Először áram és internet nélkül, kettesben

Kettesben egy lakatlan szigeten (Fotó: Pexels.com)

Évek óta terveztük az elvonulást, valahova, ahol tényleg kizárhatjuk a külvilágot. A legjobb az lett volna, ha nyáron egy romantikus, lakatlan szigetre költözhetünk, vagy télen sikerül valahol úgy behavazódnunk, hogy nem tudunk útnak indulni. Persze csak semmi veszélyes, csak pár romantikus nap, lehetőleg kockás pléddel, teli kamrával és tábortűzre vagy kandallóba való fahasábokkal. Nem jött össze.

Két könyv és négy üveg vörösbor

Pár hónapja kiderült, hogy a férjem egyik kollégájának van egy kis, erdei faháza egy kényelmes ággyal és egy gázpalackkal, amivel főzni és fűteni is lehet. Kölcsönkértük.
Vettem két könyvet, négy üveg vörösbort, és komolyan felkészültem arra, hogy esetleg a világvége is ott ér minket zempléni erdő közepén.

Kitaláltam mit együnk, reggelire, ebédre, vacsorára. Ehhez vittem magammal a kedvenc vaslábosaimat. Fogalmam sincs miért, de úgy éreztem, egy ilyen helyen Le Creuset edénynél alább nem adhatom.

Hűtőszekrény, az nem lesz

Bevásároltam, első este rozé kacsamellet gondoltam sáfrányos, kéksajtos rizottóval. Másnap grillserpenyőben sült almás melegszendvicset készítettem volna reggelire, ebédre pedig burgundi marhát. Már a piacra tartottam, amikor beugrott, hogy a házban nem lesz hűtőszekrény. Ha nagyon akarom, a hűtőtáskában huszonnégy óráig kitart a jégakku, végül is megvehetem a kacsát és a marhát is. Csak arra kell figyelni, hogy olyan keveset főzzek, amiből nincs maradék, mert eltenni nem lehet. Harminc deka marhahúst kértem, a hentes persze pofákat vágott, de aztán kegyes volt, és levágott egy darabot a húsból.

Harmadnapra lecsót, az utolsó napra pedig juhtúrós sztrapacskát gondoltam. A juhtúrót nem féltettem, legfeljebb érettebb lehet, meg nem romlik.

Úgy terveztem, hogy reggeli után és vacsora előtt is nagyokat kirándulunk majd, este pedig gyertyafénynél, rosszabb esetben fejlámpánál olvasunk hajnalig.

Forralt borral a hideg ellen

Gyertyafény és vörösbor Fotó: Pexels.com

Csütörtökön kora este érkeztünk, bár most ebben a hőségben szinte hihetetlen, de pár hete még a házban hideg volt igaz, rajtam nem fogott ki az időjárás, azonnal feltettem egy kis lábos forralt bort. Kicsit fűtöttünk, de először is erős gázszagot éreztem miközben égett a láng, másodszor a tizenöt négyzetméteres házban pillanatok alatt elszívta az oxigént a fűtés, ki kellett nyitni az ajtót, hogy friss levegő jöhessen be. Friss levegő be, meleg ki.

Nem tűnt jó ötletnek a vacsora, lehet, hogy egy rántottával jobban jártunk volna, azt ugyanis egy edényben el lehet készíteni. A rizottó csak frissen jó, de amíg azt megfőzöm, kihűl a kacsamell. Nem volt mit tenni, ezt a változatot választottam. Csakhogy a kacsamell sütés közben elég erős zsírszagot áraszt, ami kicsit füstölt is, így az ajtót folyamatosan nyitva kellett tartani. A szúnyogok elég erős érdeklődést mutattak irántunk, de közben szépen fogyott a forralt bor, így ez egyre kevésbé érdekelt minket.

Mosogatni vagy fürdeni?

Vacsora után terveztem elmosogatni, majd vizet forralni a lavórban való fürdéshez. Hát, nem tudom próbált-e már valaki tizenöt liter vizet melegíteni egy kis gázlángon, de ha nem, elárulom, hogy nagyon lassan megy. Egy óra eltelt az alágyújtás után, és még mindig csak mosogatásra volt alkalmas a víz. Gyorsan elmosogattunk, közben bevallottuk magunknak, hogy ezt a főzést minden szempontból túltoltuk, de már annyira spiccesek és fáradtak vagyunk, hogy se fürdés, se olvasás nem lesz, megyünk aludni.

Reggel az eltervezettel ellentétben messze nem tízkor ébredtem, hanem hajnali hatkor. Visszaaludni nem tudtam, előkaptam a majdnem lemerült mobiltelefonom, és automatikusan rányomtam a Facebook ikonra. Tényleg nem volt se térerő, se internet!

Hiányzott a kávéfőzőm, azóta vettem is egy kotyogóst a hasonló alkalmakra

Egy jó kávétól tökéletes a nap Fotó: Pexels.com

Olvastam volna, de a fejlámpa a kocsiban maradt a ház előtt, a gyertya nem adott elég fényt az ágynak azon a felén, ahol én feküdtem, a picike ablakon pedig nem jött be semennyi fény. Kilencig forgolódtam az ágyban, addig bírtam ki, hogy fel ne keltsem a férjem. Odakint szakadt az eső, rendesen fel kellett öltözni és kiszedni az esernyőt a kocsiból, hogy el tudjak szaladni a budiig. Kezdtem megérteni a nagyanyám, akinek volt az ágya alatt egy éjjeli edény arra az esetre, ha éjjel kellett volna pisilnie.

Evés, olvasás, bor

Reggeli utánra szavaztuk meg a fürdést. Vittem két nagy szivacsot, azzal csutakoltuk le egymást. Egyszerre volt nagyon forró a víz, és nagyon hideg a levegő. Elég jól esett.
Reggeli után elmaradt a nagy séta, még mindig szakadt az eső, de legalább bent voltak a fejlámpák. Odatettük főni a burgundi marhát, ismét ittunk egy pohár bort, szigorúan a hidegre való tekintettel, majd elkezdtünk olvasni. Egy óra múlva leragadt a szemem, aludtam kettőig. Szerencsére a marha nem égett oda, éhesen ébredtünk mindketten. Ebéd után kártyáztunk, közben beszélgettünk.

Otthon fel se tűnt, hogy régen nem beszélgettünk már ennyit. A való életben mindig van mit csinálni: gyerekeket intézni, bevásárolni, takarítani, dolgozni, cikkeket olvasgatni, telefont nyomkodni, tévézni. A faházban pedig nem volt mit csinálni. Akár unatkozhattunk is volna, de ez nem volt unalmas. Lassú volt az egész, és nagyon kellemes.

Ismét aludtunk egyet, egy órának tűnt, de kiderült, hogy három volt

Kicsit túlgondoltam a szabadidőt. Fotó: Pexels.com

Tulajdonképpen este ébredtünk fel. Egyikünk sem volt éhes, viszont nagyon jólesett volna egy kiadós séta, az eső viszont elképesztően szakadt. Barkochbáztunk, nagyokat nevettünk. Végül hajnali háromig olvastunk, teljesen eltolódott a napi rutinunk.

Másnap végre kilenc körül ébredtünk, és végre nem esett az eső. Gyors reggeli és fürdésnek nevezett cicamosdás után elindulhattunk kirándulni. Négy órát gyalogoltunk, úgyhogy farkaséhesen értünk haza, se a lecsót, se a sztrapacskát nem volt kedvünk kivárni, így megcseréltük a tervezett étkezést, nekiláttunk a harmadik üveg vörösbornak, és hideget ebédeltünk. Ebéd után a szokásos alvás, majd ébredés után lecsófőzés.

A csendet meg kell szokni

Egy kicsit hiányzott a zene. Lehet, hogy jó ötlet lett volna mobil hangszórót vinni, és a kocsiban töltött telefonról zenét lejátszani, de erre nem gondoltunk időben. Nem a csönd zavart, mert folyamatosan beszélgettünk, hanem a beszélgetés alatt jó lett volna, ha Norah Jones énekel.

Vacsora közben rájöttem, hogy másnap már nem tudjuk meginni a negyedik üveg bort, mert este indulunk haza. Nem volt mit tenni, ki kellett bontani még a harmadik este. Több, mint a fele elfogyott, úgyhogy két oldal olvasás után elaludtam.

Reggel megint korán, de nagyon kipihenten ébredtem. Az ágyban reggeliztünk, majd ismét sétáltunk egy kicsit, de megint szemerkélt az eső. Őzek merészkedtek a ház melletti tisztásra, ennyi idő kellett talán nekik, hogy megszokják az autónk látványát és a mi zajunkat. Egészen különleges élmény volt ennyire közelről megfigyelni őket a nyitott ablakon keresztül.

Sztrapacskával a hasunkban nem lehet túrázni

Befejeztem a könyvet, majd megfőztem a sztrapacskát. Sztrapacskával a hasamban nem tudok sétálni, úgyhogy aludtunk még egy nagyot, mielőtt összecsomagoltunk és elindultunk volna haza.
Kicsit túlbecsültem azt, hogy mennyit fogok majd olvasni. Kicsit alábecsültem azt, hogy mennyit fogok majd aludni. Elképzelni se tudtam, hogy milyen sokat fogunk majd beszélgetni.

Túl sok étellel, túl sok borral és kevés meleg ruhával készültem

Azt hittem lassan fog eltelni ez a négy nap, de szinte elrepült. Egyáltalán nem volt nehéz lecsatlakozni a netről és az elektromos hálózatról. Azért legközelebb nem bánnám, ha lenne áram, és attól félek a Facebookot is pörgetném, ha lenne térerő, úgyhogy inkább olyan helyre megyünk, ahol nem rajtam múlik mindez.

Alig várom a következőt!

10 faház a világvégén, ahova azonnal bekuckóznánk