Szeretnéd, hogy tiszteljenek a gyerekeid? Ezt kell tenned

K.G. | 2018. December 31.
Hogyan lehetnének önállóbbak a gyerekek, miközben tiszteletet is tanulnak a szüleik iránt? Katie Bingham-Smith újságíró a saját példáján mutatja meg, mit érdemes tenned, ha szeretnéd, hogy tiszteljenek a gyerekeid.

Valamelyik nap a fiam elaludt reggel, majd egy csomó időt eltöltött a fürdőben, hogy belője a haját, utána megkért, hogy készítsek neki a suliba tízórait. De nem tettem meg. Tudod miért? Mert szóltam neki előző este, hogy csináljon tízórait másnapra, amire az volt a válasza, hogy majd reggel. Nem győzködtem, de másnap reggel, amikor könyörgött, hogy készítsek neki tízórait, visszautasítottam. Persze, nehéz volt nemet mondani, de ha a gyerekeim nem követik a szabályokat, akkor nem az én feladatom, hogy megmentsem őket. Ha nincsenek következmények, akkor a szabályok egy idő után már csak javaslatoknak tűnnek számukra. Ez pedig káoszba fulladhat. Nem csinálom meg helyettük a dolgukat, mert így tanulják meg, hogy a döntéseiknek van következménye.

Nem könnyű úgy elengedni a gyereket az iskolába, hogy tudod, hogy annyi ideje volt csak, hogy egy almát meg egy müzliszeletet bedobjon a táskájába. De érdekes módon azóta nem felejtette el egyszer sem, hogy előző este már elkészítse a tízóraiját. Mert a szabályok működnek, és a saját kárán megtanulta, hogy kövesse őket, mert nem véletlenül születnek.

Volt idő, amikor túl sokat tettem a gyerekeimért.

Olyan voltam, mint egy lábtörlő, akivel bármit meg lehet csinálni. Amióta azonban elkezdtem szabályokat hozni és betartatni, azóta sokkal jobban értékelnek és tisztelnek. Mérgesek voltak rám az elején, nekem meg bűntudatom volt, de megérte. Még most is el bírnék viselni több tiszteletet, de az, hogy nem teljesen tőlem függnek, sokkal boldogabbá tesz.

Azt szeretném megtanítani nekik ezzel, hogy nem anya van a gyerekekért, hanem mi mind egy csapatban játszunk, együtt kell dolgoznunk. Ha kiszolgálom őket, akkor elvárom, hogy értékeljék, és legyenek hálásak érte. Mert tisztelnünk kell egymást annyira, hogy értékeljük azt is, ha valaki a családból veszi a fáradságot, és levág egy szelet kenyeret nekünk.

Nehéz látni, ahogy felnőnek a gyerekeink, de az ő érdekükben muszáj átváltanunk agyban a kiszolgáló üzemmódból olyan módszerekre, amikkel az önállóságra tanítjuk őket. Igazából egyszerű: csak meg kell tanulni nemet mondani és tartani magunkat hozzá. Ha sikerül, egy sokkal kiegyensúlyozottabb családot hozhatunk létre, amiben senki sem érzi azt, hogy szolgának tekintik.

Exit mobile version