaként képes funkcionálni a családjában.
Rájöttem, hogy azért utasítottam el a gyerekemet, mert féltem tőle, hogy elveszíthetem. Inkább nem akartam szeretni, hogy ne okozzon fájdalmat, ha valami baj történne vele. Olyan kiszolgáltatott és magatehetetlen volt, még attól is féltem, hogy kárt teszek benne. Most már mindennap a lányom ad értelmet az életemnek. Mégis rettegek attól, hogy újra terhes legyen a feleségem. Mi lesz, ha újra rám tör a depresszió? Ha egy gyerek miatt ilyen mélyre kerültem, hogyan oldom meg két gyerekkel ezt a helyzetet?
Ross a szíve mélyén nagyon is szeretne még egy gyereket, ám ahogy fogalmaz, megbénítja a félelem a félelemtől. De megtanulta a felépülése során, hogyan kezelje magában a negatív érzéseket, és reméli, hogy kétgyerekes apuka lehet nemsokára.