Kinga ikrei kétévesek voltak, amikor a szülők úgy érezték, hogy járna nekik legalább egy hosszú hétvége kettesben. Mióta a kicsik megszülettek, mindössze párszor tudtak elmenni moziba, és egyetlenegyszer színházba. A nagyszülők pár órára boldogan vállalták a gyerekeket, de az altatástól mind a négyen nagyon féltek, pedig semmi különlegesre nem volt szükségük a kislányoknak, ráadásul már több mint egy éve nem is szoptak.
„Egyik reggel, amikor félálomban odabújtam a férjemhez, azonnal felébredtek az ikerek a másik szobában, elfogott a vágy egy olyan reggel után, amikor nem kell hajnalban pelenkáznom, és nyugodtan meg tudom inni a kávémat, méghozzá az ágyba visszabújva. Nem voltak nagy igényeim, csak egy szállodában aludni. Akárhol.”
Minden szülő megérdemel pár napot a gyerekei nélkül! (Fotó: Pexels.com)
Az ötletet tett követte, Kinga beosztotta a nagyszülőket az ikrek mellé három éjszakára, és lefoglalta a szállást. Az egész család nagyon izgult. A szülők azért, mert még soha nem hagyták a nagyszülőkre a gyerekeket pár óránál tovább, a nagyszülők pedig azért, mert úgy érezték, már semmire nem emlékeznek korábbról, és féltek, hogy valamit rosszul fognak csinálni.
A védőnő másképp gondolta
Péntek reggel indultak volna, de csütörtökön Kinga összefutott a lépcsőházban a védőnővel, akinek boldogan újságolta a minivakációt kettesben a férjével. A védőnőnek pedig egyáltalán nem tetszett az ötlet, és ezt azonnal meg is osztotta az anyukával. Szerinte ebben a korban akár három nap különlét is súlyosan csorbíthatja a szülő-gyerek bizalom kiépülését, és akár hosszú hónapokba is telhet, amíg helyreáll a kapcsolat. Úgy gondolta, hogy az sem véletlen, hogy hároméves korban kezdik a gyerekek az óvodát, addigra érnek meg arra, hogy a szüleik nélkül töltsenek pár órát, de még akkor sem szabad őket éjszakára elszakítani az anyjuk mellől.
Kinga hiába mondta, hogy nem magára hagyja a gyerekeket, hanem a nagyszülők vigyáznak majd rájuk, a védőnő csak a fejét csóválta, és annyit mondott, hogy ő bizony nem tenné.
Kingáék azonban elindultak mégis.
“Bár jól éreztük magunkat, és tényleg öröm volt végre picit férj és feleségnek lenni a szülőségen kívül, azért egyáltalán nem hagyott bennünket nyugodni, ami történt. Én például azon kaptam magam, hogy ezzel kapcsolatos cikkeket keresek ebéd alatt az interneten, a férjem pedig félóránként haza akart telefonálni, hogy minden rendben van-e.”
Végül szerencsére minden jól alakult, a gyerekekben egyáltalán nem okozott semmilyen törést a nagyszülős hétvége, amit a szülők először a védőnőnő tudomására akartak hozni, de később úgy döntöttek, hogy nem bosszantják tovább magukat.
Katáéknál egészen más volt a helyzet. A gyerekeik már iskolások voltak, amikor egyik nyáron egy kéthetes táborba készültek vakációzni. A szülők úgy döntöttek, hogy a közös, családi horvátországi nyaralás mellé befizetnek maguknak egyet kettesben is, pont akkor, amikor a lányaik táboroznak.
„Eszembe nem jutott volna, hogy ezzel a megoldással bárkinek problémája lehet. De kihagytam a számításból az anyósomat.”
Az anyós szerint a külön nyaralás csak felesleges rongyrázás, mert otthon is pont annyira élvezhették volna egymás társaságát, mint több száz kilométerrel arrébb. Különben sem gondolta „szép dolognak” a gyerekek nélküli nyaralást, ugyanis szerinte így a lányok rengeteg olyan programtól lettek megfosztva, amit pont nekik kellett volna átélniük, nem a szüleiknek.
Már egy hétvége is csodákat tehet! (Fotó: Pexels.com)
„Szerencsére a férjem is ugyanazt érezte, amit én, így nem kellett megkérnem, hogy tegye helyre az anyósom gondolkodását. Komolyan nem értettük, mi a gond, amíg végighallgatva egy telefonbeszélgetést az anyósom és a férjem között rájöttem a megoldásra. Az férjem anyja még mindig gyerekként kezelte a fiát, és ezáltal engem is. Úgy érezte, hogy nélküle képtelenek vagyunk helyes döntéseket hozni, ezért mindig mindenről elmondta a véleményét.
Mivel különben majdnem mindenben egyetértünk vele, azt hitte, hogy nem a saját döntéseinket hozzuk meg az életünk során, hanem az ő tanácsait fogadjuk meg. Pedig csak szerencsénk volt, semmi komolyabb dologban nem volt véleménykülönbség köztünk előtte.”
Miután elfogadta, hogy felnőtt ember a fia, elismerte a döntésekhez való jogát is.
A felismerést tett követte, Kinga leült az anyóssal egy kiadós beszélgetésre. Azóta mindenki csak a saját magát érintő dolgokban hoz döntést a családban, és igyekszik nem beleszólni a másik dolgába.
„Volt pár hét mosolyszünet, de aztán úgy folytatódott tovább minden, mint a nyaralás előtt, amiből egyébként hagyományt csináltunk azóta. Egy hét közösen a gyerekekkel, egy hét kettesben, amíg táboroznak.”
A szakemberek egyetértenek azzal, hogy a szülőknek igenis jár gyerekek nélküli magánélet. Arról lehet vitatkozni, hogy milyen korban érdemes elkezdeni a külön programok szervezését, de az egészen biztos, hogy az egész családnak jót tesz, ha minden tagja kiegyensúlyozott, boldog.
Vekerdy Tamás szerint az anyák próbálják meg jól érezni magukat, mert az nagyon fontos a gyereknek. „Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időnként kell, hogy az anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.”
(A teljes Vekerdy-cikket itt olvashatod)